Röviden a boldogságunk forrásáról

Az elsőáldozás az Oltáriszentség első alkalommal történő vétele. A római egyházban a gyermekkeresztség elterjedése vonta maga után az önálló ünneplését. (Ha felnőttet kereszteltek, azt meg is bérmálták és áldoztatták.) A IV. lateráni zsinat 1215-ben az elsőáldozás idejét az értelem használatához, a 7. életév tájához kötötte, amikor megfelelő oktatás után a gyermek már különbséget tud tenni az Oltáriszentség és a közönséges kenyér között, és képes a gyónásra. A katolikus reform (17. század) idején a korhatárt felemelték, majd a 20. század elején Szent X. Pius pápa a korhatárt újra az értelem használatához és a gyónáshoz kötötte.  Magyarföldön az elemi iskolák 1. osztályos tanulóit elsőáldozásra lehetett vezetni. Ez általában tavasszal, Fehérvasárnap történt. A múlt század elején, egyes vidékeken szokás szerint elsőáldozásra a fiúk fekete, a leányok fehér ruhát, s néhol kisebb értéktárgyakat kaptak keresztszülőktől; tőlük kapták a fiúk a mellcsokrot (mirtuszt) és a leányok a virágkoszorút s ebéden is náluk voltak. A templom földíszítése az elsőáldozók és hozzátartozóik szokásos kötelessége. Csíkban a szokáshoz híven székelyruhába öltöznek az elsőáldozók. 

Napjainkban a gyermekek elsőáldozáshoz bocsátása csak akkor megengedett, ha: 1. gondos fölkészítésben részesültek; 2. kellő ismerettel rendelkeznek; 3. képességük szerint felfogják Krisztus misztériumát, s az Úr testét hittel és áhítattal tudják magukhoz venni; 4. előzőleg szentségi gyónáshoz járultak (913.k. 1.§, 9l4.k.). 

Halálveszélyben forgó gyermekek megáldoztathatók akkor is, ha Krisztus testét a közönséges eledeltől meg tudják különböztetni és tisztelettel tudják magukhoz venni (913.k. 2.§). 

A Szent Kereszt Főplébániához tartozó gyerekek I. csoportja május 4-én, 

a II. csoportba járók május 18-án járulnak elsőáldozáshoz a 10 órakor kezdődő szentmisén. 

2013. október elejétől hetente készültünk az elsőáldozásra. Megismertük Jézust és tanítását, s azt is hogyan élhetünk Istennek tetsző életet. 

Isten gyermekei vagyunk, szeretjük Jézust és vele akarunk találkozni, ezért jövünk minden vasár- és ünnepnap szentmisére. 

A szentmisén úgy veszünk részt, hogy imádkozunk, énekelünk, figyelünk Jézus tanítására és áldozunk.  

Mindenki áldozhat, aki szereti Jézust és felkészült lelkileg és testileg. 

Lelkileg úgy készülünk, hogy megvizsgáljuk lelkiismeretünket, s ha szükséges szentgyónást végzünk, mert csak tiszta lélekkel szabad áldozni. 

Testileg úgy készülünk, hogy ünneplőbe öltözünk és áldozás előtt egy órás szentségi böjtöt tartunk. A szentáldozásban pedig az értünk meghalt és feltámadt Jézus Krisztust vesszük magunkhoz az Oltáriszentségben. 

Életünk nagy eseménye az elsőáldozás és minden szentáldozás, mert Jézust vesszük magunkhoz, aki örök életet ad nekünk. Az elsőáldozás napján megköszönjük Istennek, szülőknek, testvéreknek, keresztszülőknek, nevelőknek és papjainknak azt a sok jót, amit tőlük kaptunk, és megígérjük Jézusnak, hogy az ő szeretetében akarunk élni.

Jézus a ∞ + én az 1 = ∞

Krisztus és én abszolút többséget képviselünk.

Szeretném, ha szeretnének, s lennék valaki - írta Ady Endre.

Aki téged jobban szeret, mint én, azt jobban szeretheted, mint engem! - olvasható a tövisi pálos templom feszületének szalagiratán.

Előbb szeretett minket, meghalt és feltámadt értünk. Szentségi módon nekünk adja önmagát - tehát Ő minden ember boldogságának forrása.