Ferenc
pápa a jubileumi szentévet meghirdető bullájában arra hív bennünket, hogy „a
jubileumi szentév nagyböjtjét fokozottabban éljük meg, úgy, mint Isten
irgalmassága ünneplésének és megtapasztalásának intenzív időszakát” (Misericordiae Vultus, 17). A Szűzanya amikor megkapta Gábriel arkangyaltól a
jó hírt, a Magnificat-ban prófétai
módon megénekli az irgalmat, amellyel Isten kiválasztotta őt. Az Isten emberekkel
kötött szövetsége: az irgalmasság története, amely elsőként az ősszülőkkel vette
kezdetét és folytatódott a szövetségekkel, amikor irgalommal teli
együttérzéssel és gyöngédséggel kötődik népéhez. A szeretetnek ez a drámája a
megtestesült Fiúban éri el csúcspontját. Őáltala Isten határtalan irgalma árad
ki, egészen addig a pontig, amíg „megtestesült irgalmassággá” válik (Misericordiae Vultus, 8).
Az
irgalmasság tehát „Istennek a bűnös iránti magatartását fejezi ki, mellyel
további lehetőséget nyújt számára, hogy átgondolja életét, megtérjen és higgyen”
(Misericordiae Vultus, 21), ily módon
újból megerősítve a vele való kapcsolatot. A keresztre feszített Jézusban Isten
elérkezik odáig, hogy a bűnöst szeretné elérni, bármilyen távol legyen is tőle,
éppen ott, ahol elvesztette őt, és eltávolodott tőle. Mindezt abban a reményben
teszi, hogy végre meg tudja lágyítani az ember megkeményedett szívét.
Isten
irgalma átalakítja az ember szívét, megmutatva neki a hűséges szeretetet, és ezzel
alkalmassá téve őt az irgalmasságra. Az isteni irgalmasság a felebarátaink
iránti szeretetre, az irgalmasság testi és lelki cselekedeteire ösztönöz
bennünket. Ennek a jubileumi szentévnek a nagyböjti időszaka – írja a Szentatya
– mindenki számára alkalmat nyújt arra, hogy végre kilépjen saját elidegenedett
létezésmódjából az Ige hallgatásának, és az irgalmasság cselekedeteinek
köszönhetően. A testi szükségre szoruló testvéreinkben megérintjük Jézust, a lelki
szükségleteik – tanácsadás, tanítás, megbocsátás, figyelmeztetés, imádkozás –
közvetlenebbül megérintik bűnös voltunkat, így válik tudatossá a bűnös ember
számára a meggyőződés, hogy ő maga is csak egy szegény koldus. Ezért a testi és
lelki cselekedeteket soha sem szabad szétválasztani. Ezen az úton járva a
„gőgősök”, a „hatalmasok”, és a „gazdagok”, akikről a Magnificat beszél, megkapják a lehetőséget annak megtapasztalására,
hogy érdemtelenül őket is szereti a keresztre feszített, aki őértük is meghalt
és föltámadt. Csak ez a szeretet lehet válasz a boldogság és szeretet iránti
végtelen szomjúságra, amelyet az ember a tudás, a hatalom és a birtoklás
bálványaival képzel csillapítani.
K. T.!
Az első niceai
zsinat, amely 325. július 25-én zárult, a húsvéti vitára is pontot tett. Elrendelte,
hogy „elhagyván a zsidó szokást, e szentséges ünnepet mindenki ugyanazon a
napon ülje meg” és pontosan definiálta a
húsvét megtartásának időpontját: az alexandriai szokás szerint a tavaszi
napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni vasárnapot jelölte ki a húsvét
dátumaként. Urunk negyvennapos böjtjére emlékezve, az egyház húsvét előtt készületi
időt tart, negyven napos böjtöt.
1. Nagyböjtünk
hasonlít az alagúthoz. Bejárata Hamvazószerdával kezdődik és
elszürkül benne a világ. Kijárata maga a Húsvéti misztérium, ahol minden isteni
fényben ragyog. Ma úgy indulunk a nagyböjtbe, hogy nem egészségi vagy
aszketikus eszközt látunk benne, hanem szentségi böjtöt tartunk, mint a
szentáldozás előtt, hogy a szabadság és szeretet Húsvéti fényébe érkezzünk. A
szentáldozás előtt egy órás szentségi böjtöt tartunk, és arányosan nagyobb böjtölés
méltó, amikor a Húsvéti misztériumhoz járulunk (Dobszay László). A Húsvét azért
misztérium, mert egy külső, látható eseménysorban egy láthatatlan, isteni
esemény lesz jelenvalóvá. Ennek felel meg a böjt természete is: külsőleg,
testben vállalt jel, mely a belső odaadásnak megnyilvánulása. A böjt és a
nagyböjt is a húsvéti misztérium külső anyagához tartozik. Ha szeretetünk
megnyilvánulása, akkor „üdvös böjt”-ről beszélünk (Joel
2, 12-18). A böjt tehát a legnagyobb misztérium része, melyben
életünk Istennel egyesül.
2.
„Most van a kellő idő” (2Kor 5,
20-6,2). Hamvazószerda, a templomi szertartás
egyik mozzanatáról kapta nevét. Az előző év Virágvasárnapján megszentelt
barkaágakat húshagyókor elégettük, és ezek megáldott hamujával fejünket meghintjük.
A hamu három alapvető igazságra emlékeztet: semmi voltunkra, bűnös állapotunkra
és a halálra. Egyházunk így fordul hozzánk: Emlékezzél meg ember, hogy porból
vagy és porrá leszel! Ezzel egy időben mondja az üdvösség jóhírét is: Tartsatok
bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban.
3. Az evangéliumi szakaszunk Jézus hegyi beszédéből a
megtérést segítő eszközökről szól (Mt 6, 1-18). Ezek: az alamizsna, az
imádság és a böjt. Mindhárom esetben először óv a képmutatástól, hogy
jótetteinekt ne az emberekért, hanem Isten iránti szeretetből tegyük és
biztosítja, hogy egyedül Istentől várjunk jutalmat: „Atyád, aki a rejtekben is
lát, megfizet neked”.
Jézus felhívása
időszerű, mert megtérésünk folyamatos. A visszatérő nagyböjt is e folyamat
része, amikor készséggel csatlakozunk Krisztushoz, és iránta való szeretetből cselekszünk.
a. A megtérést segítő első út
az alamizsna. A Katolikus Egyház plakátján olvastuk és
azóta minden jótékonysági gyűjtés alkalmával elhangzik: Jót tenni jó. Tegyünk jót, hogy mások megtapasztalhassák
szeretetünket. Szenvedésből, rosszból amúgy is bőven kijut. Azért tegyük a jót,
hogy Isten lelkületét kövessük. Ha valakiben nincs meg a lelki készség az
imádságra, akkor tegye a jót. Segítsen annak, aki rászorul és nem tudja
viszonozni. A jó tett nyomán megváltozik az ember. Tapasztaltam magam is, hogy
amikor nehezen tudtam imádkozni, de igyekeztem tenni a jót, utána könnyen
tudtam imádkozni is. A jótett nyomán eltűnnek az akadályok és szívünk megnyílik
Isten előtt. A jótett által Istennel kerülünk közvetlen kapcsolatba.
b. A megtérést segítő második
út az imádság. Jézus figyelmeztetett, hogy az
imádságban ne legyünk képmutatók. Az ő korában úton-útfélen imádkoztak az
emberek. És ma? Sajnos még otthon is alig imádkoznak. Két véglet ez.
Imádság
nélkül nincs keresztény élet, nincs megszentelődés. Az imádság a hívatás
éltetője. A pap se tud meg lenni imádság nélkül, mert az igehirdetés alapja is az
elmélkedés.
Imádság nélkül nincs boldog családi
élet. Ahol a családban imádkoznak, ott a családtagok szabadon, örömmel,
szeretettel segítik egymást. Biztonságban van az a család, amely összekulcsolt
kézzel áll naponta Isten elé. Jézus mondta, ahol ketten vagy hárman összejönnek
az ő nevében, ott ő is jelen van. Már pedig erős az a család, melyet Jézus
szeretet karol át. Amikor együtt vagyunk az asztal mellett, legalább akkor
emeljük fel szívünket. Imádkozzunk, mert csak imádkozva jutunk tovább.
Imádság
tartja össze a nemzetet is. Jézus, virrasztást és imádságot kért
tanítványaitól, hogy kísértésben ne essenek. Ma mennyi nyomorúság, keserűség szakad
reánk. Sebek keletkeznek, amik nehezen vagy soha nem gyógyulnak be. Hányszor
emlegetik Mohácsot és Trianont? Mindezt azért, mert nem gyógyult be a nemzet
sajgó sebe.
Imádságban
kérjük Istent, a megbékélésért és egyetértésért. A nagyböjti keresztutat ezért
ajánljuk fel. És e felajánlás jusson eszünkbe, amikor énekeljük: Szívünk, lelkünk
most kitárjuk, utad Jézus veled járjuk.
c. A megtérést segítő
harmadik út a böjt. Egyházunk üdvös böjtöt kér, ami
nem más, mint Krisztusra tekintés, aki elindul szeretettel keresztáldozata
beteljesítése felé. Ezért nagyböjt minden péntekén a böjtöt vegyük komolyan. Böjtöljünk,
olvassuk a szentírást, elmélkedjünk, végezzünk keresztutat. A pénteki böjt
legyen hús nélküli. Az évközi idő péntek napjain Jézus értünk vállalt
áldozatára szeretettel válaszolunk, és bűnbánati napként éljük meg, amikor a
böjtöt ki lehet váltani imádságal, jótettel és önmegtagadással.
Ha
visszatekintünk életutunkra, akkor láthatjuk, mint a filmszalagon a sok botlásunkat,
de Isten kegyelméből történt talpra állásunkat is. Így jobban megértjük, hogy
olyan mértékben részesülünk Jézus húsvéti győzelmében, amilyen mértékben részt
veszünk az Úr szenvedésében és halálában.
A Szentatya soraival zárom elmélkedésemet:
„Ne vesztegessük el a nagyböjt alkalmas időszakát,
amely a megtérésünket szolgálhatja! Szűz Mária anyai közbenjárásával kérjük ezt,
aki az ajándékba kapott isteni irgalom nagysága előtt elsőként ismerte fel saját
kicsinységét (vö. Lk 1,48), és az Úr
alázatos szolgálójává vált (vö. Lk
1,38).” Úgy legyen.
Darvas-Kozma József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése