2013. 03. 23.

Nekrológ - Ft. András Zoltán

András Zoltán betegnyugdíjas plébános életének 65., papságának 37. esztendejében, 2013. március 19-én szívinfarktus következtében az örökkévalóságba költözött. Zoltán testvérünk Csíkszentgyörgyön született 1948. június.10-én. Négy gyermekes családban nevelkedett. Iskoláit szülőfalujában, a középfokú tanulmányait a gyulafehérvári Római Katolikus Kántoriskolában végezte, majd a Hittudományi Főiskolán abszolutóriumot szerzett. A kemény testalkatú Zoli a sportban is jeleskedett. Jó uszó volt. 1966 június közepén egy héttel az évzáró előtt, vasárnap d.u. nagysétára mentek a Maros túlsó partjára Szép, meleg idő volt, és meg akartak fürödni a Marosba. Zoli és az érettségizett Harmath János belyebb úsztak. Jánost az ár sodorni kezdte Zoli a segitségére sietett, próbálta menteni. Mig ereje engedte húzta is magával, de a viz sodrása olyan erős volt, hogy nem tudta menteni. Zoli is segitségre szorult, minden ereje elfogyott. Nagyon szomorú volt, hogy Jánost nem tudta megmenten. Sturek Ede sporttanár a tanévzáró torna ünnepélyén mindig szerepeltette. Verhetetlen volt a súlylökésben. Sokan eszményképüknek tekintették. Falusfele, Péter Sándor annyira drukkolt Zolinak, hogy még a mozgását is utánozta a nézők között, de ilyenkor nem volt szerencsés Sanyi mellett tartózkodni. Zoltán a nyújtón, a gyűrűn, a súlyemelésben, az asztaliteniszben is jeleskedett. Ha sakkozni leült, ne adj Isten, hogy valaki megzavarja. A teológián a délutáni szabadidő alatt Nagy Gyulával szívesen sakkozott vagy pingpongozott. Néha felőrölte magát, mert maximalista volt. 
A Szalézi Szent Ferencről nevezett Erdélyi Egyházirodalmi Iskola gyakorlati szakosztályában is dolgozott, mint színpadkészítő. Sokat derültünk jelölésekor, mert Kuzman nevű kispappal együtt jelölték, és így indokolták: “széles a hátuk és bírják a gerendát!” Nyáron szívesen járt kaszálni Kozmásra és Csíkszentmártonba. Gyulafehérvárt szentelte pappá Istenszolgája Márton Áron püspök 1976. június 20-án. Első állomáshelye Gelence volt, egy év után Szárhegyre került segédlelkésznek Varró András bácsi mellé. 1978 és 1984 között Miklósváron plébános, ahol úgy megszerettette magát, hogy az utódjának, Kiss Vilmosnak nem volt könnyű dolga. 1984-től Marosjárában volt 1996-ig. A szórvány kisközösségeket látogatta, melynek eredménye, hogy 1996-tól a tulajdonában lévő gernyeszegi házban végzett szentmisét, és nem kellett a hívek Körtvélyfájára járjanak templomba. 1996-tól Nyárádszeredában szolgál 2001-ig. 2001-től Nyárádselyén plébános 2002-ig. Augusztus 1-jétől egészségére hivatkozva kisegítőnek nevezték ki Csíkszeredába. 
Előtte már a kórházat járta és nyugdíjaztatását intézte. Egy napot sem tartózkodott Csíkszeredában. November 1-jétől betegnyugdíjasként élt Gernyeszegen. 2007-től halála napjáig a marosszentgyörgyi Kis Szent Teréz Kármel állandó misézője. 2012. december 8-án, Kármelben az új fogadalmasok miséjén koncelebráltunk, és utána hosszasan elbeszélgettem vele. Mikor a halászás felől érdeklődtem, azonnal tiltakozott, hogy ő nem halász, hanem horgász. Nagyon szeretett horgászni, mert az elmélkedésre, koncentrálásra is szolgált, s közben a helyzet fanyarsága miatt meg is tudott nyugodni. Utóbbi időben vidám, Istenre hagyatkozó, ugyanakkor a világ sorsát figyelő személy maradt. Könyvek kölcsönzését ígérte nekem is, de erre már nem kerülhet sor. Március 13-tól nagyon örvendezett a Kármelben, mert Ferenc pápa személyében egy igazi lelkipásztor került Szent Péter székébe. Március 19-én reggel még hálaadó szentmisét végzett a Kármelben, majd igyekezett haza, hogy a tévén keresztül kövesse Ferenc pápa ünnepi miséjét. Ez alighogy elkezdődött, megkapta a figyelmeztető szív szorítást, és még annyi ereje volt, hogy a közeli plébánossal közölhette fájdalmát és segítségét kérte. Amire odaért már csak a betegek kenetét tudta feladni. Március 20-án Gernyeszegen megtartott végtisztességen jómagam is részt vettem, ahonnan földimaradványait szülőfalujába szállították. Csíkszentgyörgyön március 22-én 11 órakor bemutatott szentmise után a templomkertben helyezték nyugalomra a feltámadás napjáig. 
Zoltán testvér, a földi pályát végig szaladtad, a hitet megtartottad, legyen részed az örök boldogság. Legyen megnyugvásod Jézus Szent Szívén!
Zoli, a Maros vize most is úgy folyik, mint ezelőtt, csak a horgász kevés. A halak is élnek. A viszontlátásra!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése