Az újszövetség
gyöngyszemét, A szeretet himnuszát Szent Pálnak a korintusiakhoz címzett első
levelében találjuk (1Kor 12,31-13,13). A Szeretet himnusz nem más, mint
Krisztusról mintázott szellemi portré, a bölcsőtől a keresztfáig, s onnan az
örökkévalóságig.
A különböző
karizmákat, lelki adományokat a kelleténél többre értékelő korintusiakat Szent
Pál a szeretetre figyelmezteti, ami nélkül a többi adomány nem ér semmit. Három
szakaszban mutatja be a szeretet fontosságát.
Először
összehasonlítja más emberi erényekkel és adományokkal: a nyelvek ismeretével, a
tanító munkával, az áldozatos tettekkel, és megállapítja, hogy szeretet nélkül
ezek semmit sem érnek. A legfönségesebb nyelvet beszélő is szeretet nélkül,
olyan, mint a test lélek nélkül. A cimbalom sem azért van, hogy néha egy-egy
hangot megpendítsenek rajta, hanem általa zeneműveket kell életre kelteni. Titkoknak
vagy titkos erők ismeretének megszerezésétől sem lesz több az ember, ha nincs
szeretet benne. Ha hittel lehetetlennek tűnő dolgokra vállalkoznék, szeretet
nélkül még ezzel sem lesz különb ember Isten mértékén mérve. Sőt, ha valaki a közösségért
a vagyonát a szegények között szétosztaná vagy elveszítené, vagy az
áldozatosságnak olyan hősies tényére is vállalkozna, hogy megégessék – szeretet
nélkül ez sem ér semmit neki. Az erényeket is az emberben levő szeretet kelti
életre. Tetteink fő rugójának az Isten iránti szeretetnek kell lennie.
A második részben
jellemzést ad a szeretetről: milyen, mit tesz és mit nem tesz a szeretet. Kiemeli
a szeretetben megnyilatkozó alázatosságot, türelmet, önzetlen jóságot, anélkül,
hogy a teljességre törekednék. Bízik Isten kegyelmének erejében, és a
megrögzött bűnösök megtéréséről sem mond le. Ha ez nem következik be, akkor
türelemmel elviseli.
A harmadik részben
a szeretet örökkévalóságát hirdeti, kiemelve, hogy a többi adománynak csak
átmeneti jelentősége van. A szeretet örök érték, mert a hit látássá válik, a
remény birtoklássá, de a szeretet megmarad, mert lényege az örök boldogságnak
is.
Ne feledjük, hogy a
karizmákat, az Istentől adott rendkívüli képességeket mások javára kaptuk és
használjuk, de csak a szeretet részeltet Isten legbensőbb éltébe. Törekedjünk
mindent a szívünkbe adott isteni szeretettel összefüggésbe hozni, és szeressünk
úgy, ahogyan Jézus szeretett. Legyünk a szeretet prófétái környezetünkben,
akkor mások is megérzik, mi már az elővételezett örökkévalóságban élünk.
Feladatunk, hogy a hit szellemében hallgassuk és kövessük Krisztust, és ne
engedjük, hogy az emberi számítások, hajlamok letérítsenek a helyes útról.
Szalézi Szent Ferenc így tanúskodik: „33 éve prédikálok már, s mindig ugyanarra
a tapasztalatra jutottam: csak akkor lehet az embereket megtéríteni, ha
szívüknél fogjuk meg őket.”
A zsoltárossal kérjük: „Te vagy, Uram, én reményem,
ne hagyj soha szégyent érnem.” (Zsolt 70,1).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése