A szertartáson kiskorúak és leányanyák vettek részt, akik az „Il Ponte” (A híd) elnevezésű szolidaritási központ vendégei. Az intézmény 1979-ben jött létre a Rómától észak-nyugatra található tengerparti városban, Civitavecchiában. A szentmisén jelen volt az intézmény vezetője Egidio Smacchia atya is.
A napi Evangéliumban Jézust az „ács fiának” nevezik. József munkásember volt és Jézus vele együtt dolgozott. Az első olvasmány arról szól, hogy Isten a világ megteremtésén munkálkodik. A dolgozó Isten képe azt tanítja számunkra, hogy a munka nem pusztán napi kenyerünk megkeresését jelenti.
A munka méltóságot ad. Aki dolgozik, az emberi méltósággal rendelkezik. Sokan vannak, akik szeretnének dolgozni, de nem tudnak. Ez ránehezedik lelkiismeretünkre, mert amikor a társadalomban nincs módja mindenkinek dolgozni és a munka adta méltósággal rendelkezni, akkor a társadalom nem jól működik, nem igazságos. Isten ellen való, aki pedig azt akarta, hogy méltóságunk ebből induljon ki.
A méltóságot nem a hatalom, a pénz, a kultúra adja, nem! – figyelmeztetett a pápa. A méltóság a munkából származik. A méltóságteljes munkából, de ma számos társadalmi, politikai és gazdasági rendszer olyan döntést hozott, amely által kihasználja a személyt. Nem fizetnek igazságosan, nem biztosítanak munkát, mert csak a vállalkozások mérlegére figyelnek. Csak az fontos, hogy én mennyi hasznot nyerek. Ez Isten ellen való! – hangsúlyozta Ferenc pápa.
Hányszor olvastuk az Osservatore Romano vatikáni napilapban, legutóbb például a bangladesi tragédia napján, hogy havi 38 euróból éltek azok a személyek, akik életüket vesztették a gyárban. Ez rabszolgamunka – mutatott rá a Szentatya. A mai világban ez a rabszolgaság van. Ezt teszik az Istentől embernek adott legszebb dologgal: a teremtés, a munka, a saját méltóság létrehozása képességével. Hány testvérünk él a világban ilyen helyzetben ezek miatt a gazdasági, társadalmi és politikai viszonyok miatt!
Ferenc pápa ezt követően egy középkori rabbit idézett, aki a bábeli torony történetét mesélte el saját zsidó közösségének. Akkoriban a téglák nagyon értékesek voltak. Amikor egy tégla tévedésből leesett, szörnyű problémát jelentett. Ha azonban a tornyot építő munkások közül zuhant le valaki, ott hagyták. Sokkal fontosabb volt a tégla az embernél. Amit a középkori rabbi mesélt el, az történik most is – állapította meg a Szentatya. A személyek kevésbé fontosak a dolgoknál, amelyek profitot hoznak a politikai, társadalmi és gazdasági hatalommal rendelkezőknek.
Hova jutottunk? – tette fel a kérdést a pápa. Oda, hogy nem vagyunk tudatában a személy és a munka méltóságának. Ezen a napon a dolgozó Szent József, Jézus és Isten alakja mutatja meg számunkra az utat, amely a méltóság felé vezet.
Ma nem mondhatjuk többé, amit Szent Pál mondott: „Aki nem akar dolgozni, ne is egyék”. Ehelyett inkább azt kell hangsúlyozni, hogy „Aki nem dolgozik, elvesztette méltóságát”, mert „nem talál munkalehetőséget”. Vagyis a társadalom megfosztotta a személyt méltóságától.
Ma hallgassuk meg újra Isten szavát, amikor Káinhoz fordul: „Káin, hol van Ábel, a testvéred?”. Ma ehelyett egy másik hangot hallunk: „Hol van a testvéred, akinek nincs munkája? Hol van testvéred, aki rabszolgamunkát végez?” -majd így zárta homíliáját Ferenc pápa: „Imádkozzunk mindazokért a testvéreinkért, akik ilyen helyzetben vannak.”
(sv) VR
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése