Nem minden vallásosság tetszik
Istennek. Pl. nem tetszik az olyan, amelynek lényege a vallásos gyakorlatok
végzése. "Ez a nép nyelvével tisztel engem." Természetesen szükség van a vallás
gyakorlataira, de ha ez minden, az nemcsak nem elég, de egyenesen veszélyes,
mert hamis önértékelést sugalmaz. Aki a vallás lényegét a szertartásokban
látja, az inkább babonás, mint vallásos.
És állandó botránykő hívek és
nemhívők előtt egyaránt. Ilyen emberek miatt vetődik fel újra és újra a kérdés,
mi a jobb, ha vallásos, vagy ha becsületes az ember. Az ilyenek élete láttán
támad az a benyomás, mintha a kettő ellentétes lenne, és a vallásosság
tulajdonképpen egy lenne a képmutatással.
De a pusztán parancs vallásosság
sem kedves Isten előtt. Isten és az egyház parancsait persze meg kell tartani,
de ez nem elég, mert nem is lehet mindent parancsokba foglalni. A csak parancsokat
nézés könnyen vezet farizeizmusra, legalizmusra. A betű önmagában öl, csak a
Lélek éltet.
Ezzel jutottunk el az igaz
vallásosság titkához. Istennek egyedül az olyan vallásosság kedves, amelyet a
Szeretet Szentlelke éltet és irányít. A tökéletes vallásosság abban áll, ha
Jézus bennem élő Szentlelkének engedem át magam, hogy ő szeresse bennem és
általam az Atyát és az embereket. Istennel szemben az egyedüli elégséges
magatartás a szeretet. Ennek csak irányjelzői a parancsok, és érte vannak a
szentségek, a szertartások, az ima, a búcsújárások.
A vallás Istenhez való
viszonyomat fejezi k. Ez a viszony arra a viszonyra hasonlítson, amely a
vőlegény és menyasszony között van. Ne paragrafusok és ne a szertartásokban adott
illemszabályok merítsék ki, hanem vezérmotívuma a bizalom és szeretet legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése