Röviden tekintsük át
keresztelésünktől a bérmálásig eltelt időt. A keresztség szentségében
Krisztus
teremtő szavai által – a szentháromságos Isten önmagát adja az
embernek. Az
Istenember életét, a kegyelmet magként kapjuk meg. A kegyelmi élet –
szentségi
folyamat, állandó kibontakozás, Isten népének zarándoklása a földön,
amíg
önmagát minden fenntartás nélkül Istennek ajándékozza. Kereszteléskor
Egyházunk figyelmeztette a szülőket és
keresztszülőket:
1.
„Nektek, akik
gyermekeitek
számára a keresztséget kéritek, kötelességetek lesz úgy nevelni őket,
hogy
hitük szerint éljenek. Vállaljátok-e ezt a kötelességet?”
A szülők vállalták, a keresztszülők
megígérték, hogy segítik a szülőket ebben a kötelességben.
A bérmálandókkal együtt
tekintsünk a magunk életére is.
A bérmálandókkal
áttekintettük, hogy megkeresztelésünk óta szüleink igyekeztek
valahogyan eleget
tenni annak, amit megígértek. Hitoktatásra küldtek, ahol megtanultuk a
keresztény ember kötelességeit. Az elsőáldozás előtt megfogadtuk, hogy
mint
igazi keresztények ellene mondunk a bűnnek és a gonoszlélek
csábításainak
megígérvén, hogy mindig hű gyermekei leszünk a katolikus
Anyaszentegyháznak. De
akkor, még gyerekfejjel keveset értettünk mindebből: azt tettük
ugyanis, amit
szüleink és nevelőink mondottak nekünk.
2. A
bérmálandók, mint serdülők vagy éppen felnőttek, már önállóan
gondolkodnak, és így ők magunk határozzák
meg, hogyan akarnak élni, és hogyan
akarják rendezni a vallásos életünket.
Elérkezett
az
idő, hogy öntudatosan szembenézzünk a keresztény élettel, ami egyáltalán nem könnyű. A keresztény élet rengeteg
önfegyelmet
kíván, hogy ne mindenben a magunk hasznát, kényelmét keressük, hanem az
Úr
Jézus példája szerint törekedjünk másoknak is segíteni és így hitünk
szerint
élve, eleget tegyünk keresztény kötelezettségünknek. Az Úr Jézus
példája
szerint élni, valamint Őt követni egyáltalán nem könnyű, de boldogító
élet. „Aki követni akar, tagadja meg magát,
vegye vállára keresztjét mindennap,
és úgy kövessen.” (Lk 9, 23).
Az igazán keresztény
egyenes,
őszinte, közvetlen, szolgálat- és áldozatkész. Az ilyen embert mindenki
tiszteli és becsüli, azok is, akik nem hisznek. Így tiszteli a
nagyvilág
Kalkuttai Szent Teréz anyát (+1997), boldog XXIII. János pápát (+1963),
a
vértanú Szent Maximilián Kolbe atyát (+1941), Szent Gianna Beretta Mola
orvosnőt (+1962), Márton Áron püspök atyát (+1980), II. János Pál pápát
(+2005.
ápr. 2.), stb.
3.
Krisztus azért rendelte el a bérmálás szentségét, hogy általa megerősítsen
bennünket az öntudatos keresztény életben.
„A bérmálás szentsége a keresztséggel és az Eucharisztiával együtt
alkotja a
"keresztény beavatás szentségeinek" együttesét, amely szükséges a
keresztségi kegyelem teljessé válásához.
A keresztények ugyanis "a bérmálás szentségével még tökéletesebben
kötődnek az Egyházhoz, a Szentlélek különleges ereje tölti el őket,
ezért
szigorúbb a kötelezettségük, hogy Krisztus igazi tanúiként szavukkal és
életmódjukkal terjesszék és védelmezzék a hitet". (KEK 1285).
Ezért a latinban confirmationak nevezik, ami megerősítést
jelent. Ez a lelki
megerősítés pedig a SZENTLÉLEK közreműködésével és kegyelme által
történik,
amelyet a bérmálás szentsége idéz elő bennünk.
A bérmálás
ugyanakkor az Egyház közösségéhez való tartozásban is
megerősít, hogy segíteni tudjuk testvéreinket a hitben és a
vallásos
életben.
Aki a bérmálás
szentségében
részesedett az már nagykorúvá vált a
keresztény életben, ezért szokás nevezni még a keresztény
nagykorúság szentségének is. A megbérmált ember kötelessége
pedig - keresztény nagykorúságából kifolyólag - közreműködni a
kapott
Isteni kegyelemmel, azáltal, hogy öntudatos keresztény akar lenni az
élet
minden területén. Isten megerősítette őt, abban, hogy hite szerint
éljen, de
neki is akarnia kell ezt.
4. A bérmálást olyan korban
kell felvenni, amikor a felvevő már tudja, hogy mit jelent a keresztény
élet,
és szabadon, saját elhatározásából vállalja a velejáró kötelességeket (ZSK 35. rend.). Amikor odaérkezik, hogy mint önálló
egyéniség belép a
társadalomba, a szentség kegyelme segíteni fogja, hogy ne veszítse el
hitét a
világnézetek összevisszaságában, és sok névleg keresztény rossz példája
ellenére se térjen le az isteni törvények útjáról. Az életkort a
püspök, ahol
többen vannak a püspökök gyűlése, az ún. püspöki konferencia határozza
meg. A gyulafehérvári érsekségben a 9. osztálytól vagy 17
évtől fölfelé lehet bérmálkozni, ha felkészült. A
bérmálás szentségét nem lehet
megismételni. Örökre megpecsétel minket Krisztus szolgálatára, akárcsak
a
keresztség (KEK 134-1305).
Keresztény = É+Ö+T+Á |
-
hogy a Szentlélek segítségével Érteni tudjuk a
kinyilatkoztatott igéket,
-
hogy Öntudatos, felnőtt
keresztényekké váljunk, vagyis a
kegyelemben gyökerező szentháromságos, közösségi életet
tudjuk élni,
-
hogy Tanúságtevő
keresztényekké
váljunk,
-
hogy hitünk szerinti
élettel Áldássá legyen bennünk mindaz a jó,
amit keresztségünk óta szüleink és keresztszüleink, valamint az
egyházközösség
értünk tettek. (vö. KEK 1303).
Isten az embert közösségre
teremtette, csak emberi közösségben tud kibontakozni, magát megtalálni,
s csak
az Egyház közösségében éri el végső célját, az Istennel való teljes
egyesülést.
A közösségben kapja a hitet, a közösségben növekszik, és csak ott tud
hatékonnyá lenni. Nyilvánvaló tehát a közösség fontossága életében.
*-*-*-*-*-*-*
Kedves Szülők.
A különféle
közösségek közül, amelyekbe az ember beletartozik, a családnak van a
legfontosabb szerepe. Abban növekszik fel, lesz emberré, kapja az első
és
legmélyebb benyomásokat. A családnak rendesen vallási életében is döntő
szerepe
van: vallásos családban maga is vallásossá lesz, közömbösben közömbössé
válik.
- A gyermekkori
hitoktatás, szentmisén való részvételt a családi otthon
erősíti meg.
- A vallásos család
fokozatosan ráébreszti gyermekeit arra, hogy Isten jelen
van az életükben. Segíti gyermekeit az Istennel való
személyes kapcsolatok kialakításában. A gyermekek a szülői és az
istenszeretet
által alapozzák meg értékrendjük elemeit,
amelyek életükön keresztül kísérik őket. Megtanulják és rájönnek arra,
hogy az egyházi közösségben van a helyük.
- A mai hitszegény
világban az Egyház igen komolyan veszi az előkészítést. Csak az
járulhat
a szentséghez, aki a kellő hitismeretekben részesült és felkészült a
bérmálásra.
- Ha tehetik, beszélgessenek el
gyermekeikkel egyes kérdésekről,
legyenek segítségükre nehézségeik, kétségeik megoldásában. Próbálják
felismerni
a Szentlélek működését magukban, gyermekeikben, másokban, hogy őket is
segíteni
tudják abban a felismerésben. Beszéljenek istenélményeikről, a hitben
élés
fontosságáról.
- Serdülőkorban
levő gyermekek, akik már önállóknak érzik
magukat, nem akarják
elfogadni a szülők irányítását. Parancsolás és erőltetés helyett
igyekezzenek
megnyerni bizalmukat, hogy elfogadják tanácsukat és kérdéseikkel
hozzájuk, és
ne illetéktelenekhez forduljanak.
A bérmaszülő kiválasztásának feladata a bérmálandóra
hárul.
A bérmaszülő feladata, hogy
támogassa a bérmálandót vallási nehézségeiben. Legyen olyan, aki erre
alkalmas,
vallásos életet él, és bírja a gyermek bizalmát. Katolikus, már
bérmálkozott,
egyházilag rendezett házasságban él, nem áll egyházi büntetés alatt,
gyermekeit
katolikus módon neveli és vállalkozik erre a feladatra. Egyházunk
megkívánja,
hogy a bérmaszülők katolikusok legyenek,
akiket a jog nem
zárt ki ebből a tisztségből, már részesültek a beavatás szentségeiben,
vagy
előbb ők bérmálkozik s eléggé érettek erre a tisztségre (18 évet
töltött).
A bérmaszülők az egyházközséget is
képviselik, annak felelősségét
vállalják magukra a bérmálandókkal szemben. Legyenek olyanok, akik
nemcsak „jó
példát adnak”, de hatni is tudnak a bérmálandóra, bírják
bizalmát és segítségére is tudnak
lenni vallásos életének alakításában. Ez nemcsak a vallásos
kötelességek
teljesítéséből áll, hanem az egész
életnek a hit szemével való szemléléséből.
A bérmaszülő társ, vezető, példakép,
imádkozó ember. A bérmaszülők ezt a
szolidaritást úgy
fejezik ki, hogy a bérmálandó vállára teszik a kezüket. A kézrátétel
azt
jelenti: ebben a vállalkozásodban, nem vagy egyedül, én is veled vagyok
és
segítelek.
A szülők és
bérmaszülők a bérmáláskor gyermekeikkel együtt végezzék el a gyónást
és
szentáldozást, s ezzel is tegyék lelkibbé mindnyájuk számára a
lelki
közösséget és a bérmálás ünnepét.
Ahol nehézségek vannak
(szórványban), ott az Egyház nem kíván külön bérmaszülőt, sőt óhajtja –
a
keresztséggel való összefüggés miatt, - hogy lehetőleg a keresztszülő
vezesse
bérmáláshoz keresztgyermekét. De vezetheti maga a szülő is. A
bérmaszülőnek nem
kell feltétlenül személyesen jelen lennie, más is helyettesítheti.
Az egyházközség tagjai is megújítják a
bérmálás kegyelmét.
Az egyházközség most fogadja be őket, mint önálló
tagokat. A bérmálás után a
hitélet elmélyítését folytatni kell. Ezután rendszeresen részt vesznek
az
egyházközség különféle szervezeteiben: Ifjak órája, KALOT, Kolping.
Püspök: Most a szülőkhöz, bérmaszülőkhöz fordulok:
Püspök: Most a szülőkhöz, bérmaszülőkhöz fordulok:
1. Szülők és
bérmaszülők! Ígéritek-e, hogy gyermekeiteket szóval és példával
segítitek, hogy
az elhangzott fogadásaiknak megfelelően mindig keresztény módon éljenek
és
viselkedjenek?
Szülők és bérmaszülők: Ígérjük!
Püspök: Most
pedig az összes már megbérmáltakhoz fordulok. A mostani bérmálás
emlékezteti
őket egykor tett fogadásaikra és felelősségükre, hogy a bérmálkozókat
maguk
közé befogadják és a keresztény életben segítsék!
2. Akarjátok-e
bérmálásotok kegyelmeit magatokban feléleszteni és ígéreteiteket
hűségesen
megtartani? Megbérmáltak: Akarjuk!
Püspök: 3.
Ígéritek-e, hogy a bérmálkozókat az egyházközségi életbe magatok közé
befogadjátok és őket, mint nagyobb testvérek a keresztény életben
segítitek?
Megbérmáltak:
Ígérjük!
Püspök:
Erősítsen meg benneteket a Szentlélek Isten hét ajándékával, hogy
keresztségi
fogadalmaitokat és ezen ünnepélyes ígéreteiteket hűségesen megtartsátok.
Miután a püspök imádságban lehívja
a Szentlelket, krizmával megkeni a bérmálkozókat,
akiket a helynek megfelelően felállítanak a templomban vagy a templomon
kívül.
A püspök
szavaira: Vedd a Szentlélek ajándékának
jelét!
– A megbérmált feleli: Ámen.
– A megbérmált feleli: Ámen.
Majd a
püspök szavaira: Béke veled!
– Feleli: És a te lelkeddel.
– Feleli: És a te lelkeddel.
Tanítsuk meg a bérmaszülőket is,
hogy a krizmával való megkenés alatt
jobb kezüket a bérmagyermek jobb vállára tegyék fel, így fejezve ki
bérmaszülői
kötelességük vállalását.
Kapcsolódó cikkek:
Csak bérmálkozóknak! 1. rész
Csak bérmálkozóknak! 2. rész
Csak bérmálkozóknak! 3. rész
Csak bérmálkozóknak! 4. rész
Kapcsolódó cikkek:
Csak bérmálkozóknak! 1. rész
Csak bérmálkozóknak! 2. rész
Csak bérmálkozóknak! 3. rész
Csak bérmálkozóknak! 4. rész
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése