Az
olasz jezsuiták folyóirata, a La Civiltà Cattolica, január 3-án mind
nyomtatásban, mind digitális formában (www.laciviltacattolica.it) hosszú
beszélgetést tett közzé, amelyre november 29-én került sor Ferenc pápa
és a Legfőbb Szerzetesi Elöljárók Uniójának (Usg) tagjai között. A
találkozó végén a Szentatya bejelentette, hogy 2015 az Istennek Szentelt
Élet éve lesz. P. Antonio Spadaro, a folyóirat igazgatója jelen volt a
120 legfőbb elöljáró között: Rögzítette a kötetlen és spontán
beszélgetést, illetve a cikkben beszámol a találkozó krónikájáról is.
„A
szíveket kell kiképezni. Egyébként kis szörnyeket nevelünk. És akkor
ezek a kis szörnyek nevelik majd Isten népét. Ettől valóban libabőrös
leszek” – ez Ferenc pápa egyik legerőteljesebb kijelentése a beszélgetés
során. Spadaro atya, aki az esemény kiváltságos krónikása lehetett, azt
írja, hogy az eredeti program szerint mindössze egy formális
találkozóról volt szó, ami azonban háromórás párbeszéddé alakult. A
beszélgetés középpontjában azok a legfőbb kihívások álltak, amelyekkel a
szerzetesi életnek és az egyháznak napjainkban szembe kell néznie.
A
számos téma közül a következőket emelte ki: az élet összetett jellege,
amelynek elemei a kegyelem és a bűn; hogyan legyünk próféták a mai
társadalomban, a testvériség kérdése, a „novíciákkal való kereskedelem”,
vagyis az a jelenség, hogy számos kongregáció házat nyit külföldi
országokban azzal a céllal, hogy hivatásokat toborozzon, a novíciákat
pedig Európába telepítse át.
A pápa elítélte továbbá az álszent
és fundamentalista magatartásokat, dicsérettel illette XVI. Benedek
szilárd elhatározását, hogy szembenéz a visszaélésekkel. Előtérbe került
a karizmák fontossága, a gyöngédség, valamint annak a képessége, hogy
„simogatással” próbáljuk megoldani a személyes ellentéteket,
konfliktusokat.
A beszélgetés első témája a szerzetesek
önazonosságának és küldetésének jelentősége volt. „Az evangéliumi
radikalizmus nem pusztán a szerzetesek sajátja, hanem mindenki feladata”
– szögezte le a pápa. Azonban a szerzetesek különleges, prófétai módon
követik az Urat. Ez az a tanúságtétel, amelyet Ferenc pápa a
szerzetesektől vár. Legyenek olyan férfiak és nők, akik képesek
„felébreszteni a világot”.
Az élet összetett: kegyelemből és
bűnből áll. Minden ember követ el bűnt, kivétel nélkül. Ha egy szerzetes
elismeri, hogy gyönge és bűnös, akkor ez nem mond ellent annak a
tanúságtételnek, amelyre hivatott, hanem éppen ellenkezőleg, megerősíti
azt. Ferenc pápa arra kérte a szerzeteseket, hogy kerüljék a
fundamentalizmust és világosítsák meg a jövőt. Ismételten hangsúlyozta
meggyőződését: a történelem nagy változásai akkor valósultak meg, amikor
a valóságot nem a központból, hanem a peremvidékről, a perifériáról
szemlélték. A peremvidéken lenni hozzásegít ahhoz, hogy jobban megértsük
a valóságot és pontosabb elemzést készítsünk róla, menekülve a
centralizmustól és az ideológiai megközelítésektől.
Ferenc pápa
utalt saját jezsuita tapasztalataira is. Ahhoz, hogy jobban megértsük a
dolgokat, helyet kell változtatnunk, a valóságot különböző szempontokból
kell megfigyelnünk. Hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy gondolkozzunk.
Idézett P. Pedro Arrupe volt jezsuita generális leveléből, aki 1965 és
’83 között állt Jézus Társasága élén. A spanyol generális szerint a
szerzeteseknek ténylegesen ismerniük kell a valóságot, amelyben az
emberek élnek. Ha ez nem történik meg, akkor fennáll az elvont
ideológiák vagy fundamentalizmusok veszélye, amely nem egészséges.
Ferenc pápa külön foglalkozott az ifjúság körében végzett apostolkodás
témájával. „Aki a fiatalokkal dolgozik, nem elégedhet meg azzal, hogy
egy értekezéshez hasonlóan túlságosan rendezett és strukturálisan
felépített beszédeket intézzen hozzájuk, mert ezek leperegnek a
fiatalokról. Szükség van új nyelvezetre. Ma Isten ezt kéri tőlünk:
lépjünk ki fészkünkből és menjünk küldetésbe.
Melyek tehát az
Istennek szentelt élet prioritásai? Isten országának próféciája
elvitathatatlan – válaszol a kérdésre Ferenc pápa. Olyan prófécia, amely
zajt csap, és amelynek karizmája, hogy élesztőként hat. A pápa óvva int
attól a kísértéstől, hogy a szerzetesek megjátsszák a prófétát,
anélkül, hogy azok lennének. Új utak keresésére bátorítja őket, hogy
rendjük karizmája ne váljon terméketlenné.
A fiatal egyházakban
növekvő hivatások és a karizmák inkulturációja kapcsán Ferenc pápa
hangsúlyozza: „A karizma nem egy desztillált vizes üveg. Energiával kell
megélni, kulturális szempontból is újraértelmezve.” De azt lehetne
válaszolni erre, hogy fennáll a tévedés veszélye – mondta a pápa a
legfőbb szerzetesi elöljárókkal folytatott beszélgetés során. Valóban,
fennáll a veszély. Kétségtelen, hogy mindig fogunk hibákat elkövetni. De
ez nem tarthat vissza bennünket. Mindig bocsánatot kell kérnünk és nagy
szégyennel kell azokra az apostoli kudarcainkra gondolnunk, amelyeket
az okozott, hogy nem voltunk elég bátrak. Szükség van arra, hogy a
szerzetesrendek és kongregációk központi kormányzásába különféle
kultúrájú személyek kerüljenek, akik különböző módokon fejezik ki a
karizma megélését. Alapvetően fontos a karizma inkulturációja, de ez nem
jelenti relativizálását – fejtette ki Ferenc pápa.
A november
29-i beszélgetés során bejelentette: az Istennek Szentelt Élet
Kongregációját megkérte, hogy ismét vegyék kezükbe a következő két
dokumentumot: az első a nem pap szerzetesek hivatásáról szól, a másik
pedig a Mutuae relationes k. dokumentum, amelynek felülvizsgálata
folyamatban van, és amely a püspökök és szerzetesek közötti kapcsolatot
tárgyalja a helyi egyházakban. „Nekünk, püspököknek meg kell értenünk,
hogy az Istennek szentelt személyek nem segédanyagok, hanem karizmák,
akik gazdagítják az egyházmegyét”.
P. Spadaro tájékoztatása
szerint a beszélgetésben nagy helyet biztosítottak a képzésnek és
prioritásainak. „Küzdeni kell az ellen a rémkép ellen, amely úgy
ábrázolja a szerzetesi életet, mint menekülést és vigasztalást egy nehéz
és összetett külső világgal szemben” – figyelmeztetett Ferenc pápa. Az
álszentség és a klerikalizmus alááshatják már a noviciátus éveit is. Nem
oldja meg a problémát, ha ezt vagy azt egyszerűen megtiltjuk. Szükség
van párbeszédre, szembesülésre. Az álszentség, amely a klerikalizmus
gyümölcse, az egyik legszörnyűbb rossz – állapította meg a pápa.
XVI.
Benedek nagy elhatározása, hogy szembenéz a visszaélésekkel szolgáljon
példaként. Legyen bátorságunk ahhoz, hogy komoly kihívásként vállaljuk
magunkra a személyes képzést, szem előtt tartva Isten népét. A nevelés
ne pusztán a személyes növekedésre irányuljon, hanem vegye figyelembe
Isten népét is, azokat, akiket a szerzetesek majd szolgálnak.
„Gondoljunk azokra a szerzetesekre, akiknek szíve olyan savanyú, mint az
ecet. Ők nem valók arra, hogy Isten népét tanítsák. Nem
adminisztrátorokat, cégvezetőket kell kiképeznünk, hanem atyákat,
testvéreket, útitársakat. A képzés kézművességet, nem pedig rendőri
kiképzést jelent. A képzés négy tartóoszlopát a következő négy
tulajdonság jellemzi: „spirituális, intellektuális, közösségi és
apostoli”. Ezek az alappillérek már a noviciátusba lépés első napjától
kezdve fonódjanak össze. Legyen közöttük kölcsönhatás, interakció.
A
pápa és a legfőbb rendi elöljárók ezután a testvériség témáját
fejtegették. Rámutattak az individualizmus veszélyére, amely könnyen
befészkelheti magát a közösségbe. Olykor nehéz megélni a testvériséget,
de e nélkül nem lehetünk termékenyek. Ha valaki menekül a testvéri
élettől, akkor apostoli munkája sem lehet sikeres – magyarázta Ferenc
pápa.
A konfliktus elkerülhetetlen, de vállalni kell, nem szabad
úgy tenni, mintha nem létezne. Ha megpróbálják figyelmen elnyomni,
akkor később robban fel. Olykor nagyon kegyetlenek vagyunk – mondta a
pápa. Megéljük azt a közös kísértést, hogy személyes megelégedésünkre
kritizáljunk, vagy azért, hogy személyes előnyökre tegyünk ezáltal
szert. Néha a testvériség a személy törékenysége miatt kerül válságba.
Ebben az esetben szükséges, hogy szakember, vagyis egy pszichológus
segítségét kérjük. Nem kell félni ettől. A szívünket kell használni.
Eucharisztikus gyöngédséggel simogassuk meg a vitás eseteket. Az
eucharisztikus gyöngédség nem álcázza a konfliktust, hanem segít abban,
hogy szembenézzünk vele.
Ferenc pápa végül a számára különösen
kedves témáról, az evangelizáció „határairól” szólt. Természetesen
vannak földrajzi határok, de vannak „jelképes” határok is, amelyeket nem
határoztak meg előre és amelyek nem egyformák mindenki számára. A
prioritások közül a Szentatya a kirekesztés valóságát jelölte meg.
Ezekre a helyekre a legtehetségesebb személyeket kell küldeni. Az
iskolákban és az egyetemeken a kulturális, nevelési határvonal
kulcsfontosságú küldetés. Ezt a pápa háromszor elismételte. Olyan
küldetés, amely megkívánja, hogy Krisztust összetett és eddig ismeretlen
családi körülmények között is hirdessük – buzdította Ferenc pápa a
legfőbb szerzetes elöljárókat a november 29-i találkozón.
(vm) VR
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése