Ahol a sürgősségi rendeleteket hozzák
Ha holnap a Hivatalos Közlönyben megjelenik, hogy létrejött egy új község, arra a községre a 2001. április 23-ai 215-ös törvény fog vonatkozni – tudni akarod, hogy mi áll az 1. cikkelyben? „Jelen törvény a helyi autonómia általános keretét, valamint a helyi közigazgatás hatóságainak szervezetét és működését szabályozza.”
Nézzük meg a 2. cikkely 1. bekezdését: „A közigazgatási-területi egységek közigazgatása a helyi autonómia, a közszolgáltatások decentralizálása, a helyi közigazgatás hatóságainak választhatósága, törvényessége és a polgárok a különleges érdeklődésre számot tartó helyi ügyekkel kapcsolatos megkérdezésének elvei alapján szerveződik meg és működik.”
Aztán a 2. bekezdésben ez áll: „Az elvek alkalmazása nem sértheti Románia egységes és oszthatatlan nemzetállami jellegét.”
Még tovább, a 3. bekezdésben: „Helyi autonómia alatt a helyi közigazgatás hatóságainak azon joga és effektív képessége érthető, hogy az általuk képviselt helyi közösségek nevében és érdekében megoldják és kezeljék a közügyeket, a törvény keretein belül.”
4. cikkely: „A helyi autonómia csak közigazgatási és pénzügyi, a törvény keretein belül.”
Oké – és ha lesznek majd régiók? Ezek szintén közigazgatási-területi egységek lesznek, szintén az – ezúttal regionális – autonómia elvei alapján kell majd működniük: és mindezen területi és autonómiaelemek tiszteletben tartásával semmilyen módon nem sérül majd Románia egységes és oszthatatlan nemzetállami jellege, mint ahogy a helyi hatóságok sem sértik azt. Mindezeket azért mondom, mert a bukaresti tévékkel nagyon elszaladt a ló: hol azt mondják, hogy szétesik Románia, hol azt, hogy Putyin elküldte embereit, hogy elszakítsák Erdélyt, hol azt, hogy… Mindenféle hülyeséget: gyakorlatilag ők ott, a fővárosban kérdőjelezik meg a nemzeti egységet, nem Székelyföldön, nem Erdélyben vagy Dobrudzsában. (Miközben Romániában vannak az autonómiát egyértelműen rögzítő törvények – a helyi autonómiától az egyetemiig, s miközben a kormányon lévők úgy tíz éve elismerik, hogy muszáj végrehajtani a régiósítást.)
A – helyi vagy regionális – közigazgatás gyakorlatilag mindig is autonóm alapokon és igen, többek között területi elven is működött.
Végső soron mit jelent a regionális autonómia?
Elsősorban, ahogy az a 2001/215-ös törvényben is szerepel, „a hatóságok jogát és effektív képességét arra, hogy az általuk képviselt közösségek nevében és érdekében megoldják és kezeljék a közügyeket”.
Másodsorban ez a periféria nyereségessé tételének egyik módja – minden szempontból. Konkrétan: jelenleg a – helyi vagy regionális – fejlesztési politikákhoz Bukarestnek muszáj beleegyezését adnia.
Năstase „épít nekünk” sportcsarnokokat, Dragnea „ad nekünk” pénzt vagy Udrea „csinál nekünk” libegőket. A közösségek talán másra vágynának: talán egy sportcsarnok helyett jobb lett volna egy terményraktár, hogy a parasztok krumplija ne maradjon a földeken.
Talán a politikában kevesebb botrány és kevesebb zsarolás lenne, ha többé nem Dragnea osztogatná a pénzt, hanem a közösségek közvetlenül kezelnék saját adóikat és járulékaikat.
Lehet, hogy Udrea asszony szerepe az kellett volna legyen, hogy átlássa az idegenforgalomra vonatkozó makropolitikát, és nem Câmpinán kellett volna uszodáknál pántlikákat vagdosnia.
Ha decentralizálták volna Romániát, sok ostobaság nem történt volna meg.
El ne felejtsem: a hírcsatornák azt dörögték, hogy az RMDSZ elnököt akar Székelyföld élére: valójában egyes egységes és nemzeti és mit tudom még, milyen államokban a régió vezetőjét elnöknek nevezik: például Olaszországban, ahonnan az RMDSZ a dél-tiroli modellt vette.
Lengyelországban, egy másik egységes és nemzeti és stb. államban a régió vezetőjét vajdának hívják – na, próbáld csak meg azt mondani, hogy vajdát akarsz Erdély régióba vagy Moldva régióba, mert azonnal Kolozsvárra vagy Jászvásárra költözik a Honvédelmi Minisztérium…
Szerintem a kormányzói intézmény jobb: van ilyen a Deltában, a Zsil völgyében, Erdélyben ezeréves hagyománya van…
De a román politikusnak vagy nincs semmilyen – szakmai, kulturális, erkölcsi – képesítése, vagy semmi érdeke nem fűződik annak megértéséhez, hogy a helyi vagy regionális autonómia nem jelenti az ország feldarabolását. Az itteni politikus számára hasznosabb, ha ki van téve a központi főnökök kényének-kedvének – így elfedheti az előbb említett képességek hiányát: csak el kell fogadnia a beosztott szerepét, és talán egy szép napon ő lesz a Központban: teljhatalommal, limuzinnal és titkárnővel, tisztelten és rettegetten, akire igazi legendaként gondolnak otthoni tanyáján.
Ez a politikus egy másik nagy gondját is megoldja: nem baj, ha nincs elképzelése Romániáról – azért bekerülhet helyi tanácsosi programmal a parlamentbe, és ahelyett, hogy lényegi dolgoknál asszisztálna, iskolák kimeszelése vagy kórházi ablakok kicserélése után vághat át ünnepi szalagokat.
A román politikus e tekintetben a szeparatizmus pólusa
A Központé az ország többi részével szemben, az országé az Európai Unióval szemben – és a nemzetellenes politika gerjesztője: mert nemzetellenes évtizedekig elutasítani egy ország korszerűsítését, nemzetellenes a választási kampányokban a 25 százaléknyi román analfabétára számítani, nemzetellenes Romániát egy korrupt rendszerrel behálózni, ahol párttagkönyv nélkül még takarítónő sem lehetsz a Hidroelektrikánál…
Másrészt a regionális autonómia nem tejjel-mézzel folyó Kánaán: senki sem szavatolja a korrupció vagy a munkanélküliség eltűnését, de – és ez a legfontosabb – ezek a hiányosságok már nem képeznek önálló rendszert, és a közösség könnyebben kijavíthatja őket.
Egyes régiókban jobb lesz az élet, másokban rosszabb – de mindenképp jobb a mostani egységes szegénységnél. Egyes régiókban a számítástechnika fog fejlődni, másokban kukoricát termesztenek majd – de egy egészséges gazdaság számítástechnikából és kukoricából is áll, tehát nem kellene attól megijedni, hogy nem fog az egész ország irodában ülni.
Tudom, egyesek szidnak az írásaimért és gondolataimért, de tizenöt évvel ezelőtt minden politikus azért gyalázott, mert régiósítást akartam – most ők is akarják, de fogalmuk sincs, hogyan valósítsák meg.
És azt is tudom, hogy ez a régiósítás hamarosan feltétel lesz (ezért sem mondok többet), és amikor az állam elég okos majd ahhoz, hogy közelebb hozza magához a polgárokat, amikor megérti, hogy ezt az országot azok az állampolgárok viszik vállukon, akik sorban állnak, hogy befizessék adójukat, nem pedig a több száz milliós adósságoktól megszabadított külföldi cégek, amikor a forrásokra úgy tekint, mint a jövő biztosítékára és nem úgy, mint egy autóbuszon talált pénztárcára, akkor ez az egységes és nemzeti (és nevezd még, ahogy akarod) állam egyenlő partnered lesz, nem pedig azoknak a politikai komisszároknak a kiszolgálója, akik habzó szájjal hőzöngenek a nemzeti egységről.
Sabin Gherman
Háromszék / Vocea Transilvaniei
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése