A "török pápa"

Az isztambuli Páduai Szent Antal-bazilika hatalmas neogót épülete előtt egy szobor áll: XXIII. János szobra. Kezén békegalamb ül, a talapzaton elhelyezett tábla pedig azt hirdeti: „A török nép barátja”. A Catholic Herald írását foglaljuk össze.

Roncalli érseket 1934-ben nevezték ki Törökország és Görögország apostoli delegátusává, székhelye az első években Isztambulban, majd 1937-től Athénben volt, egészen 1944 végi párizsi nunciusi kinevezéséig. A II. világháború alatt Roncalli mindent megtett a zsidók megmentése érdekében – sokakon éppen a török kapcsolatai által tudott segíteni. Törökország semleges maradt a háború során, s a náci Görögországból sok százan menekültek török területre, ahonnan Roncalli érsek és az isztambuli Markas rabbi együttműködésének köszönhetően tudtak továbbmenekülni Palesztinába és más országokba.

Roncalli érsek összebarátkozott a törökökkel, és nem csupán a vallásos réteggel – írja Francis Phillips, a Catholic Herald szerzője. Az új török köztársaság, Musztafa Kemal Atatürk irányítása alatt határozottan szekularizált állam volt, így Roncalli kényes helyzetbe került. Jóval a nemzeti nyelven mondott misék előtt, Roncalli bevezette a török liturgikus nyelv használatát a szertartásokban és az egyházi dokumentumokban egyaránt – ezek a döntései, valamint több más figyelmes gesztusa kivívta a török kormány tiszteletét. Talán közrejátszott ebben melegszívű, kedves személyisége is, és érezhető rokonszenve a török nép iránt.

A Domonkos-rendi Giuseppe Gandolfo azt írja, Roncalli egyértelmű kijelentése: „Szeretem a törököket” valószínűleg „örökre bevésődött a török nép történelmi emlékezetébe”.

Phillips szerint talán nem túlzás azt állítani: a Törökországban töltött évek elmélyítették a későbbi pápa nézeteit az ökumenizmus és a vallásközi párbeszéd témáiban. Folyékonyan beszélt törökül, és amikor követte XII. Piuszt a pápai székben, a törökök büszkén úgy emlegették: „a török pápa”.
Magyar Kurír

Ajánló: Az Indiai óceán rejtelme - Mária szobor a mélyben