Memento: 2004. december 5-i szavazás

A 2004. december 5-i szavazáskor írt levelemmel csak emlékeztetni szeretném a Kedves Olvasót.

Tisztelt Magyar Testvéreink!

Az egyik szemem sír, a másik nevet. Hát a nevetővel kezdem. Nevetem, hogy a magyar kormány jelen vezetői a legmagasabb csúcsra jutottak, a nemzetmegtagadás csúcsára. Téves csúcs. Innen számukra csak egy út van, tova...

De nézzük meg miért is jutott ide a magyar nemzet. Az tény, hogy a népszavazásra viharos időben került sor. A népszavazást megelőzte az a közel félévszázados nemzet gyilkos  kommunista-ateista erőszakszervezet, amely a magyar emberből a "jobb részt" kiölte. A szellem helyett az anyagot tette meg uralkodó eszméjévé. Így sok embernek leszűkült a horizontja. Nem láttak el sem a határig, sem a határon túlra. Tekintetüket a bírvágy irányította, az égiek már nem lelkesítették. Ilyen nemzedéknek egysíkú lett a látása, és élete középpontja mindig egy körforgalomhoz vezetett, a gyomrához. Hát sok ilyen magyarhoni szavazóval az új idők Mózesei sem tudtak semmit kezdeni. A jelenben kormányzó mszp és szdsz - így írom, mert a magyar nyelvtan szabályai azokra nem lehetnek érvényesek, akik csapatostul a magyar nemzet lelki egységét megtagadták -,  hóhér módon folytatott kampányt.  Föl te éhes proletár! - éneklésével  a gyomorféltést hívták elő az idős és a szegény rétegből. Ezért lett ilyen december 5-i végeredmény.

A népszavazásnak mégis lett 50% feletti "Igenje". Ez egy lépés a sikerhez. A kormány és csatlósai amolyan léggömb módon viselkednek. Szállnak és öklendeznek a kommunista gyűlölet régi lerakódásából, ahogy ezt a tegnap este egy Lendvai Ildikó nevű viseltesképű asszonyság nőhöz nem méltó módon tette. A léggömb felfelé száll. Lentről nézve sikeresen röppen, röppen, röppen ...

Az viszont törvény, hogy a léggömb belső nyomása egyre nő és a külső nyomás fönt már csökken. És ott fent a magasban megpecsételődik sorsa, hiúságában szétpukkan. Most ezt a felfelé szállás látjuk, a pukkanás ezután jön. Akkor keresheted a szárnyaló "madár" gömböket, de nem fogod megtalálni...

De megtalálható lesz az anyaországi és a határon túli magyar. Ők fognak össze, ha kell új pártként és akkor....

Akkor a moldvai magyar is ember lesz, állampolgár lesz és kérheti az anyanyelvű istentiszteletet, az iskolai oktatást is.... Akkor nem kell csip-csup pénzígéretet tennie a magyar kormánynak. Addig törlöm az egyik szememet, s az előkészített tojást - amivel megdobálni szándékoztam az idelátogató "magyar elvtársakat" -, kezemből leteszem. Nem piszkolom be se kezemet, se lelkemet. Aki a trágyadombra csap, biztos összekeni magát. Hát ezért.
Viszont szeretettel várom azokat, akiknek lelkében él a nemzet. Hangjukat meghallom és ajtómat megnyitom...

Tisztelettel minden magyar testvér iránt,

                                                            Darvas-Kozma József

Csíkszereda, 2004. 12. 6-án.

Ui. E levél megjelent a magyarországi lapokban.