Csíksomlyó Mária-évben a Mária tiszteletről

Lisieuxi Szent Teréz 1897-ben, tehát halála évében írta meg Kosztka Szent Szaniszló (1550-1568.VIII.15.) című darabot egy kolostori ünnepségre. A Gyermek Jézusról nevezett Terézia nővér saját bevallása szerint ebben a játékban a saját kívánságát és reményét adta Szent Szaniszló ajkaira: „jót tenni a földön az ég javára”. A Boldogságos Szűzanya válaszaiban ugyanez a gondolat jut érvényre. Ne feledjük, hogy röviddel halála előtt írta Kis Teréz eme csodálatosan finom kis „játékát”, melyet magyar nyelven először közöl a Vigilia. (Lisieuxi Szent Teréz: Kosztka Szent Szaniszló (Színjáték), Ford. Possonyi László, Vigilia 1935. III. kötet)

Íme a két jelölt között lefolyt párbeszéd:

FRÁTER AUGUSTI: Testvérem, te úgy beszélsz, mint egy angyal. Akár meddig el tudnálak hallgatni.

SZENT SZANISZLÓ: Én is nagyon jól érzem magam a te társaságodban, csak szemrehányást kell tennem magamnak, hogy náladnál sokkalta többet beszélek. Hisz annyit tanulhatnék, ha te oktatni akarnál... De azt hiszem, most jobb lenne, ha elválnánk. Már elég sokáig elbeszélgettünk. Ha megengeded, néhány pillanatig most egyedül szeretnék maradni, hogy Máriának, az Egek Királynőjének hálát adhassak azért a kegyelemért, hogy isteni Fiának társaságába beléphettem.

FRÁTER AUGUSTI: Hát ennyire szereted Máriát? ... Kérlek, beszélj nekem róla!

SZENT SZANISZLÓ (kimondhatatlan gyöngédséggel): A Boldogságos Szűzanyát ... mit is mondhatnék igazában róla? ... Ő az én anyám!

(Letérdel és mélységesen elmerültnek látszik. Fráter Augusti tiszteletteljesen figyeli, azután csendesen eltávozik.)

1.) Kicsoda Szűz Mária? – Mi is azt válaszolhatjuk, Kosztka Szent Szaniszló nyomán: Ő az én anyám, a mi anyánk, az Egyház édesanyja.

2014. szeptember 14-én, vasárnap nyitották meg Csíksomlyón a Mária-évet. A Szent Istvánról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány kezdeményezésére, a Gyulafehérvári Érsekség jóváhagyásával jubileumi Mária-évet hirdettek abból az alkalomból, hogy a kegyszobor 500 éves.

A jubileumi Mária-év minden egyes napjára Ferenc pápa teljes búcsút engedélyezett. A Szentszék (Paenitentiaria Apostolica, Prot. N. 386/14/1) dokumentuma szerint 2014. szeptember 14-től 2015. szeptember 15-ig mindennap elnyerhető teljes búcsú engedélyezett a következő feltételek mellett: szentgyónás, szentáldozás és imádság a Szentatya szándékára.

A búcsúnyerés napján meg kell látogatni a csíksomlyói kegytemplomot, részt kell venni a Szűzanya tiszteletére tartott áhítatosságon vagy egyszerűen magunkban imádkozni Erdély hithűségéért, papi és szerzetesi hivatásokért, a családok védelméért, imánkat a Miatyánk, a Hiszekegy és a Csodatevő és Segítő Szűz Mária fohászokkal fejezzük be. Ezt a búcsút fel lehet ajánlani a megholtakért is. Akik öregség vagy súlyos betegség miatt nem tudják meglátogatni a kegytemplomot, elnyerhetik ugyanezt a teljes búcsút a három feltétel mellett, ha a Boldogságos Szűzanya szentképe előtt imádkozva, lelkileg csatlakoznak a kegytemplomban tartott valamelyik ájtatossághoz.

A Mária-év Szűz Mária üdvtörténeti szerepére és egyéniségére irányítja figyelmünket, teológiai kifejezéssel a mariológiára. A patrisztika teológiájában, sőt még a középkorban sem volt külön mariológia. Szűz Máriára vonatkozó igazságokat egyéb igazságokkal kapcsolva tárgyalták homlíákban, kommentárokban és monográfiákban. Külön máriológia az újkor elején alakult ki, a 19. században és a 20. század elején egyre bővült. A mai dogmatikák külön tárgyalják Máriának az üdvösség szolgálatában betöltött szerepét, az elkülönülés veszélyét pedig azzal hárítják el, hogy kapcsolatba hozzák Istennek az emberek üdvözítésére vonatkozó elgondolásaival. Ez a szempont érvényesül az új mariológiákban, és a II. vatikáni zsinat is arra törekedett, hogy csak üdvtörténeti vonatkozású kijelentéseket tegyen Máriáról. A

Most én se bocsátkozom teológiai fejtegetésbe, hanem csak a felfrissítés végett elsorolom, hogy a következő fejezetekből áll a mariológia: Mária istenanyasága, Az istenanya szüzessége (virginitas apartum, in partu és post partum), Szűz Mária szeplőtelen fogantatása, Szeplőtelen fogantatás következménye: Mária szentsége, A Boldogasszony mennybefelvétele, Szűz Mária szerepe az üdvösség megszerzésében, Mária szerepe az üdvösség gyümölcseinek kiosztásában, Mária és az Egyház, Szűz Mária és a többi szentek tisztelete.

2.) A Mária-tisztelet

A tisztelet valaki kiválóságának az elismerése. Vallási tiszteletről akkor beszélünk, amikor valakinek vallási kiválóságát hódolattal elismerjük. Egyházunk a szentek tiszteletéről idők folyamán három dogmát mondott ki. Ezekben a szenteken az üdvözülteket érti, elsősorban Szűz Máriát, aztán az angyalokat, azután olyan embereket, akiket az Egyház tévedhetetlen ítélete szentté avatott.

Mivel Isten kiválósága minőségileg más, mint a teremtményeké (Ő az Abszolutum). Az ő tiszteletét külön névvel jelöljük, imádat (cultus latriae). Istent imádjuk, ennek lényege annak elismerése, hogy minden tőle függ, Ő azonban nem függ senkitől és semmitől. Ezzel szemben a teremtmények, nevezetesen a szentek tisztelete csak egyszerű hódolat (cultus duliae). Mivel a Boldogságos Szűz Mária méltóságában minden üdvözült teremtményt felülmúl, kiváló vallási tisztelet, hyperduliae illeti meg. Szent Józsefről pedig cultus protoduliae-ről beszél a teológia.

2.a) A Mária-tisztelet alapja. A kinyilatkoztatásból ismerjük, hogy a megváltás rendjében Isten különös feladatra kiválasztotta, alkalmassá tette és megdicsőítette a názáreti szüzet, az Istenszülő Szűz Máriát. Ezt szemlélhetjük az angyali üdvözletben, Erzsébet asszony szavaiban, a Magnificatban, Simeon próféciájában, a kánai menyegzőn, Jézus keresztje alatt, az egyház születésében és sorsában. Krisztus teljes megismerésének igénye magával hozta a vele kapcsolatos személyek jobb megismerését is. Jézus anyjára vonatkozó hagyomány írásba foglalása később történt, mint Jézus életéről, tanításáról szóló evangéliumoké. Ennek ellenére az „újszövetségi könyvek Egyházában” az Úr anyjának egészen különös szerepe volt.

            Szűz Máriát, egyedülálló üdvtörténeti rangja ’Istenanyasága’ miatt a katolikus és a keleti egyházak részesítik megkülönböztetett tiszteletben. Már a II. században fogalmazódott meg és maradt ránk a Mária oltalmát kérő imádság: „Oltalmad alá futunk Istennek szent Szülője, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől...” Az első nikaiai zsinat (325) előtti időben a Szűzanyát mint madonnát, vagyis gyermekével együtt ábrázolták. Üdvtörténeti szerepében tisztelik. Legrégibb képe a Priscilla-katakombában (2-3. sz.), továbbá Szent Péter és Marcellus katakombájában (3-4. sz.) látható. Tisztelete különösen tért hódít a keleti liturgiában. Dicsérete mindennapivá lett, ezt mutatja a Nesztoriusszal szembeni tömegtüntetés. Az efezusi (III. egyetemes) zsinat 431-ben a tévtanítókkal szemben megfogalmazta az igaz tanítást: Szűz Mária „Istenanya”, a második isteni személynek, aki emberi természetünket is felvette, annak az anyja. A nép, amikor tudomást szerzett a zsinat határozatairól, a Mária Istenanyaságával kapcsolatos döntésről, örömujjongással fogadta a 160 püspököt és fáklyás (lampionos) körmenettel kísérte szállásukra, így imádkozva: „Asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért.” A keresztényüldözések utáni békés időkben, Egyházunk a művészet eszközeivel, névadással és a szentély apszisában lévő ikonnal, hirdeti Szűz Mária Istenanyaságát és az egyház életében kapott hivatását. A 6. században már belevették nevét több más szent neve élén a római misekánonba.

            Legnagyobb hullámokat Nyugaton a középkor végén, a trienti zsinat után és a 20. század közepén vetett. Ave Maria, Angelus, harangozás (nándorfehérvári győzelem: 1456.VII.22.), szentolvasó (Szent V. Pius pápa, lepántói győzelem 1571.10.7.), Győzedelmes Királynő – Rózsafüzér királynéja ünnep, skapuláré, új ünnepek, társulatok, Mária kongregációk, szerzeteknek és egyéb társulatoknak Mária oltalma alá helyezése, templom és kápolna titulusok, Mária-oltárok, litániák, kegyhelyek, jelenések (Guadalupe, Lourdes, Fátima), mariológiai kongresszusok stb.

2.b) Minden Mária-ünnepünknek nemzeti vonatkozása van.

Géza nagy fejedelem álma – Ranzani Péter humanista szerint

Géza fejedelem tisztán látta, hogy az addigi életforma nem követhető. A kalandozások sok bajt okoznak Európa népei között. A törzsek önálló kezdeményezései csak a felmorzsolódáshoz vezetnek. Épp ezért változtatni szeretne a viszonyokon.

Ekkor Isten Géza fejedelemnek egy álmot küldött vigaszul: “Egy éjjel álmában, csodás fényben ragyogó, gyönyörű asszonyt látott, akit sok előkelő szűz követett. Ő ezekkel a szavakkal szólt hozzá: Nyugodjál meg Géza, én Mária vagyok, az az érintetlen Szűz, akiről a keresztény emberek elmondták neked … Mennyei fény világosít meg, ez elűzi lelked minden homályát. Megismered Istent, aki téged alkotott. És most tudd meg, ami rejtve van előtted: fiút szül neked a feleséged, ő királyi rangban uralkodik a magyarokon, és az igaz Istennek kiváló tisztelője less … Én pedig megígérem neked, hogy érdemeiért, amelyeket Fiam előtt szerez, a te országodnak védője és különleges patrónája leszek.

Géza álmából felócsudva, hihetetlen örömre és vidámságra hangolódik, és lelkében elhatározza, hogy minden részletében el akarja nyerni, amit a Boldogságos Szűz álmában előadott.” 

Szent István felajánlása

Szent István szüleitől hallotta az álmot. Ő pedig egész életében bensőségesen tisztelte a Boldogságos Szűz Máriát. Ez a tisztelet egész lelkét betöltő, gondolatait, cselekvéseit irányító, életét alakító vaság volt a számára.

Szent István király 1038. Nagyboldogasszony ünnepének vigíliján, elsőként a világon, koronáját (népét és országát) a Boldogságos Szűz Máriára hagyta. Őrá bízta, akinek szívébe és karjára mennyei Atyánk az ő egyszülött fiát, Jézust adta. Szent István végrendeletével Szűz Mária gyermekei és országa lettünk. Az országot népével együtt jelentő korona, szent lett, Istennek átadott. Ezért népünk a történelemben új küldetést és feladatot kapott. Magyarország pedig megmaradt Szűz Mária palástja alatt ezer éven át, ahová első és szent királya ajánlotta. Őseink ezt a felajánlást szent örökségként származtatták nemzedékről nemzedékre. 
A Szentszék is elismerte a Mária-tiszteletnek ezt a nemzeti jellegét, s XIII. Leó pápa 1896-ban külön ünnepet engedélyezett. Szent X. Piusz pápa az ünnepet október 8-ára tette át. 1980-ban II. János-Pál pápa a Szent Péter-bazilika altemplomába a II. Szilveszter pápától kapott - és a bazilika bővítése miatt 1776-ban lebontott - kápolna helyett az új magyar kápolnát október 8-án szentelte fel a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére.  

2.c) Most is atyáink hitével tekintünk Nagyasszonyunkra, Máriára. Imádkozó nép vagyunk. Az év tizenkét hónapjából kettőt, májust és októbert a Szűzanyának szentelünk. Amíg a májusi vecsernyék gyorsan pergő invokációiban Mária kilétét szemléljük, addig októberben Máriával Krisztus titkain elmélkedünk. A lorettói litániát még a német költő fejedelem, Goethe is nagyra értékelte. Azt mondta: „A lorettói litániáért odaadnám az összes művemet, mert azt mindennap milliók imádkozzák.” A rózsafüzér imádságot októberi ájtatosságnak is nevezzük, mert a hónap minden napján imádkozzuk templomainkban. Damaszkuszi Szent János egyházatya már a VIII. században rózsához hasonlította Szűz Máriát, amikor így ír: „Amiként a tövis rózsát, úgy szülte Judea Máriát”. A középkor Szűz Máriát „Titkos értelmű rózsa”-nak nevezte, s az angyali üdvözlet elmondott rózsáiból készített koszorút. A rózsafüzér Krisztus titkainak átelmélkedésére késztet a Boldogságos Szűz Mária vezetésével, aki egyedülálló módon részese volt Isten Fia születésének, életének, szenvedésének és dicsőséges feltámadásának.

            Most egy pillanatra képzeljük magunk elé a csíksomlyói Napbaöltözött Boldogasszony képét is. A Szűzanya fején hármas korona látható és feje körül 12 csillagból álló koszorú. Jobb kezében jogart, bal karján a kis Jézust tartja. (Az ikonok három csillagát helyettesíti a hármas korona. Jelentése, hogy Mária szűz volt a szülése előtt, szűz a szülés alatt és szűz maradt a szülés után is.) Lába alatt a föld és a félhold, a kígyó és az eretnek fej, vagyis ő a kegyelem rendjében a bűn és a mulandóság felett áll. Szűz Mária egész alakját a nap sugarai veszik körül, ami a kegyelemteljesség jele.

            A szobor bal aljától az óramutató járása szerint tekintetünkkel lentről felfelé haladjunk, ugyanakkor csendesen kezdjük el mondani  az Üdvözlégy Mária ima első részét, úgy hogy Jézus nevét akkor mondjuk ki, amikor tekintetünk a felső csillagig ért. A Jézus nevének kimondása után az Egyház imáját mondjuk, miközben tekintetünk a jobb oldalon lefelé halad a szobor aljáig. És így ki is alakult a füzér. Amit az első részben mondtunk, az Gábor angyal és Szent Erzsébet köszöntésének részei, olyan üzenet, amely tetőpontját (zenit) a megtestesült Igében, Jézusban éri el, mert Jézus ennek az imának a központja. Az áldó Jézust balkarján tartó Istenanyát, aki igent mondott a megváltásra – és akit mi magyarok Asszonyunknak hívunk –, most szeretettel szólítjuk meg, hogy tekintsen reánk – akik élő hittel sorakozunk Jézus mögé –, és arra kérjük, imádkozzék értünk  bűnösökért most és halálunk óráján. Ez a kép és ima egyszerre segít bennünket, hogy megértsük azt az elmélkedő imát, amelyet rózsafüzér imádságnak nevezünk.

            Az elmélkedő vagy benső ima – írja Avilai Szent Teréz – nem egyéb, mint barátság Istennel, négyszemközti együttlét vele, aki szeret bennünket. Az elmélkedő imában nem azért mondjuk ki ismételgetve vágyainkat, hogy befolyásoljuk Istent, hanem azért, mert szeretjük őt. Az elmélkedő imát, a szerető viszonyt kifejező imát nem lehet könyvből tanulni, hanem gyakorolni kell, elmélkedni kell hozzá. Eligazítást is azok kapnak, akik szeretnének mindennap elmélkedni, vagyis Istennel lenni.

            „Máriában a Krisztus-szemlélés fölülmúlhatatlan mintaképét kapjuk. A Fiú arca különös jogcímen tartozik hozzá. Az Ő szíve alatt formálódott, emberileg hasonló lett hozzá, ami kétségtelenül még nagyobb lelki bensőséget is jelent. Senki sem hasonlítható Máriához abban, ahogy állandóan szemlélte Krisztus arcát. Lelki szemei már az angyali üdvözletkor rászegeződtek, amikor a Szentlélektől foganta őt; s a következő hónapokban kezdte érezni jelenlétét, és elképzelni arcvonásait. S mikor végre Betlehemben világra hozta, testi szemeivel is megpillanthatta a Fiú arcát, miközben bepólyálta és jászolba fektette (vö. Lk 2,7). Ettől kezdve tekintete, mely mindig imádó csodálattal volt tele, nem szakadt el tőle.” (II. János Pál: Rosarium Virginis Mariae, 10. 2002. okt. 16)

            Az elmélkedő imádságot gyakorolta az Úr Jézus. Példáját követték az őskeresztény remeték is. Ők a puszta magányát választották, hogy elmélkedjék bele magukat az Isten szeretetébe. A kapott szavak hatását nem annyira tartalmuk magyarázza, hanem a Szentlélek belső, kísérő működése a hallgató lelkében. Lelki ember volt, akinek egész életét, minden időben és tevékenységében, lelkivé emelte a Szentlélek működése, akár szentségek által, akár személyes, benső ihletéssel. A lelki ember az, aki „akár eszik, akár iszik, vagy bármi mást tesz, mindent Isten dicsőségére cselekszik” (1Kor 10,31). Minden cselekedetében szabadon, önként, szívből jövően jár el, szeretetből. Az elmélkedés ismert volt őseink előtt is. Erről bővebben: A magyarok hitvilága http://dkjozsef.blogspot.ro/2014/11/a-magyarok-hitvilaga.html

3) Szűz Mária ábrázolása

 A Boldogságos Szűz Mária megjelenítése a keresztény művészetben, a Mária-tisztelet megnyilvánulása. Az Egyház tanítása szerint Mária ábrázolásainak tisztelete „jó és hasznos” (DS 600, 1821, 1823). A Keleti egyház területén alakult ki, s hatott a Nyugatra.

A III. századtól Mária és a Gyermek Jézus, vagyis a Madonna minden műfajban: freskó, mozaik, szobor, táblakép (ikon) változatban megjelent.

Mária ábrázolásának történetét 3 nagy korszakra szokták bontani: az efezusi zsinat, a képrombolás és a reformáció. Hatott rá a dogmafejlődés, a búcsújáró helyek kialakulása, a lelkiségi irányzatok, s az egyes művészek egyénisége.

Tartalmát tekintve Mária ábrázolása mindvégig Mária az anya, a szolgálóleány és a királynő bemutatása.

3.a)  A 431-ben tartott efezusi zsinattól a képrombolásig.

431 előtt Mária ábrázolása valójában Jézus Krisztus ábrázolása, leggyakrabban Jézus születése és a Háromkirályok imádása. Az efezusi zsinat kimondta Mária istenanyaságának dogmáját (DS 251). Szorosan véve a Mária ábrázolás ezután kezdődött.

Nyugaton a zsinatot követően, 432-440 között készült a római Santa Maria Maggiore-bazilika apszismozaikja: fő alakja a trónon ülő Mária, ölében a Gyermekkel, körülötte vértanúk és az alapító III. Sixtus p. (ur. 432-440). Hasonló kompozíció a Santa Maria in Domnica IX. századi mozaikja.

Keleten a Mária-tisztelet központjai Palesztina szent helyei (Názáret, Betlehem, Jeruzsálem) és Konstantinápoly, ahol a VII. században 30 Mária-templom, kápolna és kolostor volt. A tisztelet eleinte Mária-ereklyék, a VI. századtól csodatévő Mária-ikonok köré összpontosult.

Típusai: 1. Trónon ülő Istenanya, 2. Mária, a királynő, 3. Szoptató Mária, 4. Imádkozó Mária, 5. Álló Mária a Gyermekkel, 6. Mária mandorlába foglalt Krisztus-képpel.

3.b.) A képrombolástól a II. niceai zsinat utánig

A képrombolás művészi alkotások elpusztítása vallási, politikai vagy ideológiai okokból történt. Szoros értelemben a szentképek tiszteletét támadó irányzat 726-843. tartott a keleti egyházban. A képrombolás gyökerei a képtilalom, az ószövetségi zsidóság (első parancsolat) és az iszlám minden alakos ábrázolást tiltó tanításaihoz nyúlnak vissza. III. Iszauri Leó császár (ur. 717-741) 726-ban politikai meggondolásból indított képrombolást. Ezzel akarta megnyerni birodalmának a szentképek tiszteletét bálványimádásnak tartó muszlimokat és a zsidókat. Példáját az utódai is követték egészen a II. niceai zsinatig. A pápa jóváhagyásával, Irén császárnő a képrombolás elítélésére hívta össze a 7. egyetemes zsinatot, amely 787. szeptember 24-től október 23-ig tartott.

A zsinati döntés:

1. Krisztus, a Boldogságos Szűz Mária, az angyalok és a szentek ábrázolása megengedett, mert a szentkép nem bálvány, hanem az ábrázolt személyre emlékeztet és követésére indít;

2. a tisztelet nem a képnek, hanem az ábrázolt személynek szól;

3. lényeges különbség van a képek előtt kifejezett tisztelet és az imádás között, mely egyedül Istent illeti.

A záróülésen több mint 300 püspök írta alá a zsinat okmányát. Theodóra császárné 843-ban megerősítette az engedélyt. Nyugaton a képtisztelet folyamatos és oktató jellege miatt magától értetődő volt.

A képrombolás utáni restaurációt a Hagia Sophia egy Mária-képének fölszentelése nyitotta meg. III. Mihály császár (ur. 842-67) és Photiosz pátriárka Mária-képet vésetett a pecsétjére. VI. Leó császár (ur. 886-912) idejében Mária ábrázolás pénzérméken is megjelent. Konstantinápolyban egyre több templomot szenteltek a Szűzanyának, az apszisban legtöbbször Mária volt látható angyalok között. Ettől kezdve a Mária ábrázolás alaptípusait a konstantinápolyi kegyképek határozták meg csodás eredet, Szent Lukácstól származás (Hodégétria), vagy a Szűzanya ruháinak őrző kegyhelye (Blakherniotissza) szerint.

            Oroszországban a bizánci művészetből átvett ábrázolások elnevezésében hamarosan olyan orosz város- és kolostornevek jelentek meg, ahol egy-egy Mária-képhez csodák fűződtek: a Hodégétria pl. Szmolenszki, illetve Tichvini Istenanya lett. Az alapkép gesztusai, képvágása, a Gyermek kéz- és lábtartása több változatot mutat. Orosz szentek láthatók a trónon ülő Madonna mellett.

            Nyugati egyház a trienti zsinatig (1563) a bizánci művészet összes Mária ábrázolás típusát átvette, részben képek vásárlása vagy zsákmánylása, részben a Nyugaton dolgozó bizánci mesterek révén. A bizánci hatás különösen érvényesült Szicíliában, Dél-Itáliában és Venetóban, a keresztes hadjáratok idején, egészen Konstantinápoly elestéig (1453). Konstantinápoly 1204-i bevétele után is nagyon sok ikon és sok menekülő mester került Nyugatra.
Az ábrázolásokat tekintve:
1. Álló és trónon ülő Mária (11-14. sz.), Gyermekével trónon ülő, szembe néző Mária.

2. Itáliában a római Mária ábrázolást a 13. századig az ókeresztény és bizánci képtípusok határozták meg. 
3. Európa más országaiban 1400 körüli évek jellegzetes ábrázolási típusa a Szép Madonna, mely a szelídség, nyugalom és harmónia hangsúlyozásával az Istennel tökéletesen egyesült lélek természetfölötti szépségét kívánta visszaadni. Máriát anyának ábrázolta: játszik a Gyermekkel, virágot nyújt neki, eteti, olvasni, írni, zenélni tanítja, vagy szemléli, hogy angyalok tanítják a Fiát.

A gótikus festészet és szobrászat 14. század végi és 15. század eleji szakaszában megjelenik az un. lágy stílus, melyet a bensőség, kecses báj, a formai elemek ritmikusan lágy kialakítása és lendülete jellemzi. A középkori Magyarországon e stílust elsősorban a Felvidék keleti felének a 15. század első harmadára eső, cseh kapcsolatokat mutató festészeti és szobrászati alkotásai képviselik.

(A csíksomlyói Csodatévő, Segítő Mária szobor a 15. század jegyeit viseli magán. Tisztelete a Szép Szűz Mária havasához is fűződik. Erről 1630-ban Kun Szerafin ferences tanuló római tartózkodása alatt írta, hogy Csíkban a Széphavason áll a Csodatévő Boldogasszony kápolnája. Az 1661. évi tatár pusztítás után tesznek csak említést Csíksomlyón a Szűz Mária (szobráról) képéről.)

3.c) A trienti zsinat után a Mária ábrázolás a reformációtól nem érintett területeken a Szeplőtelen Fogantatás, másutt apologetikus jelleggel a Győzelmes Boldogasszony jegyében formálódott. A Mária-tisztelet és vele párhuzamosan a Mária ábrázolás nagy lendületet kapott a törökökkel vívott harcokban tapasztalt Mária-oltalomtól (Lepantói csata, Bécs majd Buda felszabadítása). A szeplőtelen fogantatás képe (Lourdes 1858) az összes katolikus országban a legkedveltebb téma lett, belőle származik a Győzelmes Boldogasszony és a Szentlélek jegyese képtípus.

A 19. századtól napjainkig.  
A felvilágosodás és a racionalizmus egyházművészetet romboló hatása Mária ábrázolásaiban is megmutatkozott. A természetfölötti érzék eltompulása, a csodák és legendák iránti hitetlenség beszűkítette és elszegényítette a művészek képzeletét.

Mi pedig kérjük közbenjárását egyházunk imájával: Most segíts meg, Mária, .....

(Az előadás a csíkszeredai Millenniumi-templomban hangzott el, a Hittanárok módszertani napján – 2014.11.17-én.)

Dr. Darvas-Kozma József