Pazzi Szent Magdolna

Firenze ősi és legelőkelőbb arisztokrata családjának a sarja. 1568-ban született, Katalin nevet kapta a keresztségben. Kisgyermekként órákon át imádkozott. A szegényeket és a rabokat segítette. A szegény gyerekeket imádkozni tanította. Kilenc éves korában otthonos volt az elmélkedő imádságban és szeretettel élte bele magát Jézus szenvedésébe és az Oltáriszentség titkába. Arra vágyakozott, hogy minél gyakrabban és bensőbben tudjon találkozni a szentségi Jézussal. 

Még nem volt 12 éves, mikor örök szüzességet fogadott, s fogadalmához hű maradt akkor is, mikor a kérők serege versengett kezéért. 1583. január 30.-án a sarutlan karmelita apácák firenzei kolostorába lépett. Még a próbaidő folyamán súlyosan megbetegedett, így elöljárói megengedték, hogy a próbaidő letelte előtt örökös fogadalmat tegyen. A Mária Magdolna nevet vette fel. Fogadalmat tett 1584. május 27.-én, amely után Magdolna elragadtatásba esett. Utána még negyvenszer ismétlődött meg ez a jelenet. A kegyelem helyett a legszörnyűbb kísértések szakadtak a kínok között vergődő apácára. Növelte szenvedését, hogy társnői is ellene fordultak, s  korábbi elragadtatásait csalásnak, ámításnak igyekeztek feltüntetni. Öt teljes esztendeig tartott ez az állapot, amelyben tekintetét mindig a keresztre függesztette, mert onnan várt segítséget. A szörnyű megpróbáltatásnak 1590 pünkösdjén lett vége. Ezután egyre eltávolodott a világtól és egyre mélyebben temetkezett bele az Isten szemléletébe. Azt mondta, hogy dalos pacsirta szeretne lenni, hogy a világ minden részén dalokat énekelhessen a szeretetről. 

Mindig imádkozott és sanyargatta magát a bűnösök és a tévelygők megtéréséért. Mint az újoncok mesternője s később mint helyettes perjelnő azon igyekezett, hogy a maga páratlan gazdag és szép lelkéből minél többet vetítsen át alárendeltjeinek lelkébe. 

Az utolsó két esztendőben annyira erőt vett rajta a betegség, hogy jóformán mozdulni se tudott, de ennek ellenére azt kérte Istentől, hogy inkább szenvedést mérjen rá, mint halált. 1607.május 25.-én halt meg. Mikor egy év múlva felbontották sírját, még teljesen épnek és érintetlennek találták testét. 1669-ben avatták szentté.