Október 4-én ünnepelte 70. születésnapját a Müncheni Magyar Katolikus Egyházközség a münchen-haidhauseni Szent Erzsébet-templomban. A szentmisét Cserháti Ferenc esztergom-budapesti segédpüspök, a közösség egykori vezetője mutatta be – tájékoztatta szerkesztőségünket Funke Attila.
Cserháti Ferencet, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott tagját, Magyarország Müncheni Főkonzulátusának megjelent tagjait és a híveket Merka János plébános köszöntötte. „Feri atya”, ahogy Münchenben nevezik a püspököt, aki több mint húsz évig vezetője és tagja volt a müncheni egyházközségnek, rövid történelmi áttekintést tartott arról, hogyan is szervezkedtek a II. világháború alatt a nyugatra menekült papok, hogyan kezdődött meg Münchenben a magyar lelkigondozás.
A szentmise után Kovács Ferenc konzul felolvasta Semjén Zsolt Magyarország nemzetpolitikáért felelős tárca nélküli miniszterének üdvözlőlevelét.
Tordai-Lejkó Gábor müncheni magyar főkonzul megemlékezett a aradi vértanúkról, majd kulturális programmal folytatódott a születésnapi ünneplés.
A II. világháború vége másfél milliónyi magyar menekültet ért
Ausztria és Németország területén. Egy részük Bajorországba került,
közülük is sokan a feldúlt és szétbombázott Münchenbe, ahol a Bajor
Vöröskereszt oltalma alatt a Simmern Schuléban, illetve a
Funk-kaszárnyában hamarosan úgynevezett magyar tábort
létesítettek.
A katonai és polgári menekülőkkel papok is érkeztek. Főleg tábori lelkészek, akiket Hász István tábori püspök 1945 áprilisában azzal az általános felszólítással eresztett szélnek, hogy mindenkori tartózkodási helyükön jelentkezzenek a helyi püspöknél, és környezetükben próbálják megszervezni a magyarok lelkipásztori gondozását.
A müncheni Funk-kaszárnyában Vincze Mihály váci egyházmegyés pap „az összeomlás óta” látta el a környékbeli katolikus magyarság lelki gondozását. 1945. augusztus 26-án Rozsály Ferenc piarista tanár a müncheni Allerseelen plébánia könyvtárában „lefoglalt” egy helyiséget, és az időközben létrejött landshuti irodával együtt dolgozva egy magyar papi hivatal, „quasi ordinariatus” felállításán fáradozott. 1945. szeptember 1-jéig 74 római katolikus magyar pap címére bukkant, miközben járta a környéket és papi teendőit is végezte. 1946 elejétől maga is a Simmer Schule táborban lakott, januártól júniusig a tábor egyik folyosóján volt kénytelen tartani a szentmiséket a menekült magyaroknak, majd a láger területén lévő cipész- és szabóműhelyben, szeptembertől a Maria Theresia Strasse 19. szám alatti Magyar Iroda egyik helyiségében is, amíg 1946 decemberétől lehetőséget kapott arra, hogy a müncheni St. Ursula-altemplomban misézhessen a magyaroknak.
1947. június 29-én Rozsály Ferenc szorgoskodása révén a St. Ursula-altemplomban megalakult a Patrona Hungariae Római Katolikus Egyházközség az Actio Catholica mintájára. Megalakulását Michael von Faulhaber bíboros, müncheni érsek jóváhagyólag elismerte és Mindszenty József hercegprímás levélben köszöntötte. 1947 őszén Rozsály Ferenc a müncheni Patrona Hungariae Római Katolikus Egyházközség részére Katolikus Élet címmel lapot indított. 1948 január végén Tomek Vincze piarista generális Rozsály Ferencet Rómába rendelte. 1948 februártól Vincze Mihály lett az utóda müncheni magyar lelkészként, aki kezdettől fogva a Funk-kaszárnyában dolgozott, és eddig is Rozsály segítségére volt.
(Forrás: Cserháti Ferenc: A müncheni magyar lelkipásztori szolgálat rövid története)
Fotó: Funke AttilaA katonai és polgári menekülőkkel papok is érkeztek. Főleg tábori lelkészek, akiket Hász István tábori püspök 1945 áprilisában azzal az általános felszólítással eresztett szélnek, hogy mindenkori tartózkodási helyükön jelentkezzenek a helyi püspöknél, és környezetükben próbálják megszervezni a magyarok lelkipásztori gondozását.
A müncheni Funk-kaszárnyában Vincze Mihály váci egyházmegyés pap „az összeomlás óta” látta el a környékbeli katolikus magyarság lelki gondozását. 1945. augusztus 26-án Rozsály Ferenc piarista tanár a müncheni Allerseelen plébánia könyvtárában „lefoglalt” egy helyiséget, és az időközben létrejött landshuti irodával együtt dolgozva egy magyar papi hivatal, „quasi ordinariatus” felállításán fáradozott. 1945. szeptember 1-jéig 74 római katolikus magyar pap címére bukkant, miközben járta a környéket és papi teendőit is végezte. 1946 elejétől maga is a Simmer Schule táborban lakott, januártól júniusig a tábor egyik folyosóján volt kénytelen tartani a szentmiséket a menekült magyaroknak, majd a láger területén lévő cipész- és szabóműhelyben, szeptembertől a Maria Theresia Strasse 19. szám alatti Magyar Iroda egyik helyiségében is, amíg 1946 decemberétől lehetőséget kapott arra, hogy a müncheni St. Ursula-altemplomban misézhessen a magyaroknak.
1947. június 29-én Rozsály Ferenc szorgoskodása révén a St. Ursula-altemplomban megalakult a Patrona Hungariae Római Katolikus Egyházközség az Actio Catholica mintájára. Megalakulását Michael von Faulhaber bíboros, müncheni érsek jóváhagyólag elismerte és Mindszenty József hercegprímás levélben köszöntötte. 1947 őszén Rozsály Ferenc a müncheni Patrona Hungariae Római Katolikus Egyházközség részére Katolikus Élet címmel lapot indított. 1948 január végén Tomek Vincze piarista generális Rozsály Ferencet Rómába rendelte. 1948 februártól Vincze Mihály lett az utóda müncheni magyar lelkészként, aki kezdettől fogva a Funk-kaszárnyában dolgozott, és eddig is Rozsály segítségére volt.
(Forrás: Cserháti Ferenc: A müncheni magyar lelkipásztori szolgálat rövid története)
Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése