Darvas-Kozma József: Hitvallás nagyszüleim sírjánál
Nem tudom azt miként,
 |
| Darvas Katalin |
egyszer élni kezdtem.
Édesanyám méhét
birtokomba vettem.
Mikor megszülettem,
örültek, én sírtam,
pedig az Istentől
jó családot kaptam.
Szerettek, dajkáltak,
beszéltek, féltettek,
rácsos kiságyamba
csak engem fektettek.
 |
| László Gergely id. |
Arcomra jó anyám
szép szavakat csókolt.
Testvérem, s jó apám,
mind csak nekem hódolt.
Napközben nagyanyó
ölében ringatott,
mesékre, versekre
apóval tanított.
Mondták és nem unták,
én meg csodálkoztam,
milyen szép a világ,
amelyről ők szólnak.
Jelen volt ábéce,
ott úszott vadréce,
de a kicsi verset
itt őrzöm szívemben:
„Visszakéri a föld,
ha megért a búza.
Ha megért az ember,
a föld visszahúzza.”
Nagyon rég pihennek
keretes sírjukban,
mint egykor pihentem,
rácsos kiságyamban.
Idő-korlát közül
- ez az ember útja -,
örök távlatokba,
Isten haza hívja.
Sírotoknál állok
virággal, gyertyával,
Miatyánkot mondok,
Föltámadást várva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése