Forrás: rmdsz.ro
A Legfelsőbb Bírói Tanács, a hazai igazságszolgáltatás függetlenségének letéteményese túllépett alkotmányos hatáskörén azzal, hogy politikai álláspontot fogalmazott meg politikai témáról a sajtóban megjelent törvénytervezet kapcsán. A Legfelsőbb Bírói Tanács nem nyilvánulhat meg politikai szereplőként.
Álláspontja súlyosan sérti a sajtó- és szólásszabadságot, a jogállam alapvető elveit, a hatalommegosztás törvényes követelményét.
Az Európai Emberjogi Bíróság a szólásszabadról való döntéseikor több ízben is hangsúlyozta, hogy ez a jog „nem csak a kedvező és közömbös fogadtatású, avagy ártalmatlan tartalmú információkra terjed ki, hanem a zavart keltő és sértő tartalmúakra is. Ez a pluralizmus, a tolerancia és a szellem szabadságának követelménye, amely nélkül nem létezik demokratikus társadalom.” (CEDO, Lingens Ausztria ellen, 08.07.1986, 9815/82-as számú határozat).
„A szólásszabadság minden személy számára érték, ugyanakkor kifejezetten nélkülözhetetlen a köztisztségbe megválasztottaknak, a politikai pártoknak és tagságuknak, mert ők képviselik mindazokat, akik szavazatukkal erre felhatalmazták, ismerik igényeiket és védik érdekeiket.” (Incal Törökország ellen, 46. bekezdés, in: Corneliu Bârsan, Európai Emberjogi Egyezmény/magyarázatokkal, jegyzetekkel, I. kötet, 750. oldal, 66. pont).
„A demokrácia egyik alapvető jellegzetessége az a lehetőség, hogy az állam párbeszéddel, erőszak elkerülésével rendezheti kérdéses ügyeit, még akkor is, ha ezek a problémák módfelett nehezek és zavart keltőek. A demokrácia táptalaja pedig a szólásszabadság.” (ibidem, 66, pont).
Az a tény, hogy a Legfelsőbb Bíró Tanács egy közérdekű téma közvitáját „az igazságszolgáltatás tekintélyére és függetlenségére fenyegetőnek” és a „jogállamiság elveivel szemben erőszakosnak” nevez, súlyos beavatkozás, illetve a sajtó- és szólásszabadság jogának porba tiprása.
Az RMDSZ követeli, hogy a Legfelsőbb Bírói Tanács nyilvánosan mutasson be jelentést a 2013/2014-es időszakra arra vonatkozóan, hogy miként alkalmazták országszerte az anyanyelvhasználat alkotmányos előírását az igazságszolgáltatásban. A jelentésből annak is ki kell derülnie, hány civil és hány büntetőjogi perben használták a magyar nyelvet, miben áll a Legfelsőbb Bírói Tanácsnak az anyanyelvhasználat biztosítására vonatkozó stratégiája, illetve milyen humán- és anyagi erőforrásokat különített el erre a célra. Ugyanakkor tudassák, milyen intézkedésekkel népszerűsítették a nemzeti kisebbségek tagjai körében azt, hogy használhatják anyanyelvüket az igazságszolgáltatásban.
Közlemény
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése