Húsvéti levél

Nem vagyunk egyedül 

A nagyhéten az ünnepre készülünk, Jézus elé megyünk, és Kegyelemteljes Húsvétot kívánunk. A kegyelemteljes szavunk a jézusi élet kiteljesedését bennünk, tehát birtoklását jelenti. Az Istenember élete úgy lesz a miénk, ha hittel befogadjuk. Mindaz, aki szívvel-lélekkel azonosul Jézussal és megcselekszi, hogy szentségi módon találkozzon Vele, abban Jézus élete van. Így annak kegyelemteljes élete van.

A szent három nap liturgiájában a szenvedő Jézust szemléltük, aki ennek a kegyelemteljességnek a szerzője. Liturgiánk segítségével megcselekedtük azt a kiüresedést, megalázást, amelybe az Isten Fia elmerült. A nagypénteki liturgia megrendít. Nem tudja megjeleníteni se szó, se kép, amit  Jézus átélt. A szó nem képes kifejezni az Istenember szeretetből hozott áldozatát. Viszont a megrendülésben – könnyes szem, sajgó szív, belső átalakulás – átéljük: mit is jelent Jézus szeretete, ami a szenvedése mögött van, ami a fenntartás nélküli teljes odaadásban és kitartásban nyilvánul meg. A megrendült ember csak a föltámadt Úrral akar élni, Őt marasztalja élete folyamán, mint az emmauszi tanítványok.

Húsvétunk van. Jézus szerezte élete odaadásával és feltámadásával. Jézus Húsvétjával a világmindenség megtisztuló átalakulása, katarzisa elkezdődött. Általa élet, fény, világosság támadt. Halálával és feltámadásával széthasította a bűn okozta halálrendszert, és felragyogtatta nekünk a feltámadást, a halhatatlanságot és az örök életet.

Ez az élet, a miénk is, mert hiszünk Jézusban. Benne nyertük el bűneink bocsánatát, amikor az anyaszentegyház életet fakasztó igéi alá vittük bűnös életünket. Megsemmisítette bennünk a bűnt és megkaptuk Krisztusnak, az Istenembernek életét. Így kegyelemteljes lett életünk. Őáltala, Ővele és Őbenne az Atyáé és a Szentléleké minden tisztelet és dicsőség; a miénk vagyis a krisztuskövetőké a húsvéti öröm, hogy Ő közöttünk van, és Ő elkísér minket az atyai házba.

Szeretettel ezt a húsvéti örömet kívánom minden testvéremnek,   

Darvas-Kozma József