Reményik Sándor: Akarom
Akarom: fontos ne legyek
magamnak.
A végtelen falban
legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad
valaki más,
Ekevas, mely mélyen a
földbe ás,
Ám a kalász nem az ő
érdeme.
Legyek a szél, mely
hordja a magot,
De szirmát ki nem
bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a
mezőn járnak,
A virágban hadd
gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely
könnyet töröl,
Legyek a csend, mely
mindig enyhet ad.
A kéz legyek, mely
váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam
soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt
pillákon az álom.
Legyek a délibáb,
mely megjelen
És nem kérdi, hogy
nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a
rónaságon.
Legyek a vén föld
fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel
a magas égig,
Legyek a drót, min
üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha
elszakadtam.
Sok lélek alatt
legyek a tutaj,
Egyszerű, durván
összerótt ladik,
Mit a tengerbe
visznek mély folyók.
Legyek hegedű, mely
végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a
művész a vonót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése