Öröm, mert szeretet. Vallásunk az öröm vallása, mert
lényege a szeretet: Nász Istennel, és az egy Test közössége az embertársakkal.
Minden szeretet öröm, legalábbis
van benne öröm. Még a gyűlölet, a bosszú is adhat valamiféle örömet, mert
mindkettő gyökerében rokon a szeretettel (megsértett, csalódott szeretet).
Viszont nem lehet öröm ott, ahol egyáltalán nincs szeretet: Közömbösség,
lelketlenség, irgalmatlanság, érzéketlenség.
A bűnös szeretet is hozhat örömet,
de csak magához hasonlóan zavarosat. Valódi, tiszta, a lélek gyökeréig hatoló
öröm csak az olyan szeretetben lehet, amilyennel Jézus szereti Atyját és az embereket.
Ezt a szeretetet nemcsak egyszerűen kívánja tőlünk az Úr (meg is haladja
képességünket), hanem Lelke által szívünkbe is árasztotta ennek a szeretetnek a
csíráját. Ez a szeretet természetfeletti, egyedül elég az üdvösségre, és a földi
öröm legbőségesebb forrása is.
Tudatosan kell törekednünk arra,
hogy minden szeretetünk (szülők, hitves, gyermeke, barátok, munkatársak iránt)
természetfeletti legyen. Vagyis az ösztön, az érdek legfeljebb színezze, de az
istenszeretet motiválja alapvetően, és felül tudjon emelkedni ösztönön,
érdeken. Az ilyen szeretetnek jellemzője, hogy nem személyválogató, nem
tagadja meg soha senkitől jóindulatát.
A természetfeletti szeretet
jelképe a kánai borcsoda. A vizenyős, érzelgős, önző szeretetet az isteni
szeretet tüzes borává változtatja kegyelmével az Úr. Jézus elküldi szívembe
Lelkét, hogy azon keresztül is szerethesse Atyját és testvéreit. Ha szeretetemet
vizsgálom, azt kell kérdeznem magamtól: Lehet-e ez a szeretet, ez az érzelem,
ez a magatartásom Jézus szeretete? Mit kell kidobnom szívemből, mit kell
megváltoztatni, hogy szeretetem Jézus szeretete legyen?
Jézusom, tiéd a szívem, szeress
vele Szentlelked által!
Szalai János
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése