2014. 09. 16.

A legnagyobb krízissel állunk szemben a II. világháború óta

Szenvedélyes békefelhívással nyitotta meg Óscar Rodriguez Maradiaga bíboros a Nemzetközi Karitász közel-keleti válsággal foglalkozó magas szintű ülését szeptember 15-én Rómában – tájékoztat a Vatikáni Rádió angol nyelvű szerkesztősége.


A szeptember 15–17. között zajló római találkozó megnyitóján Maradiaga bíboros, a Nemzetközi Karitász (Caritas Internationalis) elnöke azoknak a millióknak a tragédiájáról beszélt, akik Szíriában a konfliktusok miatt elveszítették otthonukat, akik a fundamentalista szélsőségesek brutalitása miatt szenvednek Irakban és Szíria keleti részén, akik Gázában elvesztették mindenüket a legutóbbi izraeli bombázások során. „A humanitárius közösség részeként – mondta a bíboros – a legnagyobb válsággal állunk szemben a II. világháború óta.”

Óscar Rodriguez Maradiaga bíboros beszéde:

„Kedves érsekek és püspökök, kedves Karitász-tagok, kedves testvéreim! Üdvözlöm önöket.

Tragikus időkben találkozunk.

Szíriában minden percben négy gyermek kénytelen elmenekülni otthonából.

A szélsőségesek Irakban és Kelet-Szíriában széles körű etnikai és vallási tisztogatást végeznek az ellenőrzésük alatt álló hatalmas területen.

Gázában mintegy fél millió gyermek nem tudott visszatérni az iskolába, vagy mert lerombolták a tantermeket, vagy mert menekülteket szállásolnak el az iskolában. Az Izrael által megszállt palesztin területeken a legjobb földeket kobozták el.

Mint ennek a humanitárius közösségnek a részei, a legnagyobb válsággal nézünk szembe a második világháború óta.

És ennek a háborúnak a szörnyű visszhangja az iraki Moszulban az arab »n« betű, a »názáreti« első betűje, felfestve az ajtókra, hogy így azonosítsák a keresztények otthonait, akiket ezután megvertek vagy kivégeztek.

Hogyan szállunk szembe ilyen gonoszsággal?

A Nyugat arra törekszik, hogy katonai szövetséget hozzon létre, és több bombázó repülőgépet és drónt küldjön Szíriába és Irakba.

De soha nem az újabb erőszak a válasz. Ez – XV. Benedek pápa szavai szerint, amelyekkel leírja az 1914–1918 között lezajlott Nagy Háborút – csak még több »értelmetlen öldökléshez« vezet.

Amikor megemlékezünk ennek a háborúnak a centenáriumáról, azt is felidézzük, amit XV. Benedek akkoriban mondott: »Az erőszak elnyomja a testet, de nem tudja elfojtani az emberek lelkét.«

Ferenc pápa a múlt héten ezt mondta: »A háború nem szükségszerű, és nem is elkerülhetetlen. Mindig található egy másik út: a párbeszéd, a találkozás és az igazság őszinte keresésének útja.«
Ezért jöttünk össze. Azért, hogy megtaláljuk a másik irányt. És a mi oldalunkon sokkal hatásosabb eszközök vannak bármely fegyvernél.

A múlt szerdán az általános kihallgatáson az arab nyelvű zarándokokhoz intézett üzenetében Ferenc pápa azt mondta: »Az egyház szembesíti a gyűlöletet a szeretettel, legyőzi az erőszakot megbocsátással; a fegyverekre imádsággal válaszol.«

A Nemzetközi Karitász számára az első feladat egy humanitárius feladat. A kihívás döbbenetes.  Jelenleg 13 millió szíriai él kétségbeejtő szükségben, 3 millióan menekültként országukon kívül. A szövetség a konfliktus kezdete óta támogatta a szíriai, libanoni, jordániai és törökországi karitászt, hogy gondoskodjon több mint 900 000 szíriai élelmiszer- és egészségügyi ellátásáról, menedékéről, védelméről, oktatásáról.

Amikor májusban a Nemzetközi Karitász Képviselőtanácsa a jordániai Ammanban tartotta ülését, lehetőségünk volt beszélni a szíriai és iraki menekültekkel. Szíven ütött a vágyuk, hogy hazajussanak, vagy egy semleges országba mehessenek, és a nagy elismerés, amivel a Karitász munkájáról szóltak.

A Gázai övezetben ezen a nyáron a becslések szerint tízezer otthon semmisült meg, valamint a gyárak hetven százaléka és a fő erőmű. A jeruzsálemi karitász személyzete a bombázás teljes ideje alatt dolgozott, élelmiszert és egészségügyi ellátást nyújtva a rászorulóknak.

Az év eleje óta több mint 1,3 millió iraki kényszerült elhagyni otthonát. Sokan élnek a szabadban, fák vagy hidak alatt. Maguk az iraki karitász munkatársai is kénytelenek voltak elmenekülni, de még így is folytatták a rászorulók támogatását.

Szembesülve a válságokkal e téren, a találkozónk egyik célja ezen a héten, hogyan támogassuk a nemzeti karitászszervezeteket és a helyi egyházat, hogy folyamatos ellátást biztosíthassanak mindenhol, ahol szükség van rá.

Mivel a szükségletek növekednek, a forrásaink pedig apadnak, jobban kell koordinálnunk a tevékenységünket, hogy biztosítsuk a segítséget annyi embernek, amennyinek csak képesek vagyunk. Egyházunk tagjaihoz és partnereihez kell fordulnunk, kérve őket, hogy hozzanak létre karitatív szövetségeket.

Meg kell vitatnunk a hiányosságokat a finanszírozás terén. A nemzetközi közösség 7,7 milliárd dollár értékű humanitárius segélyeinek kevesebb mint a felét fordították csak a szíriai válságra. Fel kell szólítanunk a kormányokat, különösen azokat, akik ösztönzik a háborúkat vagy hagyják őket kifejlődni, hogy vessenek ennek véget, és tegyenek többet a segélyprogramok támogatása érdekében.

Nem hagyhatjuk, hogy csak Libanon, Jordánia, Törökország és más szomszédos országok foglalkozzanak a szíriai és iraki válsággal. És ez azt is jelenti, hogy más országok is fogadjanak be jelentős számban menekülteket. De ez nem elegendő, a humanitárius segítségnyújtás nem tudja megoldani a problémákat. Ösztönöznünk és támogatnunk kell a békét.

A konfliktusokat a Közel-Keleten azok a fegyverek, bombák és golyók táplálják, amelyek továbbra is beáramlanak a régióba.

Több ország, köztük olyanok, amelyek az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjai, fegyvereket és lőszert biztosítanak hozzá, és elfogadják a háborúkat és azok következményeit. Sokan azok közül, akik elhárítják saját felelősségüket a humanitárius segélyek szállítása terén, biztosítják a legtöbb fegyvert. Úgy tűnik, nincs elég pénz mindkettőre, és a politikai tennivalók az első helyre kerülnek, az emberek elé.

A kormányoknak meg kell egyezniük, hogy teljesen megszüntetik a fegyverszállításokat a konfliktusok sújtotta közel-keleti országokba.

Gáza izraeli blokádja embertelen. Be kell fejeződnie, és lehetővé kell tenni a gázaiaknak, hogy megvédjék életüket és megélhetésüket, és méltóságteljes életet élhessenek.

Végül az egész palesztin kérdést igazságosan meg kell oldani. Az izraeli megszállásnak véget kell vetni, és Izraelnek és a nemzetközi közösségnek el kell ismernie a palesztin államot az 1967-ben hivatalosan elismert határokon belül.

Louis Raphael Sako pátriárka, az Iraki Katolikus Püspöki Konferencia elnöke beszélt a keresztények és jazidik »kihalásáról« azon a földön, ahol évezredeken át éltek.

A keresztények tömeges kivándorlása a Közel-Keletről és a pluralista társadalmak összeomlása nagy aggodalomra ad okot. Ennek jelentős következményei vannak magukra a közösségekre nézve, a társadalmaik és az egész világ számára, de a Karitász jövőbeni munkájára nézve is. Találkozónk szempontjából kulcsfontosságú, hogy szembenézzünk ezekkel a tényekkel.
A békének a Közel-Keleten az igazságosságon kell alapulnia minden nép számára. Nem kívülről kell előírni, hanem belülről kell elérni. Ezen belül regionális tárgyalásokra is szükség van.

»A békekötés bátorságért kiált, sokkal inkább, mint a hadviselés« – mondta Ferenc pápa vendégeinek, az izraeli és a palesztin elnöknek, Simón Peresznek és Mahmúd Abbásznak – amikor júniusban fogadta őket otthonában, hogy fohászkodjanak a békéért a Szentföldön.

Amint Ferenc pápa is kér minket: gondolkozzunk el azon, hogyan vehetünk részt a folyamatos, az egész világra kiterjedő imában a békéért.

Csatlakozzanak hozzám az imában, imádkozzunk bátorságért és ötletekért, hogy a legjobb választ tudjuk adni most és a jövőben is, hogy találkozónk gyümölcsöző legyen, és hogy egy napon tanúi legyünk az igazságos és tartós békének a Közel-Keleten.”

Fordítás: Lengyel Erzsébet

Óscar Rodriguez Maradiaga bíboros a hondurasi Tegucigalpa érseke. Emellett a Nemzetközi Karitász vezetője és a Ferenc pápa által felállított, Rómában ülésező nyolctagú bíborosi tanács koordinátora.

Fotó: Europress/AFP
Magyar Kurír

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése