Hogy a gyermek azzá váljon

Ki az év első embere? Csakis a szeptember – tréfálkozzunk egy kicsit. De a leggazdagabb is, mert megtölti a raktárakat, pincéket és kamrákat. Ugyanakkor kapukat nyit, lehetőségeket kínál. Vele szemben az év másik két embere egyszerűen csak utász, ahogy a diktatúra idején viccesen és halkan kérdezgettük egymástól: mikor javítják meg mifelénk az utakat? A válasz így hangzott: amikor megjön a két ember, vagyis a november és december.

Az első ember, a szeptember egyházi ünnepekben is bővelkedik. Szűz Mária három ünnepét is tartjuk. 8-án Szűz Mária születése, Kisboldogasszony – amikor a fecskék útra kelnek. 12-én Szűz Mária Szent Neve ünnepe, amely Bécs 1683. évi felszabadulását juttatja eszünkbe. Szent Kereszt felmagasztalása másnapján, 15-én a Fájdalmas Szűzanyára tekintünk. A szentek közül közkedvelt Nagy Szent Gergely pápa, Kalkuttai Boldog Teréz, az első erdélyi kanonizált és társai: a kassai vértanúk, az apostol és evangélista Szent Máté, a közkedvelt Szent Pió atya, Szent Gellért vértanú püspök, a főangyalok és a Szentírás nagy szerelmese: Szent Jeromos.

A mindennapi élet szintjén majdnem mindenkit valamilyen formában érint: kezdődik az iskola. És az iskola fogalma szinte elválaszthatatlan Nagy Szent Gergely pápa (590 – 604), a középkor egyik legnagyobb hatású egyházi vezetője nevétől, akit IV. Gergely pápa (827-844) az iskolák, diákok védőszentjévé nyilvánított.  A középkorban a tanév nyári és téli félévre oszlott. Gergely pápa napja – március 12. – volt a tanévkezdés időpontja. A régi diákok fejükön bokrétás kalappal, kezükben szalagos pálcával elindultak azokhoz a házakhoz, ahol az új deáknak valók laktak. Beköszöntőjük az ősi Szent Gergely-énekből már ritmikus prózává oldódott. „Szent Gergő Urunknak, híres tanítónknak nevenapján / Régi szokás szerint ma megyünk először iskolába. / Hol íratnak szépen, olvastatnak, s úgy tanítanak / Emberséget, bölcs, kegyes tudományt mindenki számára, / Mert nem jó tudatlan felnőni a földi világba. / Ezért készüljetek iskolatársak, mind jöjjetek már! / Jó mesterünk vagyon, kit Isten megáldjon, ki minket vár. / Ha nem adhattok új iskolást az idén házatokból, / Adjatok adományt színes jókedvvel javaitokból.” A szülők a bokrétás toborzókat tojással, süteménnyel, pénzzel ajándékozták meg. Az iskolába érkezve, terített asztal várta őket. Másnap kora reggel jöttek az iskolába. Két szolgálatos gyerek várta őket. A tanulók belerakták a magukkal hozott tojást, csülköt, ezt-azt a kántortanító kosarába. Ekkor a szolgálatos harangozott a templomba menésre, majd megkezdődött a tanítás. Ez volt a gergelyjárás, gergelyezés, amely régi hazánkban is virágzott. Én is mint csíkszentsimoni kisiskolás Gergely pápa napján tojást vittem a tanítónéninek, majd az osztályfőnöknek is.

Az iskolakezdés gyermeknek, szülőnek, pedagógusnak egyaránt okoz némi szorongást, de sok örömöt is jelent, amennyiben jól döntöttek, és megfelelő időben történt a gyermek beiskolázása is.  

Legfontosabb, hogy a gyermek iskolaérett legyen. A fizikai alapok mellett egyfajta pszichés érettség, a feladattudat és feladattartás is számítanak. 

Az új környezet, új problémák a gyermek szociális érettségét különösen próbára teszik: mennyire képes egy közösségbe beilleszkedni, a közösség szabályaihoz igazodni, társaival együtt élni? 

Az iskolakezdés és az iskolai előmenetel talán egyik legfontosabb eleme a mentális érettség, a megfelelő tudásszint, a hozott tudás, melyre az iskolai tanulmányokat építeni lehet. 

Nagyon fontos, hogy a szülők fokozott figyelemmel kövessék a gyermek teljesítményeit, és észleljék a viselkedésében, magatartásában megmutatkozó legkisebb változásokat. Beszélgessenek rendszeresen a gyermekkel, hogy kibeszélhesse problémáit, sikereit, új baráti kapcsolataiban adódó konfliktusait, örömeit. Ha a szülők negatív változásokat észlelnek, akkor beszéljék meg a teendőket a pedagógussal, az iskola pszichológusával, vagy forduljanak más szakemberhez. 

A pedagógus pedig úgy viszonyuljon a gyermekekhez, hogy megérezzék: velük van, őket akarja felemelni, gazdagítani.

Az egyik tanár iskolakezdéskor feltette a kérdést: Mire akarjuk tanítani a gyerekeket – arra, hogy boldoguljanak, vagy arra, hogy boldogok legyenek? Minden ember boldog akar lenni. Ehhez szükségünk van a másikra. S hogy boldogok lehessünk, ebben nagy szerepe van a pedagógusnak. 
Ha a gyermek megtapasztalja, hogy vele vagyok, érte vagyok, nyert ügyem van. Az egyházi iskolákban van egyfajta jó szellemiség, melynek lényege: fejlődni akarunk, teljesedni akarunk, és szolidárisak vagyunk azokkal, akik ránk vannak bízva. Külön-külön és együtt, mindannyian alkalmasak vagyunk valamire. Egy pedagógus abban segít, hogy a gyermek azzá váljon, amivé ő lehet. Amilyennek Isten is akarja, vagyis jó és boldog ember!

Krisztus világa, amely az ötödik évébe lépett, szintén ezt a célt szolgálja, amiért hálás köszönetet mondok munkatársaim nevében is.

Tisztelettel, dr. Darvas-Kozma József főszerkesztő

Ajánló: 
Krisztus világa - 2014. szeptember - Szemle