1598. március 28-án
éjszaka Adolf von Schwarzenberg és Pálffy Miklós csapatai csellel ostrom alá vették
Győr várát és visszafoglalták. Szinán pasa 1594. júliusban elfoglalta Tata
várát, majd körülbelül százezres seregével Győrt is körülzárta. Ferdinand
Hardegg főkapitány pedig három hét után, 1594. szeptember 29-én a szabad
elvonulás fejében fel is adta Győrt. Hardegget ezért I. Rudolf kivégeztette,
mert Győr nem csak Bécs közvetlen előteréhez tartozott, hanem védműveinek
visszafoglalása igazi emberpróbáló feladatnak számítottak.
A hagyomány szerint Szinán
nagyvezír egy rézkakast kovácsoltatott, és kijelentette, hogy amíg az meg nem
szólal és az alatta lévő török félhold nem teljesedik ki, az erősség a
muszlimok kezén marad.
Az 1597. évi hadjárat bebizonyította, hogy míg Győr az
oszmánok kezén van, addig nem csak Bécs forog veszélyben, de a Dunántúlon
visszafoglalt erődök is könnyen elveszhetnek. Éppen ezért Rudolf országgyűlést
hívott össze 1598 januárjában Győr
visszavétele érdekében.
A megbízott Adolf von Schwarzenberg (1547-1600) császári hadvezér már
1598 márciusának elején megkezdte a felkészülést az ostromra. A legnagyobb
titokban úsztatta le Komáromig az ostromeszközöket, március végére pedig Pálffy
Miklós (1552-1600) és Don Lopez érkezésének köszönhetően több mint 5000 fős haderő állomásozott.
Schwarzenberg az utolsó pillanatig titokban tartotta szándékait:
miután március 27-én átkelt a Dunán és elindult Győr irányába, Tata felé is
küldött őrjáratokat, hogy leplezze úti célját.
A keresztény erők március 28-ára
a Kis-Duna mellett található Vének falucskáig nyomultak előre – itt keltek át
1594-ben a várost elfoglaló törökök is –, majd felkészültek a cseles éjszakai
ostromra. Az álca tökéletesen működött.
Schwarzenbergnek értesült
arról, hogy a várvédők napok óta fontos élelmiszer-szállítmányt várnak Budáról,
ezért erőit a Fehérvári-kapunál összpontosította, hiszen a törökök erről az
oldalról számítottak az utánpótlásra.
A császári hadvezér kiválasztott néhány
törökül tudó katonát, és egy szekérrel a falakhoz küldte őket azzal az
utasítással, hogy próbálják meg rászedni a védőket, és nyittassák ki a kaput.
Bár fáklyáiknak köszönhetően az oszmánok gyorsan észrevették az átverést, a
csel így is sikeres volt, ugyanis a petárdák súlyos károkat tettek a kapuban.
A
közelben rejtőző keresztény katonák így bejutottak a városba. A törököket
váratlanul érte a támadás, a harcosok nagy része aludt, ennek ellenére a törökök
komoly ellenállást tanúsítottak. A vár parancsnoka, Ali pasa pedig két kardot
forgatva állta útját a keresztény hadvezérnek, aki még Pálffy Miklós lovasságát
is kénytelen volt csatába küldeni. Pálffy katonái kézi tusában eldöntötték az ütközetet. A harc
során török részről 1500, keresztény részről 600 fő vesztette életét, ez utóbbiak fele
akkor esett el, amikor Ali pasa utasítására a védők felrobbantották a
lőportornyot.
A krónikások szerint
1598. március 28-29-e éjszakáján a fémből készült kakas kukorékolt, s az ostrom
idején éppen a telihold világította meg Győr utcáit. Schwarzenberg tábornok
ravaszságának (hercegi címet hozott), és az ostrom után grófi címmel jutalmazott Pálffy Miklós hősiességének
köszönhetően Győr visszatért a maradék Magyarországot oltalmazó erősségek
sorába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése