A közel múltban egy
magyar csoport Uganda fővárosától, Kampalától északra utazott, amikor három
gyermeket vettek észre, amint az út szélén bandukoltak. A kísérő helyi nyelven érdeklődni
kezdett a gyermekektől, hogy hova tartanak, amikor régen az iskolában lenne a
helyük. Azok aranyosan válaszoltak. Hazaküldték őket az iskolából, mert szüleik
nem tudták fizetni a tandíjat, pedig nagyon szeretnek iskolába járni. Ekkor a
csoport megkérte őket, hogy kísérjék el az iskolájukhoz. Megérkezve a szegényes
iskolához, rengeteg gyereket láttak összezsúfolva, akik hallgatták a tanáraik
előadását. Az igazgató elmondta, hogy ez egy alapítványi iskola, amelynek
ugandai alapítója már korábban meghalt. Az idős férfinak az volt az álma, hogy
vidéki, rászoruló gyermekeknek ad ingyenes oktatást és napi egyszeri meleg
étkezést. Miután elvesztették az alapító támogatót, a fenntartás érdekében
kénytelenek voltak bevezetni valami minimális tandíjat. Három szemeszter van egy tanévben és gyermekenként átszámítva 46 lejt
kérnek szemeszterenként (kb.3 hónap), úgy hogy még ebédet is kapnak. A
magyar csoport ekkor kifizette a három gyermek tandíját. Azok nagyon örültek,
alig hitték el, hogy ilyen megtörténhet: „Az utcáról, a semmiből érkezik a segítség, ez
csoda!” – mondogatták...
A három gyermek boldogságának a magyar látogatókkal való találkozás az alapja.
Örömre születtünk. Ha mégis kevés az öröm, arról nem az örömben gazdag világ
tehet, hanem az emberi szív, amely az örömet nem veszi észre. Az örömre
szükségünk van, mert kiolthatatlan vággyal a boldogságot keressük. A boldogság
pedig örömökben élhető meg. Ahogy a nap 24 órából áll, hasonlóan vagyunk a
boldogsággal is, amely apró örömökből tevődik össze. Örömünknek egy jól
meghatározott történelmi esemény az alapja. Egy objektív valóság, amiben Isten
létét és megjelenését valljuk. Az olvasmányok középpontjában az Isten
ígéreteinek valóra válása (Iz 61,1-2a. 10), a Messiás útjának előkészítése áll,
aki a Szentlélek kiáradását, az örömet is hozza (Jn 1,6-8, 19-28). Azóta sem a
bajok, sem a különféle gondok nem akadályai az igazi örömnek, amely a Szentlélek
egyik gyümölcse (Gal 5,22). Az öröm felülről való, és így mindent felülmúl,
amit a világ adhat nekünk. Örömmel gyakoroljuk a keresztény erényeket: a derűt,
mert senki sem szakíthat el a mennyei Atya szeretetétől, amely Krisztusban van
(1Tessz 5,16-24). Minden készületben, munkában, hálaadásban, böjtben,
bűnbánatban, imádságban, még a gyászban is szüntelen kapcsolatban vagyunk
Istennel, az öröm forrásával. Csak ne oltsuk ki a Lelket, aki derűssé és Isten
fölkentjévé tesz. A prófétai beszédet hallgassuk meg az Egyház tanításában, a
lelkiatya irányításában... A tartós örömet Jézus Krisztus adja nekünk egyrészt
a szentségek ünneplése által, másrészt a mindennapi teendőink végzésében. Ez az
isteni öröm az örök boldogságban, a Szentháromság színelátásában teljesedik ki.
„Örüljetek az Úrban
szüntelenül!” Fil 4,4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése