„A szabadságért meg kell vívnunk a saját harcunkat”

Az 1956-os szabadságharc elesettjei, a forradalmat követő megtorlás magyarországi és erdélyi mártírjai előtt tisztelegtek Csíkszeredában pénteken a Gloria Victis-szobornál.

Dicsőség a legyőzőtteknek. Tisztelegtek a szabadságharcban hősi halált halt forradalmárok előtt
Az ünnepség a Himnusz eléneklésével kezdődött, majd Kelemen Csongor, az ’56-os Vitézi Rend törzskapitánya – ahogyan a korábbi években is – Márai Sándor Mennyből az angyal című költeményét szavalta el.
Antal Attila, Csíkszereda alpolgármestere ünnepi beszédében kiemelte, kilenc évvel ezelőtt szobrot állíttattak, hogy a szabadság eszméje előtt tiszteleghessünk. „Tíz évvel ezelőtt hittük, hogy sorsunkat irányíthatjuk, városunkat, közösségünket újraépíthetjük. Hittük, hogy számunkra van szabadság, a székelyeknek szabad akarata, szabad jövőképe, szabadon választott vezetői. Hittük, hogy elérkeztek a szabadság, az önrendelkezés évei, hittük és hirdettük, hogy elődeink szabadságharca nem volt hiábavaló. Hittük, hogy az elnyomó hatalmak ideje lejárt, a közösség kezébe vehette önnön sorsa irányítását. El is hittük, és úgy cselekedtünk az elmúlt évtizedben. Harcainkat megvívtuk nap mint nap, de nem mondhatjuk el, hogy eljött a szabadság órája. Nem mondhatjuk el, hogy a forradalmak szükségszerűsége már a múlté. Forradalmakra még szükség lesz” – hangsúlyozta Antal Attila. Hozzátette: a józan ész, az összefogás, a hit és a szeretet forradalmára van szükség.

Az RMDSZ képviseletében Tánczos Barna szenátor osztotta meg ünnepi gondolatait az egybegyűltekkel. „Az 1956-os áldozatvállalás minket is kötelez arra, hogy gyermekeinket szabadságszeretetre neveljük, hogy ne hajtsunk fejet az elnyomó hatalomnak, hogy saját közösségünk irányítását felelősséggel kezünkbe vegyük. Nem lehetünk megalkuvók, nem elégedhetünk meg félmegoldásokkal, a hosszútávon garanciát jelentő szabadságért kell megvívnunk saját harcunkat” – emelte ki a politikus. Mint mondta, akkor is ezt kell tennünk, ha ezzel személyes biztonságunkat veszélyeztetjük, akkor is, ha ezzel a román állam ellenségeinek, bomlasztóinak, veszélyforrásának minősítenek az állambiztonsági jelentésekben. „A mi autonómiaharcunk nem valaki ellen irányul, a mi szabadságharcunk nem mások szabadsága ellen folyik. Ha a kimondott igazságokért meghurcoltatás jár, mint Csíkszereda polgármesterének, akkor kötelességünk meghurcolt társaink mellett a végsőkig kiállni” – hangsúlyozta felszólalásában Tánczos.
„A szabadság létszükséglet, a szabadság a sorsunkról való döntés lehetősége. A szabadság által nyer értelmet az emberi sors, az emberi élet” – kezdte ünnepi beszédét Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja. Mint fogalmazott, 1956-ban a magyarok olyan országot álmodtak maguknak, ahol többé nem kell rettegni a besúgóktól, a karhatalmi önkénytől. „1956-ban megmutatták, hogy a szabadság nem készen kapott, ránk szabott kényelmes kabát, hanem feladat, mert ha a helyzet úgy kívánja, a szabadságért újra és újra meg kell küzdenünk” – mondta.
Szilágyi Árpád, az ’56-os Vitézi Rend hadnagya szavalatát követően Nagy Benedek, volt ‘56-os elítélt szólalt fel, majd Tamás József római katolikus püspök és Szatmári Szilárd református lelkész osztották meg ünnepi gondolataikat. A közös imát követően koszorúzással zárult a megemlékezés.

szekelyhon.ro