25
évvel ezelőtt, 1988. március 14-én Grósz Károly miniszterelnök a Parlamentben
fogadta a Magyar Katolikus Püspöki Kar vezetőit, s ezen az eseményen
történelemformáló esemény történt, ugyanis ez volt 1948 decembere, Mindszenty
József bíboros hercegprímás lefogása óta az első határozott kiállás az egyház
jogai mellett. A találkozón Szendi József (1983-1993 püspök, 1997-ig érsek) veszprémi
püspök a jelenlévők hatalmas megdöbbenésére azt mondta, hogy szükség van egy új megegyezésre az állam és
az egyház viszonyáról, amely méltó egy demokratikus jogállamhoz, amelyet „a katolikus egyház részéről nem
egy megfélemlített kalocsai érsek ír alá.” Kérte az 1950-ben megszüntetett
szerzetesrendek rehabilitálását, a hitoktatás szabadságát, valamint azt, hogy
az egyház szabadon foglalkozhasson az ifjúsággal, és alakíthasson vallásos
egyesületeket.
II.
János Pál pápa az ausztriai Darázsfalván mondott magyar beszédét követő
hónapban, 1988. július 13-án a magyar kormány lapjában, a Magyar Hírlapban
jelent meg az első szabad és bátor hangú írás, Gyulay Endre szeged–csanádi
megyéspüspök tollából, aki Megértően és türelmesen című
cikkében először fogalmazta meg nyilvánosan a Parlamentben Szendi püspök
elmondta vádat: Szent Sebestyénhez hasonlóan az egyházat is halálra ítélték
az elmúlt negyven évben, de túlélte és továbbra is kész a szolgálatra, mert a
magyar társadalom igen mélyen áll erkölcsileg. Ugyanakkor jelezte azt is,
hogy az Egyház munkájával tehet a lelki problémák ellen, kevesebb öngyilkos,
drogfüggő lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése