Fotó: Koszticsák Szilárd (MTI)
A foghíjas ülésteremben szemmel láthatóan egyetlen ember tudta, hogy miért van ott és mit akar elérni, őt pedig Orbán Viktornak hívták. Ez furcsa, mert a vitát nem ő kezdeményezte, hanem azok a baloldali és liberális EP-képviselők, akik megpróbálták Magyarországot újból szégyenpadra ültetni. Ehelyett maguk ültek oda.
Lehetne most élcelődni azon az olasz képviselő asszonyon, aki nem volt tisztában azzal, hogy Magyarországon a bevándorlásról zajlik nemzeti konzultáció és nem a halálbüntetésről, a kiégett Verhofstadton, vagy Martin Schulz szocdem házelnök elfogult ülésvezetésén, de volt az ülés alatt egy ennél sokkal riasztóbb érzésem.
Ezek a képviselők (tisztelet a néhány kivételt jelentő néppárti felszólalónak) mintha egyáltalán nem észlelnék, hogy Európa ma nagyobb kihívásokkal néz szembe, mint megalakulása óta bármikor. Mintha tényleg az lenne ma a legnagyobb probléma, hogy a magyar kormány milyen kérdéseket tesz fel egy konzultáció során és nem az, hogy egymillió bevándorló áll Európa határán, arra készülve, hogy belépjenek az Unió területére.
És nem az, hogy mit fog kezdeni Európa más, a mienktől gyökeresen eltérő kultúrából érkező, zömében nyelvismeret és szakképesítés nélküli tömeggel. Ehelyett végighallgathattuk a 68-as értelmiség üres, a valóságtól elszakadt mantráját.
Persze értem én őket. Még mindig egyszerűbb a magyar miniszterelnökkel kötözködni, aki néven nevezi a problémát, mint szembenézni a rideg tényekkel, amelyek már ott kopogtatnak a kényelmes brüsszeli tanácstermek ajtaján.
Lánczi Tamás
hirado.hu
erdély ma
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése