A népet szeretni kell és vele kell élni

 Az Erdélyi Róm. Kat. Nőszövetségek konferenciájának mottója a plébánia évében:

“A plébánia olyan, mint a falu kútja, melynél minden szomjas ember megfordul, felüdül.”

A cím a világ plébánosaként emlegetett, Szent XXIII. János pápától van, aki mindvégig megőrizte primer falusi élményeit és humorát. Ezt számtalanszor kinyilvánította. Amikor egy riporter megkérdezte a Szentatyát, hogy hányan dolgoznak a Vatikánban. Erre ő szelíden ezt válaszolta: „Körülbelül a fele.”

Azt kívánom a nőszövetségeknek, hogy teljes szívvel dolgozzanak plébániájukon, és akkor átalakul a világ.

I. Az előadásra készülve a következő kérdések foglalkoztattak:

1.) Plébánia hogyan jön létre? Ki, kik alkotják? Hogyan kapcsolódnak egymáshoz: pap, munkatársak, hívek, közösség. Kinek mit jelent a plébánia? Mi a szerepe?

• Miért? Célok, küldetés, jogok, kötelességek, melyek minden tagjára érvényesek

• Hogyan működik? Programok, ünnepek, lelkiségi csoportok (Gondok, problémák)

• Plébánia: épület, munkahely, de közösség is (pap és hívek), és amilyen  a pap, olyan lesz a hívek lelki élete is.

• Ha nyitott, akkor bizalommal fordulnak hozzá, ha bezárkózik, elfordulnak tőle.

2.) Kút – víz. Élet vize  - hol, hogyan jelenik meg mint kép, metafora a Szentírásban? Hogyan vonatkoztatható ez a plébániára, hogyan tudja betölteni ezt a szerepét?

• Az emberi élet a születéstől a halálig korszakokra, szakaszokra bontható a testi-lelki fejlődés szempontjából

• A keresztény ember életének legfontosabb szakaszaihoz is  egy-egy rítus köthető, melyben az a plébánia kap szerepet, ahová tartozunk (keresztségtől a halálig jelen van).

• A plébániának tekintettel kell lennie a kor kihívásaira, a 21. század emberének kell szomját oltania, és ismernie kell az életkorok sajátosságait, egyaránt szólnia kell, be kell vonnia, el kell érnie, meg kell keresnie a kisgyereket, a kisiskolást, a kamaszt, az ifjút, a felnőttet, de az idős embert is, a tévelygőt is, a lázadót is, a keresőt is.

• Mindenki számára biztosítania kell a hitben, a keresztény életben való fejlődés lehetőségét —gazdag, sokszínű programok által.

• A kút kinek kínál vizet? Mindenkinek, szegénynek és gazdagnak, kicsinek és nagynak, a közösség tagjának, de az arra tévelygő szomjas vándornak is.

II/A. A plébániák, a plébánosok és a káplánok fogalmát pontosan megtaláljuk az Egyházi Törvénykönyv 515. kánonjától az 552. kánonig. Mivel három egyházmegye nőszövetségi küldöttei vannak jelen, ezért idézem a 374. kán. 1. §-át: “Minden egyházmegyét vagy más részegyházat különböző részekre, vagyis plébániákra kell osztani.” Lelkipásztori gondozás közös tevékenységgel való elősegítésére az egymással szomszédos plébániákat csoportokba szokás egyesíteni, ezek az esperesi kerületek.

“A plébánia a krisztushívőknek a részegyházon belül állandó jelleggel megalapított közössége, melynek lelkipásztori gondozását, a megyéspüspök felügyelete alatt, plébánosra bízzák, aki annak saját pásztora” (515.kán.1.§.).

A gyulafehérvári főegyházmegyének jelenleg 252 plébániája, 42 oldalagosan ellátott plébániája, 12 templomigazgatósága, 3 helyi- és 4 egyetemi lelkészsége mellett 4 örmény rítusú plébániája van. Összesen 317 plébánia és lelkészség. És ha megnézzük a papok és szerzetesek számát, akkor észre vesszük a nagy különbséget, mert a 317 plébániát és lelkészséget 248 plébános és 16 nyugdíjas, de aktív pap lát el.

A papok Krisztus családjának a szolgái. A plébánia pedig a pap lelki családja. Az ET előírása, hogy a plébános a templomhoz közeli épületben lakjon (533.kán. 1. §.). Feladata megismerni a gondjára bízott hívőket. Mindemellett “a plébánia nyitott ház mindenki számára” (II. János Pál, Christi fideles laici, apostoli buzdítása,1988.XII.30.) A plébános, hogy szolgálatát elláthassa segítségére van az egyháztanács, a kántor, a sekrestyés, harangozó, hitoktató, lelkipásztori kisegítő, a lelkiségi mozgalmak. II. János Pál pápa tömören megfogalmazta: “A krisztushívők feladata, az ideig való dolgok intézése és Isten szerint való rendezése által keressék Isten országát” (Ch.f.l. 9.p.)

Éppen ezért a hívők feladata, hogy megkeressék helyüket a plébánia életében, utána a plébános irányításával megkeressék az embereket (529.kán.1.§.).

-        Fel kell ismerniük, hogy milyen munkával gazdagíthatják a plébánia közösséget.

-        Meg kell keresniök azt a lehetőséget, amivel segíthetnek a plébánosnak.

-        Aki ma az Egyház aktív tagja, annak mindezekről van tapasztalata, ezért inkább a plébánia kút szerepéről, erről a szép metaforáról szólok.

II/B. Kút-víz. Élet vize.  Nézzük meg, hogy a Szentírásban hol, hogyan jelenik meg mint kép, metafora, hogyan vonatkoztatható ez a plébániára, hogyan tudja betölteni ezt a szerepét?

A kutak a vízben szegény Palesztinában roppant fontosak, kiváltképpen a nomádoknak.

De volt olyan kút is, amelyet forrás táplált. Így érthető, hogy olykor különbségtétel nélkül használták a szentírók a beér és ajin kifejezéseket.

Ábrahám pátriárka fia számára feleséget keresni idős szolgáját küldte el, aki Aram Naharajimba, Nachor városába érkezett. A tevéket letelepítette egy kútnál. És itt felfohászkodott, hogy az legyen Izsák felesége, aki neki vizet ad és tevéit megitatja. Akadt is egy jószívű lány, Rebekka, így megtalálta az Istentől rendelt feleséget Izsáknak (Ter 24,4-28.).

A forrásból táplálkozó kutakat “élő vízű” kutaknak nevezték, amelyet az ellenség beszokott tömni, hogy ott senki se telepedjen le a közelében. Ezzel a vitát és háborúskodást akarták elkerülni. Amikor Izsák Gerár és Beerseba között tartózkodott “a filiszteusok betömtek és földdel megtöltöttek minden kutat, amelyet atyjának, Ábrahámnak szolgái még atyja életében ástak. Abimelek a filiszteusok királya pedig így szólt Izsákhoz: „Távozz tőlünk, mert túl hatalmas lettél számunkra.” Ezért Izsák elvonult onnan, sátrát a Gerár völgyében ütötte fel és ott maradt. Azután Izsák újra kiásta a kutakat, amelyet atyjának szolgái ástak, de a filiszteusok Ábrahám halála után betömtek. Ugyanazokat a neveket adta nekik, mint amelyeket Ábrahám adott”  (Ter 26,15-25.).

Sok helységnév keletkezett, melynek előtagja “kút” jelentésű – beér, “forrás” jelentésű – ajin.

A Biblia tanúskodik, hogy kútásáskor munkadalt énekeltek, amiben a törzsek vezetői is részt vettek. “Innét Berbe mentek… Ez az a kút, amelyről ezt mondta az Úr Mózesnek: „Gyűjtsd egybe a népet, hogy vizet adjak nekik!” Akkor énekelte Izrael ezt az éneket: „Törj fel víz! Zengjetek dalt róla! Te kút, téged a vezérek ástak, a nép fejei fúrtak jogarukkal és botjukkal!” (Szám 21,16-18.)

A kút vize a ciszternáétól eltérően rendszerint a talajvízből fakadt. Az ásott kút mélysége kb. 20 m, Jákob kútja 32 m mély. Nyílásaikat nagy kőlappal fedték be (Jákob Lábánnál - Ter 29,2kk).

- A vőlegény a leánynak szokta mondani, lepecsételt forrás: “Húgom, mátkám akár az elzárt kert, mint az elzárt kert, a lepecsételt forrás” (Én é 4,12.). A lefedett kúthoz hasonlították az érintetlen nőt, a szüzet.

- A saját kút a feleséget jelentette: “A saját ciszternádból igyad a vizet, csak azt, ami a saját kutadban buzog fel. Forrásaid ne csorduljanak ki, patakjaid vize se ömöljön a közösség terére. Egyes-egyedül a tieid legyenek, és rajtad kívül senki máséi. Legyenek áldottak a forrásaid, örülj ifjúkori feleségednek: kecses szarvasünő és bájos zerge! Veled beszélgessen, nyugodj meg a keblén, és szerelmétől légy szüntelen részeg. Miért kellene, fiam, másba bolondulnod, idegen nő testét ölelgetned? (Pél 5,15-20)

- Végül is a saját kút vizét inni a békét és bőséget jelenti. A fogságba hurcoltakat a próféta így vigasztalja, majd  “mindenki a maga kútja vizét ihatja” (Iz 36,16).

- Jézus amikor a szamáriai asszonnyal beszélgetett Jákob kútjánál, kijelentette:„Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” (Jn 4,13-14) A sátoros ünnep utolsó, nagy napján Jézus a templomban volt és fennhangon hirdette: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék, aki hisz bennem: belsejéből, az Írás szava szerint, élő víz folyói fakadnak.” Ezt a Lélekről mondta, amelyben a benne hívők részesülnek. (Jn 7,37-39)

A plébánia végül is a krisztusi család számára hármas forrás: mégpedig Krisztus prófétai, papi és királyi hatalma gyakorlásának színtere, ahol mindenki: szegény és gazdag, kicsi és nagy, a közösség tagja és az arra tévelygő szomjas vándor is a kegyelem kútjából szomját olthatja.

III. “A plébánia olyan, mint a falu kútja, melynél minden szomjas ember megfordul, felüdül” vagyis a plébánia és a világ egymásra van utalva.

Az Egyház és a világ kapcsolatának problematikája lényegében teológiai probléma. Mióta az Ige a világ üdvösségéért testet öltött, azóta elméleti tisztázás és gyakorlati megvalósítás tárgya az isteni és emberi elem helyes viszonya, kapcsolata.

A kérdés az, hogy az egyháznak, mint isteni tényezőnek mi a szerepe, küldetése a világban, hogyan viszonylik az evilági valóságokhoz, feladatokhoz, az államhoz, a társadalomhoz, a gazdasági élethez, a kultúrához, az evilági törekvésekhez.

Az egyház maga is a fejlődő világ része, ezért történelmi útján állandóan felül kellett vizsgálnia kapcsolatát az evilági valóságokkal, küzdve azért, hogy el ne sodródjék a könnyebb megoldások felé.

Az egyháznak nem ma először kihívása, hogy felismerje és éljen a külső társadalmi lehetőségekkel. 

Kihívások, amikkel megküzdött az Egyház napjainkig:

1. Gondoljunk arra, hogy maga Krisztus hogyan volt jelen korának társadalmában, hogyan használta ki a lehetőségeket. Elfogadta-e és ha igen milyen mértékben korának társadalmi normáit, szokásait, erkölcsét, min és hogyan változtatott? Mindez nagy kihívás ma is.

2. Az apostoli időben elsőrendű követelményként jelentkezett annak a kérdésnek a megoldása, hogyan „viszonylik” a keresztény ember a világi hatalmasságokhoz. Szent Pál a Római levélben (13, 1-2) nyújt irányelveket azoknak, akik már négy éve Néró császár hatalmát nyögték. Pál szavaiból az derül ki, hogy a hívő embernek a hatalom rendelkezéseit, törvényeit keresztény lelkiismeretből, a közjó érdekében be kell tartania, amíg azok nem ellenkeznek Isten akaratával.

3. A rabszolgatartó társadalommal szembe a krisztusi eszményt állították, melynek érvényesülése szükségképpen megszünteti a rabszolgatartó struktúrát, mintegy belülről kívánja a változást előidézni. (Filemonhoz írt levélből látszik, hogy Pál a kor jogrendjét és törvényeit tiszteletben tartva, nem akarja gazdája beleegyezése nélkül magánál tartani. Ajánló soraiban arra kéri a kolosszei Filemont, hogy ne büntesse meg hűtlen szolgáját, hanem szabadítsa fel, hiszen hitben már testvére.)

4. A zsidó köntösbe öltöztetett kinyilatkoztatás és a pogány hellén kultúra összebékítése, a keresztény vallás kiszabadulása az ószövetség szorító kötelékeiből. Az első lépések szakadáshoz vezettek, de az „átállást” végrehajtották.

5. Az egyház és a világ kapcsolatában döntő fordulatot hozott az üldözés megszüntetését kimondó Milánói Türelmi Rendelet (313). Az egyház eddigi elnyomott helyzetéből a kivételezett és kiváltságos státusba került. Ugyanakkor az állampolitika telepedett rá. Az uralkodók fő támasza évszázadok hosszú során az egyház volt. Ez az állapot a feudalista hűbéri rendszerben nagyon sok súrlódáshoz vezetett.

6. A trienti zsinat (1545-1563) alig vitte előre az egyház és az evilági valóságok helyes viszonyát, sőt a papság sajátos természetfeletti hivatását és kiváltságos helyzetét egyoldalúan hangsúlyozta. Az egyház gettó-magatartása és a mindent jobban tudás hamis glóriája miatt a szellemi fejlődés peremére szorult.

7. A francia forradalom nyomán előretört a polgári burzsoázia. Az egyház támasza lett és ezzel elveszítette a munkásréteget.

8. Az egyházi állam (1870) megszüntetése elhárította azt az akadályt, ami mindeddig gátolta az evilági dolgok helyes értékelését.

9. XIII. Leó pápa messzemenő tekintettel rajzolta meg az egyház és a világ kapcsolatát (a francia katolikusokat arra utasítja, hogy ismerjék el az állam és az államforma törvényességét). A Rerum Novarum (1891) enciklikájában az egyház tudomásul veszi a társadalom elsőrendű problémáit, és azon van, hogy megoldást nyújtson az örök eszmék fényében, de mégis a valóság törvényeinek figyelembevételével. Három alapvető feladatra hívta fel az egyház figyelmét:

- a dialógusra, vagyis a világgal folytatott párbeszédre;

- a diakóniára, az emberiség segítőkész szolgálatára;

- az állandó korszerűsödésre, az élethez és helyzethez való alkalmazkodásra.

10. Szent XXIII. János pápa - aki az idők jeleire és a Szentlélek indítására figyelt -, 1959. január 8-án jelentette be először, majd ünnepélyesen január 25-én, hogy zsinatot kíván egybehívni, mert az I. vatikáni zsinaton felvetett kérdések körében – a modern ember hitproblémái, az egyháznak a fejlődő világhoz való viszonya -, akart tovább lépni. A pápa a zsinat hármas célkitűzését ebben jelölte meg: hogyan szolgálhat az egyház jobban Istennek, az embereknek és a világnak. „A zsinatnak arra kell törekednie, hogy úgy mélyítse el és úgy adja elő az egyház tanítását, hogy az megfeleljen korunk követelményének. Az egyház meg akar szabadulni mindattól, ami benne elévült és történelmi múlt, hogy ezáltal önmaga valódi mivoltára találva eredményesebben tudja teljesíteni korszerű küldetését.”

1960 pünkösdjétől öt évi munka után, a zsinati atyák a zsinat bezárása előtt két nappal 1965. december 6-án elfogadták a lelkipásztori konstitúciót, egyház a mai világban. A 16 zsinati dokumentum között ez az egyház legnagyobb nyeresége. Hatása még csak kibontakozóban van, de Európa szerte ezzel a dokumentummal foglalkoznak a legtöbbet, mert rámutat az egyes keresztények és a részegyházak feladataira.

„Mindaz, amit ez a Szent Zsinat az Egyház tanításának kincstárából előad, segíteni akarja korunk valamennyi emberét - akár hisznek Istenben, akár nem ismerik el Őt kifejezetten -, hogy világosabban fölfogván teljes hivatásukat, az ember kimagasló méltóságának megfelelően alakítsák a világot, egyetemes és mélyebben megalapozott testvériségre vágyakozzanak, és szeretettől indítva, nagylelkű és együttes törekvéssel válaszoljanak korunk sürgető kihívásaira.

11. Gyulafehérvári Főegyházmegye Zsinata 1997 tavaszán beindult, amelyet 2000. szeptember 24-29. közt Csíksomlyón - Gyulafehérváron tartottunk meg (111 zsinati meghívott, 74 pap és 37 világi munkatárs vett részt). Ugyanígy a szomszéd egyházmegyék is megtartották zsinatukat, melynek rendelkezéseit és javaslatait a főpásztorok jóváhagyták. Azok alapján lehet dolgozni.

Tamás József püspök úr mondta: „A keret meg van, és az úgy szép, ha kép is van benne. Töltsük meg élettel.”

IV. Mit tettünk a zsinat óta, hogy jelen legyünk a Csík-i társadalomban?

Ebben a részben a főegyházmegye egy sajátos vidékét tekintem át, amely mindnyájunkat inspirálhat az apostoli munkában.    

Az Egyház négy alapfeladata alapján vizsgálódtam: - 1. tanúságtétel/igehirdetés – martyria, 2. istentisztelet/szentségkiszolgáltatás – liturgia, 3. szeretetszolgálat – diakónia, 4. közösségformálás – koinonia) – a plébánián, a pap és a világiak, egyazon test különböző tagjaiként, azonos felelősségtudattal, de különböző módon hogyan valósítják meg. Ez alapján eldönthetjük, hogy sikerült-e és hogyan „a sekrestyéből” kimenni a társadalomba. Ezúttal tekintsünk azokra az időszerű közös feladatokra, amelyek ránk várnak.

Hol vagyunk jelen 1989 és a főegyházmegyei zsinat óta?

1.   Tanúságtétel/igehirdetés – martyria.

A legfontosabb jelenlét az igehirdetés Jézus Krisztus feltámadásáról és megdicsőüléséről:

-  Vasár- és ünnepnap, házasságkötéskor, keresztség kiszolgáltatásakor, temetésen.

- Plébániai hitoktatás: elemi és középiskolásoknak.

- Ifjak és felnőttek katekézise: házasságra és keresztelésre készülőknek.

-  Tanúságtevő evangelizáció: lelkiségi csoportok bevonása (Mária Légió, Karizmatikus Közösség, Cursillo, Nőszövetség, Férfiszövetség, Mária Műve, Hit és fény, Isteni Irgalmasság Apostolai, VÉK, Világban élő ferencesek, stb.

- Írott és elektronikus médiában történő igehirdetés. Itt is nagy lehetőségek vannak: egyrészt tudósítani a sajtóban, másrészt bekapcsolódni a sajtóapostolkodásba. Különösen a szórványban élők számára a magyar keresztény sajtó kettős áldással jár, de gondoljunk az elmagányosodott idősekre is. Egy látogatás, egy folyóirat, egy újság mindig vigaszt jelent. Inkább ne tegyél a perselybe, de a keresztény sajtót támogasd. Miért mondom ezt? A Úr szavaira alapozom: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten ajkáról származik.

- A Mária Rádió, ez a Szűzanya különös áldása. Viszont törekedni kell a minőségre és a természetességre. Ha beszélünk a rádióban, akkor kerüljünk minden kenetességet.

- Interneten (www.hhrf.org/gyrke, www.hhrf.org/szentkereszt) és levelezőlistán történő misszió: pl. csipkebokor@yahoogroups.com, http://dkjozsef.blogspot.ro/

- Oktatás két formája:

- a) iskolai rendszerben: a csíkszeredai Segítő Mária Líceum és a gyimesfelsőloki Árpádházi Szt. Erzsébet Líceum.

- b) nem formális oktatás, ami a templom és plébánia körül zajlik.

- Iskolák, óvodák látogatása; kapcsolat az oktatók- és hitoktatókkal.

2. Istentisztelet/szentségkiszolgáltatás – liturgia. Isten dicsőítése.

      - Gregorián, népének és kórus a szentmisén.

     - Szentség-kiszolgáltatás szentmisében.

     - Ministránsok.

    - Búcsúk és körmenetek: Virágvasárnapi, Nagyszombati, Úrnapi körmenet.

  - Szentelmények: barka- és húsvéti ételszentelés a Főtéren.

  - Zarándoklás, élő rózsafüzér a városért három alkalommal.

     - Oltáregylet és Nőszövetség hetente a két templomot kitakarítja és feldíszíti.

3. Szeretetszolgálat – diakónia.

      - Karitatív tevékenység: Hargita megye 26 községközpontjában működik Szociális-karitatív beteggondozó.

      - Öregotthon: Árpádházi Szent Erzsébet – Gyergyószentmiklóson, Szépvízen, Börtön.

      - Kórházlelkész, a kórházban 2 lelkipásztori asszisztensünk dolgozik.

      - Két diákbentlakás van, ahol Simó Gáspár hittanár és P. Sárközi Sándor piarista atya segíti a diákokat.

      - Ösztöndíjak, alapítványok által segítjük a diákokat.

4. Közösségformálás – koinonia. Isten országának reprezentálása az egész földön.

      - Közösségépítés, az egyháztagok őrzése, tanítása, nevelése, ismeretterjesztő előadás, hogy eljussanak Krisztusban a teljes érettségre életük minden területén. Lelkiségek segítése.

      - Márton Áron Képző három éves képzést biztosít az érdeklődők számára.

      - Közoktatás-köznevelés: megtartó, formáló ereje van. Gyímesbükk és Kóstelek plébánián, valamint szórványban ezzel jár a nemzet és hit kölcsönös megtartó ereje.

      - Segédpüspöki hivatal, egyetemi lelkészség.

      - Venczel József Vallásszociológiai Intézet.

      - GYEPI-jelenlét, KALOT, Háló mozgalom, Csíki Anyák és Apák Közössége, stb.

      - Márton Áron Férfiszövetség 2004 óta az igazságos társadalomért fáradozik.

      Társadalom, kultúra és művelődés fejlesztése:

      - Integrálás a társadalomba, deviancia-pasztoráció: börtön, szenvedélybetegségek, különböző fogyatékosok, peremre szorultak, hajléktalanok, cigányok segítése (Krisztus jelenléte a bűnösök, kivetettek között…)

      - Társadalmi osztályok közötti szakadék enyhítése: az egyház egyaránt pasztorálja a gazdagokat, privilegizált társadalmi helyzetben levőket és szegényeket. Minden módon küzdenie kell azonban azért, hogy a két osztály közötti szakadék ne nyíljon tovább…

      - Előítélet és diszkrimináció elleni fölszólalás (Márton Áron példája…)

      - A nagycsaládosokra jobban figyelni: Karácsonyi, Húsvéti adományok, Segítő Jobb gyűjtés.

      - Árva- és elhagyott gyermekek gondozása és nevelése (Csibészek).

      - Kisebbségek védelme, cigány-pasztoráció, családpasztoráció.

      - A béke hirdetése, katonai lelkészek…

      Nyelv megőrzése, a kulturális értékek védelme, műemlékvédelem

      - Az egyház szerepe a kulturális identitás megőrzésében – Erdélyben nagyon fontos  szerep! Krisztus király vasárnapján: Csángó nap!

      - Konferenciák, szemináriumok, kiállítások szervezése, támogatása, ahol megismerhetik kulturális örökségünket. Pl. Szakrális tárgyak, miseruha kiállítása Csíki Székely Múzeumban, Kápolnák dokumentumfilm forgatásnál segíteni.

      - Ének- és zenecsoportok. Kórustalálkozók: 2012-ben Csíkszereda, 2013 – Hidegség, 2014 – Csíkszentmihály. Zenei rendezvények: adventi koncert, márciusi hangverseny, stb.

      - Művészet segítségével a transzcendensre irányítani az emberek figyelmét. Az egyház a művészet mecénása volt. Tehetségeseket érdemes támogatni, mert lelki haszonnal jár.

      - Templomi idegenvezetés: Az angyalos templom, freskók bemutatása – egy órás felnőtt katekézisnek felel meg.

      - Templomok, egyházi épületek javítása és építése.

      - Havi és hetilapok kiadása, terjesztése: Krisztus világa, Keresztény szó, Vasárnap, Új Ember, Keresztény élet, stb.

      - Plébániai értesítő: Egyházközségi Apostol (1947) 2004. okt. 17-től hetilapként újraindítva, 2300 példányban, a nagy ünnepekre 3000 példányban. Szerkeszti és kiadja a Szent Kereszt Főplébánia.

      2005 Pünkösdjétől 2011-ig Csíkszeredában egy órás katolikus rádióműsor:

      - „Katolikus óra” címen a Fun FM 87,6 rádióban minden vasárnap 11-12 óráig, és e műsort tovább sugározták Gyergyószentmiklóson, Segesváron és a Mária Rádióban.

      - „Csíki Harangszó” műsora a helyi tv-ben. Összefogással sikerült az adást megtartani 2000 decemberétől (2009-ig), amit a Csúcs házaspár egyházi megbízásból, díjtalanul szerkeszt. Ezek a tevékenységek elsősorban nem a pénztől függnek, hanem az odaadó lelkülettől.

      V. Ahol még bőven van tennivaló

       - Ifjúsági pasztoráció: a Hargita megyei CSTIT felkarolta az ifjúságot, egyelőre jó irányba viszi. Azt is kell látnunk, hogy az egészséges ifjak egy része az éjszakai mulatókban tanyázik, a züllés útjára lépett. Lásd: Ami, 76, stb.

      - A pionír szervezet megszűnt, és a Cserkészet még nem tudott kibontakozni.

      - Gazdasági szféra: Agro-Caritas alig működik.

      - Oda kellene hatni, hogy a munkáltatók idejében fizessék ki a béreket;

      - A vállalkozók legyenek tekintettel a keresztény ünnepekre;

      - A helyi egyház legyen összekötő kapocs a vállalkozók és a munkanélküliek között.

      A gazdaság terén tehetetlenek vagyunk:

      - a visszakapott földek megműveléséről, az erdők jövedelmezőségéről semmilyen visszhang nincsen. Ahol nem adták vissza, az Egyházat hátráltatják, nem adnak esélyt, sem EU-s támogatást nem kap, még  pályázni sem tud, még ha akarna is.

      - Állami és EU-s pályázatokat kellene írni, s nem tudunk pályázni.     

      - A közjószolgálatban (politika): vegyes helyi képviselet van.

      A „M. Á. Férfiszövetség” 2004-től helyi, megyei és országos választásokra jelölteket indított, támogatott. Akik bejutottak tettek is valamit a közért, az egyházért és érezhető, hogy a közjót igazságosan akarják szolgálni.

      - A papok keveset beszélnek a világiak közéleti szerepéről szóló egyházi tanításról.

      - A jó vezetők mellett ki kell állni, és közös összefogásra sarkalni a híveket.

      - Csíkszereda az elmúlt nyolc évben jelentősen fejlődött, csak a sikereket nem nagyon propagálják. A szemétről és a kóbor kutyákról nagy terjedelmű beszámolok szólnak.

      - Csíknak 2 parlamenti képviselete van a törvényhozó testületben!

- A tanügyben jobb képviselet kellene. Létrehozták a Hargita Megyei Iskola Széket, de nem működik.

- Az iskolákban néha keresztény ellenes szellemben beszélnek és tanítanak.

- Tanárok idegen, keleti vallásokat terjesztenek.

- Az iskolákban meggyengült a fegyelem. Nagyrészt a diákok diktálják a szellemet. A tanár kénytelen hallgatni, a vezetőség pedig elnéző, mert ha szigorúan lépnek fel, akkor a gyerekeket elviszik és leépítésre kerül sor. A tanárok mindennapi kenyerükért a sok „szemtelenséget” kénytelenek  eltűrni.

- Szünetekben az udvaron nyíltan cigarettáznak, télen még az alagsorban is kiépítik a maguk dohányzóhelyét…

 - A diák-bulin italozás, rongálás, stb. és ezt közpénzből javítják.

- Az írott médiában szinte sehol nem jelenünk meg. Ft. Szirmai Béla és néhai Jakab László kanonok urak, ahogy lehetett, az Romániai Magyar Szóban, a Hargita Népében védték a keresztény hitet. Mostanság a hitünket támadó újságcikkekre sem reflektálunk. Pedig mindnyájunknak, papoknak és világiaknak egyaránt állást kell foglalnunk úgy a sajtóban, mint más fórumokon a társadalmi, hiterkölcsi- és politikai kérdésekkel kapcsolatban. Pl. a Népszabadság cikke az erdélyi iskolai hitoktatásról valótlanságot közölt és nem akadt senki, aki helyre igazítsa.

- A sajtó kevésbé szereti az egyházat. A nagyvilág felé nem törekszik illően bemutatni a várost. Pl. Egyik évben a húsvéti ételszentelésről egy 5x8-as fekete-fehér rossz minőségű képet tettek be, ahol a püspök 4-5 kosarat megszentel. Miért nem lehet betenni a tömbház-tetőről készül képet, ahol szembetűnik, hogy 6000-6500 ember van jelen, és milyen fegyelmezetten! Az ilyen eseményeket nem tudják bemutatni, az az érzésünk, hogy ezek tudatosan a város lakói ellen dolgoznak, olykor borúlátón írnak. Pedig a jóról, a sikerekről kellene szólni, stb.

- Papok és egyházközségek szolidaritása is elhalványult.

Aki nem verítékezik a lelkipásztori szolgálatban, veszélybe kerül, mert benne a béres legyőzi a pásztort.

Tisztelt Nőszövetségek!            

Isten Szolgája Márton Áron mondta: „A kereszténynek tudnia kell, hogy a munkája Isten-szolgálat. Istentől talentumokat kapott, s azokat nem áshatja el, mint a hűtlen szolga. Nem érheti be a jó szándékkal, de a középszerűséggel sem. A jámborság önmagában nem elég. A vallás nem pótolja a szaktudást és a lelkiismeretes munkát. Mesterségét mindenkinek meg kell tanulnia, képességeit ki kell művelnie, és lelkiismeretesnek kell lennie. Ha képességeit kifejleszti, s az emberi tevékenység bármely területén szakértelemmel, lelki függetlenséggel, igazságszeretettel, felelősségtudattal dolgozik, valóságos apostoli munkát végez a világban.

      Az emberi élet minden szektora lehet az üdvösség akadálya vagy előmozdítója. A keresztény magatartása ezért jelentős. A keresztény ember a világban él, a világ dolgaival foglalkozik, s ott a világban, foglalkozása által és állapotbeli kötelességeinek lehető legjobb teljesítésével kell Isten országának építésén dolgoznia.”

2005-ben, Istenszolgája Márton Áron halálának 25. évfordulói ünnepsége után egy levélíró ezt kérdezte: „Vajon papjaink Márton Áronként látják-e a hívek hétköznapi nehézségekkel teli életét?” Ma ezt kérdezem: Vajon hogyan segítjük papjainkat és plébániánk közösségét, hogy családegyház legyünk?

Tisztelt Jelenlévők!

Azok a nagyok, akik Jézus Krisztus elvárása szerint szolgálják a népet. Szeressük a népet, segítsük sikerélményre. Ha így járunk el, akkor jövőnket építjük.

Nemeskürty István professzor, Mi történt velünk? című, magyar sorselemző művében két fontos megállapítást tett, amely beszédem záró gondolata is: A népet szeretni kell, és vele kell élni. Szent XXIII. János pápa szavaival: A plébánia olyan, mint a falu kútja, melynél minden szomjas ember megfordul, felüdül.

Így lesz, ha a Nőszövetségek mind munkához látnak. 

(Anekdota: G. Stephenson és édesanyja a gőzmozdonyon)

Elhangzott Kolozsvárt, 2014. május 6-án.

Darvas-Kozma József