Csíksomlyóról röviden

1345-ben, majd 1352-ben Lackfi András székelyek ispán 40.000 székely harcossal, Kunország területén, legyőzi és elűzi a Szeret és a Dnyeszter folyó között letelepült és Erdélybe betörő kipcsaki tatárokat. Három napos ünnepet ültek. A győzelmet Szűz Mária és Szent László segítségének tulajdonították. Fogadalomból a Székelyföldön pálos monostorokat és remeteségeket emeltek. „Ahová a hívek rendkívüli sokasága fogadalomból szokott összeseregleni, és naponta sem késlekedik összegyűlni” – írta IV. Jenő pápa 1444. január 27-én. 

Mivel a törökök 1421-ben majd 1432-ben Csíkot a pálos kolostorral felégették, a túlélő szerzetesek menedéke a Salvator- és a széphavasi Csodatévő Boldogasszony kápolnája maradt. A csíksomlyói kolostort nem tudták újjáépíteni, ezért Hunyadi János és Újlaki Dénes pápai követ az egyházjog betartása mellett 1442-ben a romos kolostort az akkor szerveződött obszerváns ferenceseknek adományozta. 

A nép kollektív tisztelete a kolostor iránt mindig megnyilvánult: ha szűkölködött, akkor segítették, ha pusztulás érte, akkor újjáépítették, szépítésén pedig napjainkig fáradoznak. 

A csíksomlyói Salvator-hegyi zarándoklatot még jobban előmozdította az 1433-as esemény, továbbá az 1471-ben a pálos templomok és kápolnák részére adott búcsú, valamint 1484-ben VIII. Ince pápa által minden pünkösdszombatra és vasárnapra engedélyezett teljes búcsú. Főleg ez fellendítette a pünkösdszombati zarándoklatot a Salvator kápolnához  és a ferencesek templomához.  

A csíksomlyói pünkösdszombati búcsúhoz hitvédelmi esemény járult, mégpedig az 1567. május 17-i hargitai győzelem, amikor a csíkiak „saját vérükkel és véres fegyvereikkel” védték meg hitüket, János Zsigmond parancsára támadó Telegdi Mihály királybíró hadával szemben. Ezzel a pünkösdszombati búcsú, „fogadalmi” búcsú lett. A csíkiak hitvédelmi harcát megörökítették a kolozsvári jezsuiták 1581-ben és maga a csíki nép. 1649-ben Millei István jezsuita a római elöljárójának küldött jelentésében írta: „minden évben Pünkösdkor összegyűlnek Szűz Máriának a székely hegyek közt levő egyik kápolnájánál...” 

A csíki főespereség papsága 1735-ben a püspök rendelkezésével szemben, jogait érvényesítendő, a hitvédelmi harcra hivatkozik, amit évkönyvekkel és a hagyománnyal igazol.