2015. 01. 16.

Pápai szentmise Manilában a püspökökkel, a papokkal és a szerzetesekkel

A manilai skesegyház minden fülöp-szigeteki templom anyja
Pénteken negyed 12-kor kezdődött a pápai szentmise a manilai Szeplőtelen Fogantatás székesegyházban, melyen részt vettek a püspökök, papok, szerzetesek, szerzetesnők és az Istennek szentelt élet egyéb intézményeinek képviselői, összesen mintegy 2000 fő. A százmilliós ország nyolcvankét százalékban katolikus hívő közössége 86 egyházmegyében él. Püspökeik száma 131, a papok összlétszáma 9300, ennek harmada szerzetes pap. A 4500 férfi szerzetes mellett a 12.500 szerzetesnővér nyújt óriási segítséget az oktató és ápoló munkában. Az országban 5570 laikus misszionárius tevékenykedik, míg a hitoktatók, katekéták száma 102.000. Nagyon sok a papi hivatás, a kilencezer működő pap mellett 8100 kispap készül a lelkipásztori szolgálatra. A manilai püspöki székesegyház szerepe hasonló a lateráni bazilikáéhoz, amennyiben „minden fülöp-szigeteki templom anyja”. Az eredeti templom 1581-ben épült bambuszból és pálmalevelekből, amit a történelem során nyolcszor is átépítettek. Tájfunok, földrengések, tűzvészek és a második világháború bombázásai pusztították el többször is, de újra és újra fölépítették, megújították.

Szeretsz-e engem? - Igen!
Ferenc pápa angol nyelvű homíliája rögtön az elején nagy sikert aratott: „Szeretsz-e engem?” – idézte a pápa Jézusnak Péterhez intézett kérdését, ami angol nyelven így is érthető: Szerettek-e ti engem? Az egész templom, püspökök, papok, szerzetesek egyhangúlag válaszoltak: „Yes! Igen”. Ferenc pápa megköszönte a lelkesedést, hozzáfűzve: „De én az Úr szavait olvasom, tehát az Úr mondja, kérdezi: Szeretsz-e engem? Legeltesd bárányaimat!” Minden lelkipásztori szolgálat, az Istennek szentelt élet minden formája ebből a szeretetből születik és ennek a jézusi szeretetnek a jele.

Az elődök szent öröksége
Ferenc pápa arra kérte a jelenlevőket, hogy vigyék haza az ő szeretetét az otthon maradt időseknek, betegeknek és kicsiknek. Miközben a Fülöp-Szigetek az ország evangelizálásának ötszázadik évfordulójára készülődik, hálásan emlékezünk azokra a püspökökre, papokra és szerzetesekre, akik rátok hagyták ezt az örökséget. Ők nemcsak evangéliumot hirdettek és egyházat építettek, hanem a szeretet evangéliumi üzenete által ihletett társadalmat kovácsoltak a megbocsátás, a szolidaritás és a közjó érdekében végzett szolgálat jegyében.
Szolgálatunk a kiengesztelődés
„Krisztus szeretete sürget minket” – Pál apostol szava a kiengesztelő szeretet hirdetésére indít, ami az irgalom és a határtalan együttérzés örömhíre. Szolgálatunk a kiengesztelődés szolgálata. Kérjük Isten megígért kegyelmét, mely képes meggyógyítani a beteg világunkat. Az evangélium indíthat bennünket egy valóban igazságos és megváltott társadalmi rend építésére – hangsúlyozta Ferenc pápa.

Személyes találkozás Krisztussal
Krisztus követségében akkor járunk – magyarázta a pápa – ha az embereket a vele való személyes találkozásra invitáljuk. Ez legyen az ötszáz éves evangelizálásotokra való megemlékezésetek középpontja! Az evangélium azonban megtérésre is hív, lelkiismeretvizsgálatra, egyént és közösséget egyaránt. Az egyház hivatása a Fülöp-Szigeteken abban áll, hogy győzzétek le a társadalmi egyenlőtlenségek és igazságtalanságok okait, melyek beszennyezik az egész társadalmat. Az evangélium minden keresztényt becsületes, csorbítatlan és elkötelezett életre hív a közjó építésében. Éppen ezért azt kérem tőletek, hogy teremtsétek meg köztetek a „becsület, a tisztesség köreit”, egyfajta szolidaritási hálót.
A szegények nélkül nem értjük meg a jézusi üzenet lényegét
A szegényeK állnak az evangélium középpontjában, a szívében, és ha kivesszük őket onnan, nem értjük meg teljesen Krisztus üzenetét – tanította Ferenc pápa. Fogadjuk be a szívünkbe az ő kiengesztelő kegyelmét. Ez azt jelenti, hogy elutasítjuk a világias távlatokat és mindent Krisztus új világosságában tekintünk. Nekünk magunknak kell elkezdeni a hibáink felismerését, bevallását és eljutnunk a mindennapos megtérésig.

A mindennapi imádság szüksége
Nekünk papoknak és az Istennek szentelt személyeknek az evangélium újdonságához való megtérés feltételezi azt, hogy az Úrral naponta találkozzunk az imádságban. Az apostoli lendületünk forrása, ahogy azt a szentek tanítják nekünk, az Úrral való mind személyesebb kapcsolatunk. Nagy veszély az anyagiasság, ezért csak ha mi magunk is szegénnyé válunk, maradhatunk hiteles hirdetői az evangéliumi radikalitásnak.

A fiatal papok és szerzetesek az Úr iránti lelkesedés örömének a jelei
Ferenc pápa arra buzdította a fiatal papokat, a szeminaristákat, a szerzetesi és az Istennek szentelt élet többi fiatal képviselőit, hogy osszák meg főként a kortársaikkal a Krisztus és egyháza iránti lelkesedésüket és örömüket. Legyetek közöttük, bátorítsátok őket a szegénység, a korrupció és más nehézségek okozta elbátortalanodásukban.

Buzgó jámbor hit és a Szűzanya iránti szívélyes, rózsafüzéres áhitat
Ferenc pápa homíliája befejező részében a hit teremtőképességéről szólt. Ennek a jegyében született meg a Fülöp-Szigeteken az Istenben való mélységes hit, valamint a Szűzanya iránti buzgó tisztelet és a meleg szívbéli ragaszkodás a rózsafüzér imádsághoz. Ennek a nagy örökségnek erős misszionárius jellege van. Azért áldalak meg benneteket, hogy Krisztus kiengesztelő szeretete mindjobban hassa át a fülöp-szigeteki társadalmat és rajtatok keresztül a világ legtávolabbi részeit is.

(vl) VR

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése