A nagyhét Jézus
diadalmas jeruzsálemi bevonulásának emlékével kezdődik. Ez az esemény
kínszenvedése előtti vasárnapon történt. Jézus, aki ellenezte a kenyér
szaporítás után, hogy királlyá tegyék, ma elfogadja, hogy diadalmenetben, mint sajátos
jellemvonásokkal rendelkező királyt kísérjék. A szelíd és alázatos király
szamárháton vonul be a szent városba (Iz 50,4-7). A nép lelkesedése a
csodatevőnek szól: „Áldott a király, aki
jön az Úr nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!” Ez nem
a betlehemi angyalok éneke, nem a húsvéti hit, de Jézus annyira igazolta magát,
hogy most a kövek is megszólalnának, ha az emberek hallgatnának. Jézus
szavaiban és csodáiban csak egy elfogult csoport az, amely a maga hullámhosszán
akarta észlelni Isten hatalmát, ők nem ismerik el Jézusban a Messiást (Lk
19,28-40).
Jézus
búcsúbeszédében végrendelkezik. Az utolsó vacsorán szintézisbe rakja minden
tanítását a lábmosás szertartásában. Minden csoda összefoglalódik az
átváltoztatásban: Jézus újmiséje egy nagy harmónia. Összeköt Istennel,
egymással és a teremtett világgal.
Nagypénteken az
Atya hazahívó szava célba ér, és az Élet Kenyere általi útravaló adása is.
Királyságát a világ felé a római törvényszék előtt hirdeti meg. Elfogadja, hogy
keresztje fölé írják az INRI-t, s elviseli, hogy a főtanács tagjai kigúnyolják.
Ezt tehetik vele, de csak a haláláig. Nagypénteken mindenki megrettent és elhallgatott
(Lk 22,14-23,56). A feszült várakozásban megnyílt a sziklasír Húsvét hajnalán,
s Jézus felragyogtatta az örök életet.
Aki elrejtette
istenségét, s ennyire semmivé tette önmagát, annak egyetlen oka a szeretet, az
Atya iránti szeretet, akit meg akar dicsőíteni; és az emberek iránti szeretet,
akiket össze akar békíteni az Atyával. Jézus testvérünk lett, vállalta velünk a
halált is, hogy részesülhessünk isteni természetében. Így a legteljesebb
önkiüresítésből, a legteljesebb felmagasztalás fakadt (Fil 2,6-11). Krisztus
minden teremtmény uraként gyakorolja hatalmát: megbékéltet Istennel,
megszabadít a bűntől és közli velünk isteni dicsőségét.
Ezt teszi Jézus, és
mit teszel te? Befogadtad-e az „élet fájának” gyümölcsét, a kegyelmet, ami
„békességedre szolgál”? Most „Megváltó
királyunk elébe megyünk, Méltó tisztelettel Urunkhoz legyünk, Hozsannát
kiáltson néki minden hív, Dicsérettel áldást mondjon nyelv és szív.”
Ha hűségesen
követjük Jézust, akkor nem tévesztjük el a helyes utat, és örök dicsőségében is
részesülünk.
„Amikor a százados
a történteket látta, dicsőítette az Istent.” Lk 23,47
Kapcsolódó cikk:
A rövid és hatékony beszéd
Az életpárti Galičnik
Húsvéti készület - jótanács
Kapcsolódó cikk:
A rövid és hatékony beszéd
Az életpárti Galičnik
Húsvéti készület - jótanács
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése