Eljött az óra

Feketevasárnap van. A feszületeket leplek takarják. Jézus szenvedésének és halálának szent titka került előtérbe, az új és örök szövetségkötés. Jézus a fájdalom érzésével bensőnkbe, a szívünkbe írta az Atya szeretetét. Azt, hogy ő a mi Istenünk, mi pedig az ő népe vagyunk (Jer 31,31-34). Ezentúl az engedelmesség szívből fakadó belső indíttatás, készség és igény. Jézus megtestesülése és keresztje által nyertünk betekintést Isten szeretetének titkába, ami a sátán hatalma alóli felszabadítás. 

– A szeretet vagy hasonlókat talál, vagy hasonlóvá tesz - ez az élet törvénye. Isten a szeret, ezért kész a bűnös embert magához hasonlóvá tenni, felemelni. Ez a felemelés a Jézusban való hittel kezdődik, és a szentségek által egyre teljesebben kapcsolódunk Istenhez. Isten teljes megismerése csak az örök életben lesz teljes, amikor színről-színre látjuk, és szívünk minden erejével szeretjük Őt. – Jézus első csodája előtt ezt mondotta édesanyjának: „Még nem jött el az én órám.” De, amikor András és Fülöp jelentik neki, hogy a Jeruzsálembe felzarándokolt hellének találkozni akarnak vele – a pogányok kopognak az üdvösség ajtaján –, ekkor Jézus kijelenti: „Eljött az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia”, s vele megdicsőüljön mindaz, aki hisz benne (Jn 12,20-33). Jézus órája az amiért megtestesült, ennek is a végső szakasza a szenvedés és a kereszthalál, hogy megjelenítse az irgalmas Atyát, és összegyűjtse Isten szétszóródott gyermekeit. Ebben az „órában” kimutatja életét odaadó szeretetét, és megköti az új és örök szövetséget. Jézus előtt megjelenik a hívő ember négy dimenziója: a pogányok és a pogányságból az igaz Isten imádására eljutott görögök; az igaz Isten szövetségeseiből a benne hívő apostoli közösség, és Vele az Atya életközösségébe eljutó emberek. Ez az óra érkezett el, és megkezdődik Jézus szenvedése és halála, de benne van ebben az órában az Ő feltámadása és megdicsőült életének a megsokasodása is. Jézus élete, halála és feltámadása olyan, mint a búzaszem, amely csak akkor hoz termést, ha a földben elhal. Minden Istenhez jutott üdvözült teremtmény Jézus földbe hulló életének gyümölcse, hiszen az ő életének felajánlása nélkül senki sem léphetne szövetségre az élő Istennel. „Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya.”  

Aki az égiért le tud mondani a földiről, az helyesen tudja szeretni a földit, csak így képes bőséges termést hozni. A szenvedéssel teli óra eltakarja a dicsőséges jövőt, és ez előtt megrendült Jézus lelke. Imájára – Atyám, dicsőítsd meg nevedet! – megkapja az égből jövő választ: „Megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem”. Jézus szenvedése és háromnapos halála az Atya örök dicsőségét szolgálja. Az Atya pedig megdicsőíti a Fiút a feltámadással. Ezzel az ítélet megtörtént. Kivetették a világ fejedelmét a Fiúban hívők lelkéből. Jézus Krisztus áldozatával örök üdvösséget, emberségünk megistenülését érdemelte ki azoknak, akik engedelmeskedünk neki (Zsid 5,7-9). Barátaivá fogadott, hogy Vele járjuk az élet útját és részünk legyen az ő dicsőségében.  

        

„Ha majd fölmagasztalnak a földről, mindenkit magamhoz vonzok.” Jn 12,33   

  

Darvas-Kozma József