Félni vagy készülni?

Életünk teljes kibontakozása négy alapérték: az igazság, a jóság, a szépség és a szentség mentén történik. Az alapértékek értelmes művelése hozta létre a tudományt, az erkölcsöt, a művészetet és az Istenhez kapcsolódást. A felnövekvő gyermeknek mindig előnyére volt, ha szülei ezen értékek követésére nevelték. Akiknek az a jó, ami az embernek a legnagyobb fokban megfelel, és ami egész lénye kiteljesedését jelenti. Ez egyedül csak az Isten. – A nagy birodalmakban a főútvonalak mindenkor jelentőséggel bírtak. A római birodalom négy fontos pilléren nyugodott: a jogon, a valláson, a biztonságon és az utakon. A jó utak mentén virágzott a gazdasági élet és az idegenforgalom. A jó út, mindig előnyt jelentett. Ha kirándulni megyünk, előtte komolyan előkészülünk. Tekintettel vagyunk az időnkre, a pénzünkre, a látnivalókra, a szállásra és az útra. Mert útra indulni csak megnyugtató háttérrel szabad. Mégis  a nagy gondosság ellenére néha becsúszik valami zavaró, és olyankor csodálkozunk: erre miért nem gondoltunk? Ehhez hasonló lelkiállapotot tükröz a második adventi vasárnap tanítása az Úr érkezéséről. Mi lesz, ha...? Pedig indokolatlan félni Isten jelenlététől, vagy tartani az ő közeledtétől. Az megeshet, hogy megváltoztat vagy átalakítja gondolkodásunkat. De félni? Félni nem kell! Inkább készülni kell! Szentlelke a hétköznapok erényeivel készíti elő lelkünkben a hit és szeretet befogadását. Isten szemében mindannyian útkészítők vagyunk, az eszkatológikus öröm, a mennyei dicsőség földi útkészítői. Ezért időszerű advent prófétáinak, Izajás és Keresztelő János felhívása: „Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit” (Iz 40, 1-5. 9-11; Mk 1,1-8.). Útkészítő lelkület Isten üdvözítő akaratát fedezteti fel velünk, és segít, hogy szent vágyakozással induljunk Jézus elé, aki gyors léptekkel siet felénk, hogy tartozásunkat elengedje. Izajásnál hangzik el először és ismételten az ószövetségben a „jó hír” kifejezés: „Íme itt a ti Istenetek,” aki erős pásztorként jön, hatalommal egybegyűjteni népét. Felismerhetjük őt lépésének meghitt dobbanásáról, és szavának hatalmáról. Szent Márk a Jézusról szóló üzenetet „jó hírnek” nevezi, amely olyan népnek van szánva, amely reménységének megvalósulását várja. János az első hírnök, aki Krisztust a próféták módján hirdeti meg: „Készítsétek az Úr útját!” Hogy miért? Erre Szent Pétertől kapunk választ: mert „az Úr sosem késik ígéreteit teljesíteni” (2Pt 3,8-14). Új felkészülési időt ad, mert „nem akarja, hogy valaki is elvesszen, hanem azt, hogy mindenki bűnbánatot tartson.” Mi ne féljünk a csomagolástól, hanem adjuk át az ifjúságnak hitünket, hagyományainkat. Tanítsuk meg őket a jövő értelmességében bízó szemmel nézni. Egyenesítsük ki a hazugság kanyarjait igaz lelkülettel. Verjük szét az erkölcstelenség minden göröngyét tiszta élettel. Ezzel kezdődik a világ átalakulása, megújulása.     

Mi készülünk-e?

„Ő Szentlélekkel keresztel majd meg benneteket!” Mk 1,8.

            Darvas-Kozma József