A vérpadon se vagyok egyedül

VIII. Henrik esküt követelt alattvalóitól, amely a Boleyn Annával kötött házasságát érvényesnek ismerik el, és a királyra ruházta a legfőbb egyházi hatalmat. Az a püspök, akiről dicsekedve mondta korábban a királya, hogy egyetlen más országnak sincs olyan püspöke, mint Fisher. Fisher János Rochester püspöke most nemet mondott a királynak.

1534-ben börtönbe vetették, és ott tíz hónapon át senyvedett. A pápa eközben kinevezte bíborossá. Henrik király dühöngött: ,,Csak küldjön neki bíbor sapkát a pápa - kiabálta -, majd gondoskodom róla, hogy ne legyen feje, amelyre föltehesse!'' 

A Tower ablakából látta, mint ácsolják június 21-én a vérpadot. „Oh Uram, mutass egy olyan igét, amely meg tud tartani ama borzalmas helyen is – kiáltott – elővéve az Újszövetzségi szentírást. Felnyitotta a könyvet. Szemei János 16,32 versre estek: „Én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van”. 

Becsukta a könyvet és nyugodtan így szólt: „Áldott légy Uram! Ez elég nekem az örökkévalóságra."

Másnap hajnali öt órakor fölébresztették: ,,Ma délelőtt ki fogják végezni'' - mondták neki, mire ő ezt mondta: ,,De még túlságosan korán van, hagyjon még, kérem, egy kicsit aludni.'' Aztán még két órán át oly mélyen aludt, mint egy gyermek. A lelkiismerte tiszta volt egy örökkévalóságra, mert „Nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van”.