Az élő törvény

A"Tízparancsolat" szó szerint azt jelenti: "tíz szó" (Kiv 34,28; MTörv 4,13;10,4). Isten népének a szent hegyen nyilatkoztatta ki ezt a "tíz szót". "Ujjával" írta ezeket, másként mint a többi, Mózes által leírt parancsolatokat. E szavak egész különlegesen Isten szavai. A Kivonulás könyvében és a Második Törvénykönyvben hagyományozták ránk. Az ó szövetség megkötésétől kezdve a Szent Könyvek hivatkoznak a "tíz szóra", de az új Szövetségben, Jézus Krisztusban nyert kinyilatkoztatást teljes értelmük. Az egyházi hagyomány – hűségesen a Szentíráshoz és Jézus példáját követve – alapvető fontosságot és jelentőséget tulajdonít a Tízparancsolatnak. A parancsolatok beosztása és számozása idők folyamán változott. Egyházunk katekizmusa a parancsolatok azon beosztását követi, amelyet Szent Ágoston rögzített és amely hagyományossá vált. Az evangélikusok ugyanezt használják. A keleti atyák kissé eltérő beosztást alakítottak ki, ezt használják az ortodox egyházak és a református közösségek. A tíz parancsolatban az első három Isten szeretetére, a másik hét a felebarát szeretetére vonatkozik. A Tízparancsolat megbonthatatlan egységet alkot. Az egyik parancsolat megszegése az összes többi megszegése is. Isten, aki szívünkbe írta törvényét, mégis szükségesnek látta kinyilatkoztatását, ami az ember Isten és a felebarát iránti alapvető kötelezettségeit fejezi ki (2Móz 20,1-17). Tartalma súlyosan kötelez. Senki föl nem menthet alóluk. Isten tulajdonképpen azt akarja a Tízparancsolattal, hogy éljünk emberhez méltóan. 

Amikor megkereszteltek bennünket, egy új és örök választott nép tagjává lettünk. Ennek a népnek, az egyháznak is adott törvényt Isten, egy élő törvényt, Jézust, az Istenembert, aki „Isten ereje és bölcsessége” (1Kor 1,22-25). Kereszthalálával ezt fejezte ki: Tied vagyok, Atyám, egészen, az utolsó csepp véremig! És ezt: A tietek vagyok, embertestvéreim, egészen, az utolsó csepp véremig! Ez a teljes odaadás és teljes befogadás. Ez a krisztusi magatartás, életprogram az egyház és benne a mi élettörvényünk is. Ez az új törvény nemcsak azt mondja, hogy éljünk emberhez méltó életet, hanem éljünk emberfeletti, kegyelmi életet. Ne magadnak élj, hanem Istennek és az embereknek! 

Ez a krisztusi bölcsesség, és akit az önfeláldozó szeretet tesz “gyöngévé” abban Istennek mindent fölülmúló ereje lakozik és erősebb mindenki másnál. A szeretet mindent legyőz, még a halált is. Prófétai cselekedet volt az, amit Jézus a templomban tett, hogy ti. kiűzte a kereskedőket (Jn 2,13-25). Azt jelezte ezzel, hogy az egyház és a keresztények életében nem lehet helye a kereskedői ‘adok, hogy adj’ és ‘valamit valamiért’ elvnek. Aki Jézusé, az egész életével azt fejezze ki, egészen a tied akarok lenni, te kellesz, nem a javaid. Nem bérért és jutalomért, hanem mert tele vagyok szeretettel, öröm nekem, hogy szerethetek és adhatom magam. 

Ennek az életformának megértésére és követésére kaptunk belső erőt, kegyelmet a keresztségben és  erősít meg a többi szentség.

„Istennek a »gyöngesége« erősebb az embereknél.” 1Kor 1,25. 

Darvas-Kozma József