Ferenc pápa első vasárnapi homiliája

Március 17-én, Nagyböjt ötödik vasárnapján a Szentatya a vatikáni plébániatemplomban mutatta be a szentmisét. Homíliáját rögtönzött szavakkal az evangéliumi szakaszhoz fűzte, amely ezen a vasárnapon a házasságtörő asszonyról szól, akit a farizeusok és írástudók meg akarnak kövezni, de akinek megbocsát Jézus (Jn 8,1-11). A pápa ezekkel a szavakkal kezdte szentbeszédét: „először Jézus a hegyen egyedül imádkozik, majd ismét megjelenik a jeruzsálemi templomban, és a nép mind köré sereglett, majd egyedül hagyták egy asszonnyal. Jézus magánya termékeny: az Atyával való ima, amely olyan szép, ma pedig ez az üzenete az egyháznak: Jézus irgalmassága ezzel az asszonnyal szemben”.

A nép között voltak olyanok, akik meg akarták hallgatni Jézus szavait – folytatta homíliáját a Szentatya. Szívük nyitott volt, szükségük volt Isten Szavára. Azonban mások semmit sem hallottak, mert nem voltak képesek rá. El akarták ítélni az asszonyt. Mi is ehhez hasonlóak vagyunk: egyrészt azok, akik hallgatni akarják Jézust, másrészt azok, akik szeretik megbotozni, elítélni a másikat. Jézus üzenete az irgalom. Ő maga mondja azonban, hogy nem az igazakért jött, mert azok maguktól megigazulnak. Jézus a bűnösökért jött.

Gondoljatok azokra a mendemondákra, amelyeket Máté, a vámos megtérése után lehet hallani egyesektől Jézusról: „A bűnösökkel tart!”. Jézus értünk jött, ha elismerjük bűnös mivoltunkat. Ha azonban olyanok vagyunk, mint a farizeus az oltár előtt és megköszönjük az Úrnak, hogy nem vagyunk olyanok, mint a többiek, mint a bűnösök, akkor nem ismerjük az Úr szívét és soha nem részesülünk irgalma örömében. Nem könnyű Isten irgalmára bízni magunkat, mert felfoghatatlan mélységről van szó. Azonban meg kell próbálnunk!

Akár milyen nagy is a bűnünk, Jézus elfelejti, erre különleges képessége van – mondta Ferenc pápa. „Elfelejti, megcsókol, átölel, és csak ennyit mond: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!” Csak ezt a tanácsot adja. És ha egy hónappal később ismét hasonló helyzetbe kerülünk, térjünk vissza az Úrhoz. Az Úr soha nem fárad bele, hogy megbocsásson nekünk: soha! Mi vagyunk azok, akik belefáradunk abba, hogy bocsánatot kérjünk tőle. Kérjük a kegyelmet, hogy ne fáradjunk el bocsánatot kérni, mert Ő soha nem fárad el abban, hogy megbocsásson. Kérjük ezt a kegyelmet!”

A szentmise után a pápa így szólt a hívekhez: „Vannak néhányan, akik nem tartoznak a plébániához: itt vannak ezek az argentin papok, az egyik közülük segédpüspököm, de ma ők is ennek a plébániának a hívei. Szeretnék azonban bemutatni nektek egy messziről érkezett papot, aki már régóta utcagyerekekkel foglalkozik, kábítószeresekkel. Nyitott számukra egy iskolát, és annyi mindent tett, hogy megismertesse velük Jézust. Mindezek az egykor utcán élő fiúk és lányok ma dolgoznak, miután elvégezték tanulmányaikat, hisznek és szeretik Jézust”.

„Gyere és köszöntsd az embereket!”- hívta az oltár elé Ferenc pápa a papot, a hívektől pedig azt kérte, hogy imádkozzanak érte. „Ő Uruguayban dolgozik, ahol megalapította a II. János Pál líceumot. Nem tudom, hogy ma hogyan került ide, majd később megtudom. Köszönöm szépen, imádkozzatok érte!” mondta a vatikáni Szent Anna plébániában bemutatott első szentmiséjén Ferenc pápa, a szegények pápája. A szertartás után hosszasan köszöntötte a vatikáni Szent Annak kapunál összegyűlt híveket, mindenkivel egyenként kezet fogott és jól láthatta az egész világ, hogy néhány perces beszélgetést folytatott Pietro Orlandival, a 30 évvel ezelőtt mai napig ismeretlen körülmények között eltűnt vatikáni állampolgár, az akkor 15 éves kislány, Emanuela Orlandi fivérével.

(vm)