Az 1446-iki országgyűlésen V. Lászlót királyul elismervén,
addig, míg ez az uralmat átveheti, Hunyadi Jánost választották meg az ország
kormányzójává. A hatalom, melyet rábíztak, csaknem azonos volt a királyéval;
melléje csak négytagú ország tanácsot rendeltek. A büszke Ujlaki, Garai és az
aljas lelkű Cilleiek sem mertek a lelkesedéssel szembeszállni, mellyel az
ország zöme Hunyadi iránt viseltetett.
Hunyadi csak ellenkezve fogadta el a kitüntető magas tisztet
s bölcs mérséklettel azonnal utasításokat is kért annak hatáskörére nézve;
egyben Ujlakit, természetes vetélytársát, kormányzóhelyettessé választatta meg;
a megüresedett közméltóságokat pedig nagyrészt László híveivel töltötte be,
ami ismét önzetlen királyhűségének tanújele.
Hunyadi kormányzó elé három sürgős feladat tárult:
a haza megvédése a török veszéllyel szemben,
a király felszabadítása Frigyes német király gyámsága alól,
s az önkényeskedő, rabló urak megrendszabályozása.
Amennyire e feladatok súlyos volta s a kormányzó irigy ellenségei megengedték, Hunyadi mindhárom irányban sokat tett és ért el, bár nem mindig egyenlő szerencsével.
Így például a rigómezei síkon, főleg Dán havaselvi vajda árulása folytán (1448. okt. 18.) vereséget szenvedett, sőt a csatából menekülvén, Brankovics szerb fejedelem hatalmába került. Brankovics nagy áron állítólag a szultánnak akarta kiszolgáltatni; nemtelen ajánlatát azonban a szultán megvetéssel visszautasította. Erre a fejedelem súlyos feltételek mellett szabadon bocsátotta, többi közt idősebbik fiát, Lászlót, túszul kellett Brankovics kezébe adnia.
a haza megvédése a török veszéllyel szemben,
a király felszabadítása Frigyes német király gyámsága alól,
s az önkényeskedő, rabló urak megrendszabályozása.
Amennyire e feladatok súlyos volta s a kormányzó irigy ellenségei megengedték, Hunyadi mindhárom irányban sokat tett és ért el, bár nem mindig egyenlő szerencsével.
Így például a rigómezei síkon, főleg Dán havaselvi vajda árulása folytán (1448. okt. 18.) vereséget szenvedett, sőt a csatából menekülvén, Brankovics szerb fejedelem hatalmába került. Brankovics nagy áron állítólag a szultánnak akarta kiszolgáltatni; nemtelen ajánlatát azonban a szultán megvetéssel visszautasította. Erre a fejedelem súlyos feltételek mellett szabadon bocsátotta, többi közt idősebbik fiát, Lászlót, túszul kellett Brankovics kezébe adnia.
Midőn kéthavi fogságából karácsony estéjén Szegedre
érkezett, barátai ragaszkodó szeretettel üdvözölték. Hat nappal utóbb a
törhetetlen lelkű bajnok vezér így írt külföldi követeinek: „A rendeket
egyességben, a közügyet épségben találtam, s a kedélyeket ingerelve a veszteség
által, de meg nem törve. Újra megbízattam a hit és haza oltalmával; s én a
tisztet újra elvállaltam, hogy a csapás dacára, melyet szenvedtünk,
huzamosabban ne maradjon büntetlenül az ellenség, mert addig nem nyugszom, míg
vagy meg nem lakoltatom, vagy halált nem veszek kezéből.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése