1849. Nyergestető

„Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult: "Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket." (Jn 8, 31-32).

Emlékező Testvéreim!

Nem a szolgaság, hanem a szabadság lelkét kaptuk. Emberi méltóságunk szabadságunkra épül, úgy, ahogy Madáchnál az angyalok kórusa énekli: „Szabadon, bűn s erény közt / Választhatni, mily nagy eszme, / S tudni mégis, hogy felettünk / Pajzsul áll Isten kegyelme.” Isten bennünket szabadnak teremtett, és szabadságunknak került belső és külső ellensége. Ha szeretnénk egyre szabadabbá válni, vállalnunk kell a lelki szabadságharcot az ösztönösség, az érdekek és a bűn ellen.

Akiknek nem mond semmit az Isten adta szabadság, azoknak az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát idézem, melyet 1948. december 10-én az ENSZ tagállamok 48 igennel és 8 tartózkodás mellett fogadott el. A bevezetőben ez áll: Tekintettel arra, hogy az emberiség családja minden egyes tagja méltóságának, valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogainak elismerése alkotja a szabadság, az igazság és a béke alapját a világon.

A Nyilatkozat 1. cikkelye így szól: „Minden. emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell, hogy viseltessenek.”

Nyergestetőn győztesen helytálló és hősi halált halt eleinkre, a szabadságharcosokra emlékezünk. Itt verték szét 1550-ben a székelyek Kemény János vezetése alatt István moldovai vajda öccsének seregét. Itt álltak a csíkiak 1660-ban, mikor Háromszéket kegyetlenséggel dúló Barcsai Gáspár Csíkot is hasonló sorsra akarta juttatni. Ide jött Tuzson János honvédőrnagy két zászlóaljával és 8 ágyúval, miután Moldvából Háromszéken keresztül utat vágtak maguknak. Itt állította fel 1849. július 31-én ágyúit, s elszánt honvédjeit. Ez idő alatt Gál Sándor tábornok a Tusnádi-szorost állta el. Augusztus elsején a mit sem sejtő oroszok, gróf Clam Gallas osztrák tábornok vezetésével minden elővigyázat nélkül 12 ezeren nyomultak a Nyerges-tető felé vezető meredek országúton. Turzson bevárta lőtávolságra, s akkor kartács-tűzzel fogadta őket. Az oroszok többszöri rohamát az oroszlánként harcoló székely honvédek és a halált osztó ágyúk mindig visszaverték. Egy kászoni román a kozákokat a csíkszentmártoni erdei ösvényeken bevezette Csíkba, s így a nyergesi hadállását Tuzson, Gál Sándor parancsára, kénytelen volt ezen utolsó győzelme után feladnia, s a Mitács-hágón át Marosvásárhely felé mennie. Visszavonulásra kényszerültek a gyimesi, a magyarbékási és a tölgyesi átjárók határvédői is, akik a Bucsin tetőn elásták ágyúikat, hogy az ellenség kezére ne kerüljenek.

Emlékező Testvéreim!

Itt lengett 1849-ben a magyar szabadság zászlói. A szabadságszerető emberek halált megvető bátorsága arra kötelez mindnyájunkat, hogy e zászlók mindennap lengjenek a lelkünkben. Egy percre sem szunnyadhatunk el, mert ahogy a liliputiak az alvó Gullivert kis köteleikkel földhöz pányvázták, mi is hasonló veszélynek vagyunk kitéve.

Billy Graham Amerika népszerű prédikátora az emberi közömbösség veszélyére egy egyszerű tapasztalattal mutatott rá.  Ha a békát bedobjuk a forró vízbe, az rögvest kiugrik belőle. Ha hidegvízbe tesszük, ott marad. Ha lassú tűzön melegítjük a vizet, a langyos vízben a béka kinyúlik és kimúlik. Isten adta szabadságunk iránt nem lehetünk soha közömbösek. A szabadsággal szembeni közöny, hamar szolgalelkűvé és halottá tesz.

A Sátán, a „Világ angyala” miközben a szabadság illúzióját ébreszti bennünk, alattomosan a semmi, a halál felé terel minket. Tartsuk erősen a hit pajzsát, hogy erről a Kísértő nyilai visszapattanjanak. Ragaszkodjunk Jézus és az Egyház tanításához: „AZ IGAZSÁG SZABADDÁ TESZ TITEKET” (Jn 8, 32).  Sokszor halljuk, és valóban úgy van, hogy a tudás hatalom; szükséges ahhoz is, hogy jobban szolgálhassuk testvéreinket. De az igazság legértékesebb gyümölcse a szabadság.

A keresztény világnézet szabadította fel az embert a természet kutatására, félresöpörve a babonás félelmeket. Szűk látókörünkből Isten üzenete szabadított fel, elénk tárva, hogy nem csak a Föld, hanem az Ég gyermekei is vagyunk. Egyedül Isten Fiában értjük meg a szabadságért küzdők jelszavát: szabadság, egyenlőség, testvériség. Ki tesz bennünket szabaddá? Szabadságunkat Krisztus szerezte meg, amikor halálával és feltámadásával megszabadított az értelmetlen szenvedéstől és a haláltól, megnyitotta előttünk a feltámadást és az örök életre. Kiben és miben vagyunk egyenlők? Isten mivel gyermekeivé fogadott a keresztségben, Istenben gyökerezik egyenlőségünk, méltóságunk. Testvéreknek is csak Krisztus által lehetünk, mert az Ő kegyelme éltet bennünket. Szabadságharcosaink életáldozatukkal tettek tanúságot, hogy a földi életnél is van nagyobb érték, ahová csak szabadságban nőhet fel az ember.

Krisztus megismerése reménnyel tölt el, hogy mindig van lehetőségünk a bűneinktől való szabadulásra, mindig tudunk új életet kezdeni, csak őszintén vállaljuk az igazságot, vállaljuk tetteinket, tudjuk kimondani: „Uram, vétettem ellened, bocsáss meg nekem.”. Igazság és Szabadság Lelke, adj tisztánlátást és bátorságot, hogy belássuk, megbánjuk bűneinket, s mindig megszabaduljunk a gonoszság kötelékeitől!

SZABADSÁGUNKKAL KÉTFÉLEKÉPPEN ÉLHETÜNK: VÁLASZTÁSSAL ÉS ÚGY, HOGY HŰSÉGESEK VAGYUNK DÖNTÉSEINKHEZ. Törekedjünk arra, hogy valóban szabadon válasszunk! Milyen döbbenetes a pogány erkölcs, amikor az ember ki van szolgáltatva alantas ösztöneinek. Hogyan fogják a majmot Afrikában? Rizst tesznek a zsákba, a zsákszádát összehúzzák annyira, hogy csak a majom keze férjen bele és a zsákot fához rögzítik. A rizst megmarkoló állat összeszorított kujakját már nem képes kihúzni és meg van fogva. Ne engedjük, hogy szabadságunktól megfosszon ösztönösségünk, mely csak a pillanatnak él. Ne engedjük, hogy szabadságunktól megfosszon az érdek, mely csak a mának él. Ne engedjük, hogy szabadságunktól megfosszon a közvélemény, hogy eltárgyiasított fogyasztók legyünk.

Ragaszkodjunk ahhoz, aki szabadnak teremtett és szabaddá tud tenni! Szerezzünk magunknak erkölcsi állóképességet azzal, hogy mindennap tesszük a jót, s akkor ellen tudunk állni a jó álarcában jelentkező rossznak is. Szeressük népünket, mert ha mi nem szeretjük egymást, ki fog szeretni minket?

Nagyhatalom számunkra a lemondás és az imádság, melyet maga Jézus ajánlott, hogy a gonosztól megszabaduljunk (Mk 9, 29). Ne feledjük, hogy csak addig vagyunk szabadok, amíg semmi sem tud eltéríteni az egyszer meghozott igaz döntésünktől, amíg a hűség útját járjuk. Ma egyre nyomasztóbb a hazugság, s a hűtlenség terhével járni az élet útját végig járni nem lehet. Eleink mondása szerint: a legjobb párna a tiszta lelkiismeret. Értelem Lelke, add, hogy mindig meg tudjam különböztetni a szabadságot a szolgaság előszobájától, a szabadosságtól!

HA A JÓT VÁLASZTJUK, EGYRE SZABADABBAK LESZÜNK; HA A ROSSZAT, ELVESZÍTJÜK SZABADSÁGUNKAT.

Nem lehet büntetlenül mindent kipróbálni. A Székelyföldön nem lehet csak ösztönösen, közömbösen, egyéni érdekek szerint élni, mert ez bűn. A bűn következtében terhelődik a képzeletünk, a lelkiismeretünk, s csak későn fogjuk észrevenni, mint a fotocellás ajtónál, hogy a börtön vasajtaja ránk zárult. Mivel a bűn akaraterőnket is gyöngíti, egyre kisebb az esélyünk, hogy kiszabaduljunk az ellenség gyilkos szorításából. Az egyetlen sikeres taktika, ha kezdetben ellenállunk az önzésnek, az egyéni érdekeknek; és vállaljuk magunkért a lelki szabadságharcot és közösségünk autonómiáját. Ne féljünk attól, hogy ez által bármit is elveszítünk. De ne gondolják azt mások, ahogy Márton Áron püspök úr is mondta, hogy velünk már mindent lehet!

            Isten soha sem engedi meg, hogy erőnkön felüli kísértés érjen; csak mi vagyunk a felelősek azért, ha ismételt figyelmeztetései ellenére csapdába sétálunk, és feladjuk egész szabadságunkat. Isten, a történelem Ura a világi vezetőkön keresztül is feltárja az egyén és a közösségek szabadságának lehetőségeit. Ma a nyergestetői hősökre emlékezve határozottan védjük a szabadságunkat, az önrendelkezésünket.

Az ENSZ Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya (hatályba lépett 1976. március 23-án) I. részének 1. Cikkelyében ez áll: „Minden népnek joga van az önrendelkezésre. E jog értelmében a népek szabadon határozzák meg politikai rendszerüket, és szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésüket.”

Itt említem meg Egyházunk által világosan megfogalmazott szolidaritás és a szubszidiaritás elvét, amely az EU Alkotmányába is bekerült.  A szubszidiaritás vagyis a kölcsönös kisegítés elve szerint „egy magasabb szintű közösségnek nem szabad beavatkoznia egy alacsonyabb szintű közösség belső életébe, és nem szabad megfosztania illetékességétől, épp ellenkezőleg, szükségleteiben támogatnia és segítenie kell, hogy annak tevékenységét összehangolja a társadalmat alkotó más tényezőkkel, tudniillik a közjó érdekében.

Isten nem akarta magának fenntartani az összes hatalom gyakorlását. Minden teremtményének megjelöli azokat a feladatokat, amelyeket természetének képességei szerint végezni tud. A kormányzásnak ezt a módját kell követni a társadalmi életben. Isten világot kormányzó stílusának, mely mélységes tiszteletet tanúsít az emberi szabadság iránt, kellene inspirálnia azok bölcsességét, akik az emberi közösségeket kormányozzák. Nekik úgy kell viselkedniük, mint az isteni Gondviselés szolgáinak.

A kölcsönös kisegítés elve szemben áll a kollektivizmus minden formájával. Megvonja az állam beavatkozásának határait. Harmóniába próbálja hozni az egyének és a közösségek kapcsolatait. Az igaz nemzetközi rend megvalósítására törekszik” (KEK 1883-85).

A szubszidiaritás elve alapján akarjuk a Székely Autonómiát. Magyarul azt jelenti, hogy nekünk ne Bukarestben mondják meg, hogy mi a jó a Székelyföldnek és hogyan kell itt éljünk. Mi tudjuk azt, hogy hogyan boldogulhatunk itthon, és az állam segítsen boldogulásunkban. Sokszor az Állam a legnagyobb Kísértő, aki megfoszt szabadságunktól. Megfosztott az Ojtozi-szorostól, az Úz-völgyétől, a Gyímesek keleti részétől, Magyarbékástól és most a Gyilkos-tót akarja elvenni. A Székelyföld falvaiból elorzott. Autonómiánkat nem akarja, a megígért kultusztörvényt megmásította, stb.

Loyolai Szent Ignác szavait mondjuk a lélekrombolónak: „Távozz tőlem, tudom, hogy be akarsz csapni! Te nem adhatsz egy csöppnyi boldogságot, békességet sem, te csak megfoszthatsz ezektől; te kezdettől fogva hazug és gyilkos vagy!” Jó tanács Lelke, vezess mindig az igaz úton!

Emlékező Testvéreim!         

Az emlékezés nemcsak ismeretet kínál nekünk, hanem nagyobb szabadságot is. Merjük kérni mindazt, ami jogos. Ettől ne féljenek politikusaink, mert ha hátuk mögött tudják népünket, s hallják a többségiek is népünk szavát -, akkor tudnak eredményesen küzdeni jogainkért. Ha csak tárgyalgatnak a nép feje fölött, akkor bűnt követnek el, mert a nép ruházta fel őket, hogy a közösség boldogulását szolgálják.

Nyerges-tető üzenete segítsen szabadságunk gyarapodásában és az isteni életben is. Éltető Lélek, teremts bennünk új szívet. Újítsd meg Urunk a Székelyföld színét, hogy tudjunk úgy tisztelegni a szabadság és harcosai előtt, mint 1896-ban, a Bukarestben dolgozó Kozmási Székely honfiak és honleányok, akik ezt az emlékjelt állítottak. Naponta jusson eszünkbe Kányádi Sándor 1965-ben, éppen a szabadságfosztás idején írt vers-emlékműve: Nyergestető.

A Székelyföld szabadságáért nem elég ide zarándokolni, a szabadság dicsőítő versét lélekkel mondani kell. Most egy más verssel köszönök el: AUTONÓMIA, A VERSET MONDANI KELL

A VERSET NEM POLITIZÁLNI KELL.

A VERS NEM LEHET ALKÚ TÁRGYA,

A VERSET MONDANI KELL!

ÉS MONDD, HOGYHA AKAROD

LESZ SZÉKELY AUTONÓMIA!

AKARNI ÉS MONDANI KELL.

CSAK MONDD MINDENNAP

REGGEL FELKÖLTÖDBEN,

JÁRTODBAN-KELTEDBEN,

S ESTE FEKVÉSEDBEN:

URAM ISTEN, AKAROM!

AKAROM AZT, AMI SZENT,

AKAROM AZT, AMI JÓ,

AKAROM AZT, AMI SZÉP,

AKAROM AZT, AMI IGAZ,

AMI, A MI IGAZSÁGUNK,

A SZÉKELY AUTONÓMIA!

AKAROM ÉS VELETEK AKAROM,

AKIKET NYOLCVANÖT ÉVE

MEGALÁZTAK A NAGYHATALMAK:

FRANCIÁK, ANGOLOK S AMERIKA.

AKAROM AZ AUTONÓMIÁT AKKOR IS,

HA ETTŐL PRÜSZKÖL A TÓT, AZ UKRÁN,

S DÜHROHAMOT KAP A ROMÁN.

AKAROM AZ AUTONÓMIÁT AKKOR IS,

HA ÚJABB VERÉSRE KÉSZÜL A SZERB,

S LASSÚ ELNYOMÁSSAL DOLGOZIK

AZ ELCSÍTULT DÉLSZLÁV.

AZ ŐRVIDÉK MÁR KIVÍVTA,

NÁLUNK IS HÍRDETI ARAD,

HOGY VAN SZABADSÁG

S AZT SOHA FEL NE ADD.

KISZABADULT SZOBOR CSOPORT

SZÓNOKAID MIT AKARNAK?

MONDJÁK ÉS VARIÁLJÁK,

HOGY AUTONÓMIÁT, AUTONÓMIÁT!

DE MILYET, DE KIKNEK?

MI AZ ISTEN ADTA JOGAINKAT KÉRJÜK,

AMIT GYULAFEHÉRVÁRON ÍGÉRTEK,

AMIT VERSAILLES-BAN PAPÍRRA TETTEK.

MI A TRIANONI RABLÓ IRAT ZÁRADÉKÁT,

REMÉNYÜNK ÉS JÖVŐNK BIZTOSÍTÉKÁT KÉRJÜK!

KÉRJÜK AZT REGGEL, DÉLBEN ÉS ESTE,

MINT A BEZÁRT EMBER AZ ÉTELADAGOT.

CSAK NE SZAKASZOLJÁK NEKÜNK AZT,

PÁRTOK KÖZÖTTI EGYEZTETÉSSEL,

PARLAMENTI VOKSOLÁSSAL,

AMI MINDEN EMBERNEK ISTEN ADTA JOG.

MI ISTEN UTÁN AZ ÚJVILÁG NEVÉBEN,

A MEGGYALÁZOTT DEMOKRÁCIA NEVÉBEN,

JOGAINKAT KÉRJÜK, MI MAGYAROK.

KÉRJÜK AZ ITT TÖLTÖTT EZERÉV JOGÁN,

APÁINK ÉS ANYÁINK VEREJTÉKES FÖLDJÉN:

JOGAINKAT KÉRJÜK, MI MAGYAROK!

TESTVÉR, HA EGYEDÜL SILBAKOLSZ A GYÁVÁK KÖZT,

A MEGALKUVÓ VEZETŐK KÖZÖTT,

VAGY KINT A TEMETŐBEN LEHAJTOTT FŐVEL,

CSAK MONDD: ERRŐL SOHA NEM MONDOK LE.

AKKOR A GYÁVÁK FELESZMÉLNEK,

MINT ZINOVJEV A SÍRGÖDÖR ELŐTT,

S TANÚSÁGOT TESZNEK A MARAKÓDOK!

AKKOR ELŐJÖNNEK SZAVADRA,

VÁGYTÓL ÉGVE, MINT KOPÓK A VADRA,

A MA TEMETETT HOLTAK.

MIND JÖNNEK,

JÖNNEK ÉS JÖNNEK AZ ÉVES,

AZ ÉVSZÁZADOS HOLTAK,

MINT BETÁNIAI LÁZÁR A SÍRBÓL.

MELLÉD GLÉDÁBA ÁLL,

AKI MAGYAR VOLT.

TE ÉS ÉN, ÉS MINDAZ, AKI HALLGAT,

LEGYEN A VILÁG SZEMÉBEN BALGA,

CSAK MONDJA, S ABBA NE HAGYJA:

JOGAINKAT KÉRJÜK MI MAGYAROK!

MONDD TOVÁBB EGY HÉT UTÁN MÁSNAK,

A BARÁTNAK, A CSALÁDNAK,

A GYERMEKNEK, AZ UNOKÁNAK,

A PORTÁSNAK, A KOCSMÁS KOMÁDNAK,

A FÉLÉNK MUNKATÁRSNAK,

HOGY SZOKJÁK MEG A FÜLEK,

S VERJEN GYÖKERET A SZÍVBEN,

MERT ELJÖN A NAP,

MIKOR MEGSZÓLAL A LEZÁRT AJAK,

LEHULL RÓLA MINDEN LAKAT,

S FELHANGZIK AZ EGET RENGETŐ DAL,

A SOHA EL NEM MÚLÓ ÖSSZHANG

INNEN IS, ONNAN IS,

MINT BABILON VIZEINÉL...

„ISTEN, ÁLDD MEG A MAGYART!”

Nyerges-tető, 2005.