A legfélelmetesebb csábítás

Vezesd még egyszer győzelemre néped című könyvében, Átányi László korunkról súlyos kritikát mondott: „Nálunk minden gazemberség államtitok! Nálunk már semmi sem működik csak az alvilág.” Nálunk most ilyen a világ. 

És milyen más Isten, aki a kinyilatkoztatásban fokozatosan föltárta titkait. Jézus főpapi imájában kimondta, hogy az Atya azért küldte a Fiút a világba, hogy kinyilatkoztassa az ő üdvözítő szándékát és végbevigye a megváltás művét (Jn 17,11b-19). Mielőtt Jézus elválna az apostoloktól, hogy a halálba induljon, az Atyának ajánlja őket.

Első kérése mindjárt, hogy tanítványait a megtartó szeretet egységében vonja be, vagyis „hogy egyek legyenek, ahogyan mi.” 

Ez a „ahogyan mi” az Atya és Fiú között a Szentlélek. 

A Szentháromságos szeretetben létező örök egységet akarja Jézus övéinek, amelyet sem élet, sem halál el nem szakíthat. De Jézus figyelmeztetően szól Júdásról, „a kárhozat fiáról”, mert az emberben a kárhozat lehetősége éppen a szeretettel van kapcsolatban. Mert az igaz szeretet visszautasítása maga a kárhozat.

Jézus másodszor arra kéri az Atyát, hogy őrizze meg övéit az igaz tanításban, mert ők nem tartoznak a sátán által uralt világhoz. Az igaz tanítás birtokosai tudják, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten ajkáról származik. Remélnek Isten jóságában és szeretik őt. Az Egyháznak ebben a gyűlölködő világban kell küldetését teljesítenie, Jézus ezért kéri az Atyát, hogy „óvd meg őket a gonosztól”. 

Ez az ima összecseng a Miatyánk záró kérésével. Úgy kell a világot krisztusivá tenni, hogy ne féljen a világ csábításaitól, sem annak gyűlöletétől. A legfélelmetesebb csábítás az anyagiak szeretete, amely meghamisítja a lelkiismeret szavát - feláldozza az igazságot, a jót, a szépet és a közösséget -, így az embert pusztulásba sodorja. Ellenben Isten szeretete és a Jézustól származó igazság a tanítványokat közösséggé formálja és megóvja a világ tévedéseitől. 

Jézus megígéri, hogy keresztáldozatát állandóan felajánlja az Atyának üdvösségünk érdekében. Ez a folyamatos szeretet bennünk is szeretetet gerjeszt, így megszentelődünk az igazságban. Csak az vész el, aki tudatosan ellenáll Jézus szeretetének, mint Júdás. 

Az Egyház a Húsvéti szeretetből táplálkozik, s a föltámadást és az örök életet hirdeti (ApCsel 1,15-17. 20a. 20c-26). Az apostolok ezért legfontosabb feladatuknak tekintik az emberek kimentését a kárhozatból. Félévszázaddal Jézus mennybemenetele után Szent János megállapítása tényeken alapszik: „Ha szeretjük egymást, bennünk marad az Isten” (1Jn 4,11-16). Úgy vegyünk részt a szentmisén, hogy adjon erőt nekünk a mindhalálig tartó szeretethez.

„Értük szentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek...” Jn 17,19

Darvas-Kozma József