2015. 05. 01.

A könyvet mi írjuk



Ha Istenre gondolunk, valahogy úgy képzeljük, hogy a mennyben van, tehát messze. Pedig Isten nagyon is közel van. Közelebb már nem is lehet semmi. Közelebb van, mint a levegő vagy a fény, amelyben járunk. Isten nemcsak körül vesz bennünket, nemcsak „benne élünk, mozgunk és vagyunk”, hanem bennünk is van. Nagyon más lenne az életünk, ha ezt igazán át tudnánk élni, élményszerűen megértenénk.
Ő mindent tud (1Jn 3,20). Nincs gondolatom, vágyam, érzésem, érzelmem, szavam, tettem, mulasztásom, amit nem ismerne egészen pontosan Isten. Sokkal pontosabban, mint én magma. Borzalmas fenyegetés ez, de kimondhatatlan vigasz is. Attól függ, szeretem-e Istent és az embereket.
IX. Piusz pápa írta egy poros templom padjára az ujjával: láttam, Piusz pápa. Minden piszkos gondolatom, bosszúvágyam, nemtelen érzelmem, bűnös tettem után odaírhatná az Úr: Láttam: Úristen.
Isten elől elbújni, elmenekülni nem lehet. Isten előtt alakoskodni, színházat játszani nem lehet. Istent becsapni, félrevezetni nem lehet.
Meg merném mutatni Istennek, mi van a gondolataimban, a szívemben? Nem kérdés, hiszen nyitott könyv vagyok előtte. Ebből a könyvből fog ítélni. Ezt a könyvet én írom, Isten olvassa és bírálja: Díjazásra érdemes, vagy tűzrevaló? A vigasztaló az, hogy Isten nemcsak Bírálóm, de segít is írni életem könyvét, ha elfogadom és kérem segítségét. 
Sz. J.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése