Állításunk bizonyításaként elég, ha fellapozzuk a Székelyföld területi autonómiája kapcsán oly sokat és vehemensen hangoztatott román alaptörvényt, mely 121. szakaszának 1. bekezdése kimondja: „A törvény feltételei között választott helyi tanácsok és választott polgármesterek képezik a községek és a városok helyi autonómiáját megvalósító közigazgatási hatóságokat.”
A 2. bekezdés pedig így fogalmaz: „A helyi tanácsok és a polgármesterek a törvény feltételei között autonóm közigazgatási hatóságokként működnek, megoldva a községek és a városok közügyeit.” Hétköznapi nyelvre fordítva tehát mindez azt jelenti, hogy egy közigazgatási egységen belül a közösséget érintő gondok és ügyek megoldása a helyi tanács és polgármester hatáskörébe tartozik. A 123. szakasz 5. bekezdése szerint ugyanakkor a prefektusnak jogában áll a közigazgatási bíróság előtt megtámadni a megyei, valamint a helyi tanács határozatát, illetve a polgármester intézkedését, ha azt törvényellenesnek véli. Azt viszont, hogy mi bizonyul törvényellenesnek, az illetékes közigazgatási bíróság határozza meg.
A városrendezés részét képező parkbővítési terv ellen benyújtott keresetében a prefektus arra hivatkozott, hogy a védelmi minisztérium és a Román Hírszerző Szolgálat, vagyis SRI jóváhagyása hiányzott a tanács által jóváhagyott tervezetről, és a pert megnyerte. Ez viszont azt jelenti, hogy látszattörvényekkel álcázott diktatúrában élünk. Ott ugyanis, ahol az állam erőszakszervei felülbírálhatják a civil társadalom választott testületei által törvényes keretek között hozott határozatokat, a demokrácia hiú ábránd marad csupán. Éppen ezért kíváncsian várjuk az ítélet meghozatalának indoklását.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése