Nyugodjatok meg édes véreim
(Búcsú Botár Gábortól)
Nagyméltóságú és Főtisztelendő Érsek úr!
Tisztelendő Paptestvérek!
Kedves gyászoló Család!
Kedves jó Hívek!
- See more at: http://www.romkat.ro/hu/content/legyen-jutalmad-az-orok-boldogsag#sthash.ON1jqw8y.dpuf
Nagyméltóságú és Főtisztelendő Érsek úr!
Tisztelendő Paptestvérek!
Kedves gyászoló Család!
Kedves jó Hívek!
- See more at: http://www.romkat.ro/hu/content/legyen-jutalmad-az-orok-boldogsag#sthash.ON1jqw8y.dpuf
Nagyméltóságú és Főtisztelendő Érsek úr!
Tisztelendő Paptestvérek!
Kedves gyászoló Család!
Kedves jó Hívek!
Nagyméltóságú és Főtisztelendő Érsek úr!
Tisztelendő Paptestvérek!
Kedves gyászoló Család!
Kedves jó Hívek!
- See more at: http://www.romkat.ro/hu/content/legyen-jutalmad-az-orok-boldogsag#sthash.ON1jqw8y.dpuf
Nagyméltóságú és Főtisztelendő Érsek úr!
Tisztelendő Paptestvérek!
Kedves gyászoló Család!
Kedves jó Hívek!
- See more at: http://www.romkat.ro/hu/content/legyen-jutalmad-az-orok-boldogsag#sthash.ON1jqw8y.dpuf
Kimondhatatlanul nehéz
alkalom hozott össze. Hogy milyen gondolatok foglalkoztatják most azokat, akik
körülállják itt az oltárt, azt fölösleges lenne kérdezni. Egy pár nappal
korábban nem sejtettünk semmit, más gondolatok és tervek foglalkoztatták megboldogult
testvérünket is és minket is.
Amire nem is mertünk
volna gondolni, az valóság lett. 2016 febr. 13-án sízés közben történt baleset
következtében itt hagyott Gábor testvérünk bennünket. Nemcsak drága jó
édesanyját, testvérét, rokonait, barátait, de mindannyiunkat paptestvéreit,
volt híveit mélyen lesújtotta ez a baleset, mindannyiunk szívén mély sebet
ütött e tragikus halál.
Amikor a baleset és
halál hír vétele után a döbbentből magunkhoz tértünk, az Urat faggattuk rejtett útjainak titkáról. Kérdeztük, mint a betániaik, ő, ki vissza adta a vaknak a
látását, a süketnek a hallását, miért nem akadályozta meg balesetét és aztán
halálát. Miért kellett ennek így lennie, miért történt ez vele, velünk.
Szorongó lelkünknek az Úr a Szentíráson keresztül Izaiás prófétánál ad
feleletet: „az én útjaim, nem a ti útjaitok…” (Iz 55,8) Valóban a mi
gondolatunk az volt, hogy Gábor testvérünk még sokáig éljen, hosszú évtizedek
álljanak még rendelkezésére, hogy megerősítse testvéreit, amint az Úr Péter
apostolnak meghagyta ezt. S hogy még így hosszú éveken át oszthassa,
ajándékozhassa lelkének, megszerzett tudásának kincseit a reá bízottaknak. Nem
így történt. A mindenható Isten végtelen bölcsessége másként rendelte. S most
itt a koporsója körül mondhatjuk, amit az Úr mondott nagycsütörtökön az Olajfák
hegyén: ha nem lehet másként, s nem múlhatott el ez a pohár, Atyánk legyen meg
a Te akaratod.
Ha nem is értjük meg
Isten rendelését, mégis Szent Pállal szeretnénk vallani: „az Istent szeretőknek
minden a javukra válik”. (Róm 8,29) Mi a halálban nemcsak a veszteséget akarjuk
látni. Szemünk előtt nemcsak az lebeg, hogy egy értékes papi élet hunyt ki. Mi
hitünkkel a veszteségen túl látunk és látjuk azt, amit Szent Pál így látott:
„Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség.” (Fil 1,21) Éppen
ezért a nyitott sor mellett, nem csupán gyászról, boldogtalanságról,
pótolhatatlan veszteségről beszélünk, hanem arról a nyereségről is, ami reánk
vár: szem nem látta, fül nem hallotta, emberi elme föl nem fogta, amit Isten
azoknak készített, akik szereik Őt.” (1 Kor 2,9) „A jelen szenvedések nem
mérhetők az eljövendő dicsőséghez, mely nyilvánvaló lesz rajtunk.” (Róm 8,18)
Ezért ahogy Mindszenti
Gedeon papköltő írja:
Nyugodjatok meg édes
véreim,
Az Úr Istennek
rendelésein,
Szentnél szentebb az,
hogy szívből szeret,
Mert miért teremtett
volna titeket?
Szerelméből él a kisded
virág,
Szerelme nélkül meghal a
világ.
Szerelméből él a kisded
veréb,
Szerelme nélkül össze
dől az ég.
Szeret, - ezt létünk
mondja meg nekünk,
Szerelme nélkül nincsen
életünk.
Elhunyt Gábor paptestvérünk innen, ebből az
egyházközségből indult el a papi élet útjára. Ahogy végrendeletében is említi,
e temető Anyakeresztjénél döntötte el, hogy követi az isteni hívó szót.
Gyulafehérváron népes közösség körében készült a papi életre 1983-1989 között.
23-an lettek pappá Dr. Jakab Antal püspök úr kézrátétele által. Abba a
korosztályba tartozott bele, amely még a diktatúra utolsó éveiben készült a
papságra, de papi életük működése már a fordulat utánra esett. Előbb
Csíkszeredában, majd Székelyudvarhelyen, Kolozsváron a Szent Mihály templomban
mint segédlelkész, végül Székelyudvarhelyen az újonnan alapított Kis Szent
Teréz plébánián, ahol plébánosként szervezte meg az önálló plébániai életet
sokak örömére.
Ahogy megfogalmazták
vele kapcsolatban: sok ezer rábízott lelkébe írta bele Isten és a
közösségszeretet érzéseit. Lelkipásztori elkötelezettsége követendő.
Közösségépítő munkájának eredménye a plébániáján folyamatosan tevékenykedő 22
lelkiségi csoport. Fontos lelkipásztori törekvése volt az ifjúsággal való
foglalkozás, valamint a családok és betegek lelki gondozása. Kiváló szervező
képessége, úri modora, a Szűzanya iránti nagy tisztelete igazi lelkipásztorrá
tette. A vasárnapi és ünnepi szentmisékben sokszor nemcsak a templom, de az
előtte levő tér is megtelt. Munkája több fiatalt is elindított a papi élet
útján. Évről évre gyarapodott a csíksomlyói búcsúra gyaloglók száma, akiket
zarándok lelkülete táplált. Nem hiába mutatkozott meg híveinek szeretete,
ragaszkodása az elmúlt napokban is, amikor felgyógyulásáért imádkoztak, halála
után pedig lelke üdvösségéért. Nem hiába érkezett haza azon az úton, amelyen a
csíksomlyói búcsús gyalogosokat vezette vándorbotjával és tarisznyájával,
stációkat tartva a Tolvajos tető hármas keresztjénél és a csíksomlyói
kegytemplomnál.
Fájdalmas búcsúzás történik most. Akit szerettünk elkísérjük addig, amíg az ember elmehet, de itt megtorpanunk és úgy érezzük, hogy a sötét, mély sír eltemet mindent. A jóságos arc, a simogató kéz, a szerető szív belehull a föld porába. Úgy érezzük, hogy mindent elnyel a sír, amely oly mély hogy minden belefér. De mégis van valami, amit a sír nem nyelhet el. Ez a mi hitünk, a mi reményünk és a mi szeretetünk.
Fájdalmas búcsúzás történik most. Akit szerettünk elkísérjük addig, amíg az ember elmehet, de itt megtorpanunk és úgy érezzük, hogy a sötét, mély sír eltemet mindent. A jóságos arc, a simogató kéz, a szerető szív belehull a föld porába. Úgy érezzük, hogy mindent elnyel a sír, amely oly mély hogy minden belefér. De mégis van valami, amit a sír nem nyelhet el. Ez a mi hitünk, a mi reményünk és a mi szeretetünk.
- A mi hitünk, amellyel meghajolunk Isten
előtt.
- A mi reményünk, amellyel várjuk az eljövendő
életet, ahol egymásra találhatunk.
- És a mi szeretetünk, amellyel továbbra is
együtt lehetünk azokkal akik a mieink.
Mi a testvérünkkel nem
temetjük el ezt a hitet, ezt a reményt, ezt a szeretet. Fájdalmunkban ez a
szilárd alap, ami megtartja életünket és átsegít a megpróbáltatásokon.
És még van valami, amit
a sír nem nyelhet el: ez a mi testvérünk élete, tettei, amiket nemcsak a mi
szíveinkbe írt bele, de amelyek a Jelenések könyve szerint elkísérték őt Isten
trónusához. (Jel 14, 13).
Kedves Elvira mama.
Tudjuk, hogy a legnagyobb fájdalom az Öné. Isten kétszer kérte Öntől ezt a
gyermekét, akivel 52 évvel ezelőtt ajándékozta meg. Először akkor kérte, amikor
papi hivatást adott neki és lefoglalta az Ő szolgálatára. Amikor tudomásul
vették férjével együtt elengedték, hogy Úré legyen. Isten most ismét ezt kérte.
A jó Isten e kérésére is engedje el. Amiként Ábrahám, akitől Isten épp azt a
fiát kérte, akihez az isteni ígéretek kapcsolódtak, hogy áldozza fel a Mória-hegyén, és Ábrahám bár fájt a szíve, de kész volt megtenni, ön is hasonló
képen tegyen, legyen meg az Úr akarata.
Gyászoló
Testvéreim! Sokan vagyunk itt a ravatal körül. Elhunyt testvérünk iránti
tisztelet és megbecsülés hívott össze most ennyi embert. Az iránta való
tisztelet és köszönet jelképes virágai és koszorúi borítják be koporsóját, majd
sírját. Tudjuk, hogy a virágok, koszorúk elhervadnak. Azt azonban nem akarjuk,
hogy e tisztelet, megbecsülés ezekkel együtt eltűnjön. Lelkünkbe akarjuk írni
alakját, élete példáját, azt, hogy mi is mindent Jézusért tegyünk, mert nem az
az igazi érték, amit egy életen át összegyűjtögettünk, hanem az, amit Jézusért
cselekedtünk.
Kedves Gábor!
Isten veled! Munkádért legyen örök jutalmad az örök boldogság!
Msgr. Tamás
József segédpüspök
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése