Május 17-én a romániai Jászvárosban, Iaşi-ban, a zsúfolásig megtelt városi stadionban a boldogok sorába iktatták Anton Durcovicit, Moldva mártír püspökét. A szentmisét Petru Gherghel iaşi püspök mutatta be, a boldoggá avatási dekrétumot Angelo Amato bíboros, a Szentatya követe olvasta fel.
A 11 órakor kezdődött ünnepi szertartáson több mint 20 püspök, 500 pap és 23.000 hívő vett részt. A román sajtó által történelmi eseménynek mondott boldoggá avatáson jelen volt Victor Ponta miniszterelnök, az országos és helyi politikai közélet számos résztvevője.
A szentmisén a homíliát Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa mondta.
Az Egyház a kezdetekkor a mártírok egyháza volt. Anton Durcovici boldoggá avatásával még egy csillag gyúlt ki Krisztus Egyházának egén – mondta a bíboros. Krisztus Urunk és a ma boldoggá avatott püspök példája szerint, a mai együttlét célja nem a bosszúállás, hanem a megbocsátás. De ki is volt valójában Durcovici püspök – tette fel szentbeszédében a kérdést Angelo Amato. Egy barátságos, békeszerető, erős és irgalmas hitű, híveit szerető ember volt. Különösképpen szerette a szegényeket. Amikor az egész városban nagy volt az éhínség, a iasi-i Notre Dame de Sion iskolában szegénykonyhát nyitott. Amikor börtönbe zárták, Jézus példáját követve meghozta élete áldozatát, és példát mutatott nekünk – hangsúlyozta a bíboros.
A püspök vértanúságát és hősies erényeit XVI. Benedek pápa ismerte el, majd 2013. október 31-én Ferenc pápa engedélyezte a dekrétum kihirdetését. Boldog Anton Durcovici ünnepét minden év december 10-én, mártíromságának napján ülik majd meg.
Anton Durcovici (születési nevén Durkowitsch) 1888. május 17-én született Deutsch-Altenburgban (ma Bad-Deutsch-Altenburg, Bécsi főegyházmegye, közel a pozsonyi határhoz), ausztriai horvát munkáscsaládban. Édesapja, Franz kőbányában dolgozott, és a bosnyák háború következtében 36 évesen meghalt (1893. február 5-én). Az özvegy édesanya két fiával a nyomor elől 1896-ban a romániai Iaşi-ba, Moldva fővárosába ment, ahol megözvegyült nagynénjének vendéglője volt. Itt tanultak meg románul. Később a család Bukarestbe költözött.
Anton az iskolatestvérek Szent András iskolájába járt. Az angolkisasszonyok Pitar Mos-i kápolnájában ministrált. 1901. szeptember 1-jén felvették a kisszemináriumba, ahol 1906. október 6-án jeles érettségit tett. Rajmund Netzhammer bukaresti érsek Rómába küldte, a Collegio S. Tomasoban 1907-ben filozófiai doktor, majd a Collegio Propaganda Fide-n 1910-ben teológiai doktor lett. A két doktorátus mellett egyházjogi licenciátust is szerzett. Húsz hónap múlva Rómában, a Lateráni-bazilikában szentelik pappá 1910. szeptember 24-én. A római öt esztendő alatt a Collegio Urbano növendéke volt. 1911. július 29-én indult haza Rómából.
Hazatérte után bukaresti oktatói tevékenysége (hittanár a Szent József Líceumban) mellett a tulceai, târgovişte-i és a giurgiui plébániákat vezette. 1916-1917-ben egy moldvai internáló táborban fogva tartották mint osztrák állampolgárt. Betegen tért haza. Legfontosabb beosztása sokoldalú elfoglaltsága mellett a papképzés: 1924. januártól 1948. áprilisáig, püspöki kinevezéséig a bukaresti hittudományi főiskola rektora volt. Az intézmény ma a vértanú püspök nevét viseli. 1923-ban kanonok, ezüstmiséjével egyidőben pedig általános helynök lett (1935). Megalapította az Unio Apostolica Cleri elnevezésű, papi életszentséget előmozdító egyesületet. Irányította a Mária-Kongregációt, a Szent Vince Konferenciát és a ferences harmadrendet. Hittudományi folyóiratot adott ki.
Püspökké
szentelését követően: Alexandru Cisar bukaresti érsek (bal oldalt),
Gerald Patrick O'Hara (középen), Anton Durcovici (jobb oldalt)1949. június 26-án Popesti-Leordeni-be indult bérmálni (Bukarest mellett), amikor a Securitate (titkosrendőrség) letartóztatta. Kínozták, a jilavai börtönbe vitték, majd Máramarosszigetre, ahová a politikusokat és püspököket gyűjtötték. Itt halt meg, éheztetés következtében a halálcellában 1951. december 10-én.
Földi maradványai a máramarosszigeti börtöntemető jeltelen sírjában vannak.
Anton Durcovici a negyedik romániai mártírhalált halt püspök. 2010-ben Bogdánffy Szilárdot, 2011-ben Scheffler Jánost, legutóbb, 2013-ban Vladimir Ghika-t emelte a boldogok sorába a Katolikus Egyház.
Kuzmányi István/Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése