Napóleon kénytelen visszatérni a leégett és kifosztott Moszkvából. A dühöngő orosz télben katonái alig vonszolják magukat. Ezrével fagynak meg az úton. Rövid pihenőt tart. Akik életben maradtak, a koromsötét éjszaka leple alatt lepihennek. Napóleon ébren van, emberei között jár a hóban. Egyszer csak fényt vesz észre. Odaküldi szárnysegédjét, nézze meg, ki van abban a sátorban.
"Felség! - jelenti a visszatért tiszt -
Drouet ezredes virraszt a sátorban. Dolgozik és imádkozik."
- A legközelebbi alkalommal a császár tábornokká léptette elő s megköszönte neki, hogy azon a szomorú éjszakán olyan tiszteletreméltó lelki nagyságról tett tanúságot.
-
"Felség! - felelte a tábornok -
nem félek sem éhségtől, sem haláltól, csak Istentől félek. Ebben rejlik minden erőm!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése