Az önátadásban valósul meg

Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc leverése után, Kossuth Lajos megbízásából 1851-ben Makk József tüzér ezredes vállalkozott az erdélyi fegyveres felkelés megszervezésére. A várt tömeges megmozdulás azonban elmaradt, a mozgalmat egy félév után az osztrák hatalom felgöngyölítette. A szervezőket letartóztatták, két éven át tartott kihallgatásuk. Az összeesküvés vezetőit, hetet kivégeztek, a többit börtönre ítélték. 1854. március 10-én a marosvásárhelyi Postaréten Gálffy Mihályt, Horváth Károlyt és Török Jánost felakasztották. Április 29-én Bartalis Ferencet és Várady Józsefet Sepsiszentgyörgyön, a Várady-szabadcsapat két tagját Marosvásárhelyen, Bertalan László és Benedek Dániel földműveseket kivégezték. A székely vértanúk tiszteletére Marosvásárhely 1875-ben emlékoszlopot állított. 

Vannak javak, amelyeknek az értékét nem lehet pénzzel kifizetni, ilyen például az Isten, a lelkünk, az igazságok, a szabadság. A szabadsággal Isten ékesítette fel az embert. Azért teremtett szabadnak, hogy meghagyja nekünk a felelősséget: az embernek kell választania, hogy Isten szerint vagy Isten akarata ellen akar boldog lenni. Az emberben először a spontán akarat mozdul meg, mely a boldogságra irányul cselekvésével, majd az értelem döntést hoz, hogy milyen eszközökkel törekedjen a célra (értékre), s végül az akarat kiválasztja az eszközök egyikét. Itt figyelnünk kell arra, hogy akarni valamit nem egyenlő azzal, hogy képes is az ember rá. Ezért szükségünk van Isten segítségére, a kegyelemre, ami úgy módosítja a szabad döntést, hogy a szabad döntés válik a kegyelem révén hatóerővé, amely által megvalósul az ember szabadsága. 

A közösségnek is, mint az egyénnek van szabadsága, amely a boldogságra irányul. A boldogság az ember igényeinek és vágyainak maradandó teljesülése. Mivel a teljes boldogságot nem tapasztalja meg, ezért mint eszmény lebeg előtte, amelyet a földi lehetőségek között keres. Teljességéhez tartozik az én-te kapcsolat, azért a boldogság lényegéhez tartozik a kölcsönös szeretet is. A kinyilatkoztatásból ismert, hogy Isten a szeretet, az embert életre és boldogságra teremtette. A halál a bűn büntetése, de Isten a bűn után megváltást ígért. 

A földi élet megmarad ugyan a küzdelem és a döntés idejének, akár végső célja, hogy örökre részesedjék Isten életében, s benne megtalálja teljességét és nyugalmát. Isten üdvözítő terve rendre kiteljesedik a megváltásban. Amikor a 'választott nép' átkelt a Jordánon, és birtokba vette az Ígéret földjét, ekkor az Úr így szólt Józsuéhoz: „Ma levettem rólatok Egyiptom gyalázatát.” (Józs 5,9a. 10-12). Felszabadultak. A megtartott első húsvétkor nemcsak Isten nagy tetteit ünnepelték, hanem megerősítették hitüket az Úrban és kifejezték önátadásukat. 

Az igazi szeretet az önátadásban valósul meg. Erről tanúskodik a tékozló fiú (Lk 15,1-3. 11-32). Ő felismerte, hogy élete a szerető Atya irgalmából forrásozik. 

Nem szégyen ma sem visszatérni az Atyai házba, a Jézus rendelte Egyházba (2Kor 5,17-21), ahol Ő mindenik megtérő gyermekét a kiengesztelődés tanítása és szolgálata által a kegyelem világába emeli.

„Isten igazságossága legyünk.” 2Kor 5,21

Ajánló:
Halálra ítélve, tíz évet vasban
Halálos kimenetelű életmentés
Ami nem véd meg a haláltól, s ami életet szerez
Lelki pszichiátria, depresszió 
EZ NEM LEHET IGAZ