A
kisebbségi szervezetek értéket jelentenek, ezt meg kell őrizni –
nyilatkozta Klaus Johannis államfő, aki szerint törvény is előírja a
pozitív diszkriminációt Romániában. A bukaresti sajtó lelkesen tálalja,
hogy a szászságát soha meg nem tagadó nagyszebeni politikus „kizárólag”
németül beszélt a közszolgálati televízió német nyelvű adásában – ennek
kell örülni huszonöt évvel a diktatúra bukása után? –, és úgy
vélekedik, hogy a németeknek biztos jövőjük van az országban.
Ahogy azt várni lehetett, az interjúból azt ugrasztották ki, hogy
Európában sem mindenütt rendelkeznek parlamenti és önkormányzati
képviselettel a kisebbségek. A román politikusok többsége ettől
elégedetten hátradőlhetett: íme, ezt a legmagasabb állami tisztségbe
választott kisebbségi mondja, tehát igazán semmi javítanivaló nincs a
más ajkú román állampolgárok helyzetén. Mi magunk is így értettük,
hiszen alig pár napja hallhattuk az államfőtől, hogy Romániában nincs
magyarkérdés. Most pedig a magyarságról egyetlen szó sem esett, mintha
nem is léteznénk.
Ez nem kellemes, és félre is érthető, de a műsor nem az ország – és
benne a kisebbségek – helyzetéről szólt, ez csak kis kitérő volt a
közelmúlt felelevenítésében. Megtudhattuk viszont, hogy a németek
szervezete nem csupán saját tagjainak gondjait vállalta fel, hanem a
tágabb közösség felé is nyitott: így szerzett olyan erkölcsi hitelt,
amellyel a nagyszebeni városvezetést meg tudta nyerni. Ez az, ami a
magyar érdekképviseletnek nem sikerült, sőt: a megalakulásakor létező
bizalmi tőke már közel egyharmadára fogyott.
Ez persze nem az államfő gondja, de azt észrevehetné már, hogy az ország
legnagyobb kisebbsége nem érzi jól magát, dacára a papíron létező
jogainak. Örvendetes, hogy a sokszínűség mellett foglalt állást, de
lehetetlen, hogy ne tudná: a kisebbségek megmaradásához több kell néhány
tisztségnél. Elsősorban olyan többségi jóindulat, amely nem lefaragná,
hanem megengedné legalább az alkotmányba és a törvényekbe foglalt
egyenlőség megvalósítását.
A korrektségére kényes Johannistól elvárjuk, hogy szót emeljen a negatív
diszkrimináció, az anyanyelv-használati gondok, zászlóperek, oktalan
tiltások és mondvacsinált ügyek, a kettős mérce ellen – és nem azért,
mert a magyarság nagy arányban rá szavazott, hanem mert – a
kétségtelenül fontos német–román gazdasági kapcsolatok mellett – ez is
az ország békés fejlődését szolgálná.
Demeter J. Ildikó
Háromszék
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése