
Germaine hihetetlen éles elméről és
nemes jellemről tett tanúságot. Jaurès a szabadgondolkodás virágát látta benne.
Ekkor megnyílik az ajtó és bejön leánya.
Az estét atyjával szeretné tölteni.
Atyja feddi őt: “Miért szereted annyira az egyedüllétet! Menj
társaságba, hívj vendégeket! Hogyan
fogod így megismerni jövendőbelidet, aki hozzád illik majd?”
Ekkor Germaine felkel helyéről s a
csodálkozó atyjának azt mondja:
„Már választottam!”
„Igen? És ki az a boldog, aki megnyerte
szívedet, leányom?”
„Valaki, akiről
csak térden állva lehet beszélni.” És odatérdelve atyja elé, így szólt: „Atyám,
én egészen Istennek akarom magam szentelni kolostorban, csak ott találom meg
szívem nyugalmát.”
Jaurèst derült
égből érte a villám, nem jött szó ajkára, annyira megrendítette leányának
nyilatkozata. Végre erőt vett magán és megkérdezte: „Mióta foglalkoztál ezzel a
gondolattal?”
„Három év óta.”
Germaine elmondta, hogy egy
elhagyatott feszület szemlélésekor annyira átjárta lelkét a világ Megváltójának
szeretete, hogy ettől fogva elmélyedt a vallás igazságaiba s most végre
elhatározta, hogy a világ örömeiről örökre lemond.
Jaurès nem változtathatta meg
leányának elhatározását.
**
J. Jaurès mondta: A kapitalizmus magában hordozza a háborút, mint a felhő a vihart.
Jaurès hitt az eszméiben. Mélységesen békepárti nézetei népszerűtlenné tették az első világháborúelőestéjén. A népek közötti megbékélés támogatását ellenségei hazaárulásnak tekintették és Jaurès meggyilkolására buzdítottak.
Látnokként hirdette 1914-ben: "Ha a háború kitör, borzalmas lesz, és elképzelhetetlen méreteket ölt. Először válik általános világháborúvá, amely elborít minden kontinenst… Bolygónk piroslik majd a kiontott vértől."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése