Egy hős édesanya

Elizabeth Anikuzhikattilt 2011. július 18-án helyezték végső nyugalomra a Szent Család plébánián az indiai Munnar közelében. A 94 éves korában elhunyt indiai katolikus édesanya a 2006-ban elhunyt férjével tizenöt gyermeket (8 fiút és 7 lányt) nevelt föl, köztük öt pap, egy püspök és négy lányuk lett szerzetes. Ketten a keralai Szent Szív Nővérek közösségéhez csatlakoztak, a harmadik szalézi, a negyedik pedig ferences misszonárius nővér.  

A legidősebb fiú a dél-indiai Idukki Egyházmegye püspöke.

A család a földműves telepesek első csoportjával 1949-ben költözött Idukkiba. Egy fa tetején épült, tágas lombházban éltek, mert gyakran kellett vad elefántok és más vadállatok támadásával szembenézniük, akiknek nem tetszett, hogy az emberek betolakodtak a területükre – idézi fel a „hősidőket” az egyik fiú, az 53 éves Joseph Anikuzhikattil SDB, az azarai (Guwahati) Don Bosco Főiskola rektora, a sillongi Szent Szív Teológiai Főiskola tanára.

A katolikus édesanya nagy türelemmel nevelte gyermekeit, emellett egyedül ápolta legkisebb fiát, aki 19 éves korától a Guillain-Barre szindróma néven ismert, ritka autoimmun-betegségben szenvedett. „Savio ágyban feküdt, és anyánk tizenöt éven át ápolta úgy, hogy egyetlen felfekvése sem volt” – mondja Joseph Anikuzhikattil.  

Elizabeth számára „minden bizonnyal valósággá vált Don Bosco ígérete a mennyországról” – fogalmazott Dominic Jala sillongi érsek. Don Bosco azt tanította, hogy "a család számára a legnagyobb áldás a pap, és nemzedékeken át áldottak azok a családok, amelyek papként az egyháznak adják fiaikat."