2015. 10. 24.

Egy hívást követünk



Egész életünkön át egy hívásnak igyekszünk eleget tenni. Krisztus hív bennünket követésére. Hív először a keresztségben, de később is, akár követjük, akár nem. Mindig hív bennünket szeretettel. A keresztség után, ha elbukunk, akkor bűnbánatra hív. Ha hívásának eleget tettünk, akkor is hív minket kegyelemről kegyelemre, szentségről szentségre, amíg tökéletesek nem leszünk. Szünet nélkül hív bennünket, mert nincs maradandó városunk a földön. Hív, hogy újból és újból megigazuljunk, egyre jobban megszenteljen és megdicsőítsen. Krisztus hív minden egyes embert, közösséget és népet, hogy építse a szeretet civilizációját. Krisztus lelkületét elsajátítani csak áldozat vállalással lehetséges.
Október a magyar vértanúság hónapja. Elég ha 1849-re vagy 1956-ra gondolunk. Hasonlóság a nemzet és az egyház vértanúi között az igazság szolgálata képezi. A vértanúság nem mindenkinek az osztályrésze, de akik naponta az Isten szavát követik, azok a vértanúság útján járnak. Így lett vértanú Fekete János gelencei plébánosból is. Háromszék vármegyében Bélafalván született 1885-ben. Mailáth Gusztáv Károly püspök szentelte pappá 1908-ban. Egy ideig Petrozsényban káplán, majd Vulkánban plébános. Innen Sepsikőröspatakra került, ahol sokat küzdött a magyar iskoláért. 1936-ban Gelencei plébános, később kerületi főesperes. 1950. május 13-án a kommunista hatóságok elhurcolták. Kálváriás útja Brassó börtönében kezdődött, ahol fél év alatt 92 kg-ról 38 kg-ra fogyott le, majd a Ghencea-i, végül a Târgu Jiu-i börtönök földalatti, fénytelen celláiban, sorozatos éjszakai kihallgatásoktól gyötörten folytatódott. Azért hurcolták el, mert sem ő, sem pedig esperesi kerületének papsága nem hódolt be az államot kiszolgáló békepapi vezetőknek. Testét valóban megtörték, de lélekben hű maradt Márton Áron püspökhöz és a római pápához. Földi szenvedése 1952 március 25-én a Târgu Jiu-i börtönben véget ért. 
A Krisztusban gyökerező élet, a nemes irányban megszilárdult akarat tette őt hűségessé, szentté, mint számos székely testvérünket.
D-K. J.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése