Miani Jeromos, a velencei patrícius-fiú 1486-ban született. A jól nevelt, de harcra és kalandra éhes ifjú korán belesodródott Velence és Ausztria közt folyó véres
viszályokba. 1511-ben védte a Piave felett őrködő Castelnuovot, de alul maradt és foglyul ejtették.
A
börtön csendjében és magányában magába szállt, a kegyelem megragadta.
A csodás, a Szűzanya által
kieszközölt szabadulás elegendő volt arra, hogy átformálja őt. Három évig szolgálta a kis közösségét, majd Velencében fölkészült a papságra, és 1518-ban,
harminckét évesen fölszenteltette magát. Most már megvolt minden
föltétel karitatív életműve számára.
Az 1528-as ínséges évben Jeromos azon fáradozott, hogy elűzze a
szegények küszöbéről a halál kísértetét. Csónakja éjjel-nappal járta
Velence csendes csatornáit, éhségtől haldoklókat vagy halottakat
keresve. Azután lemondott szenátori méltóságáról. A tekintélyes férfit
ócska ruhában látták az emberek, amint az utcákat járta. Ahol csavargó
gyermeket talált, kinek arcáról lerítt az éhezés, magához vette az
öreg házba, amelyet bérelt. Legtöbbüknek nem voltak szülei,
koldulásból és lopkodásból éltek, s a patkányok között aludtak a
keskeny rakpartokon. Tízből százan lettek, százból ezren, és a szent
mégsem taszított vissza a nyomorba egyetlen gyereket sem, aki hozzá
menekült. Kézműveseket alkalmazott, hogy mesterségre tanítsa őket.
Szigorú házirenddel igyekezett pótolni az elmaradt nevelést. Védenceit
hamarosan mindenütt ismerték és fölismerték, fehér ruhájukról,
szentolvasójukról és keresztes zászlójukról.
Többen csatlakoztak hozzá és segítették munkájában. Őket Szent Ágoston szabályai szerint fogta össze. Anyaházuk Somascaban volt és erről nevezték el a rendet. Jeromos ott halt meg 1537. február 8-á ,,Jézus
és Mária'' szavakkal ajkán. Követői árvaházakat, szegény-otthonokat, kórházakat és diákotthonokat tartanak fenn.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése