Lengyelországban élt egy előkelő úr, kinek
nemeslelkűségét és jóságát mindenki ismerte. Kościuszkonak hívták.
Egy
alkalommal messze fekvő faluba betegnek gyógyszert akart küldeni. Megbízott egy
ifjút, aki bizalmát bírta, hogy vigye el a betegnek. Lovát is odakölcsönözte. Amikor
visszajött, megkérdezte az ifjút, hogyan sikerült az út?
„Uram – válaszolta –, nem fogadom el többé lovát, ha
nem ad vele egy útra egy zacskó pénzt is.”
Hogyan érted ezt? – kérdezte az úr.
Erre a fiú elmondta: „Valahányszor szegény ember köszöntött rám és levette a kalapját és
alamizsnát kért, a ló azonnal megállt, s nem indult tovább, míg a szegénynek
nem adtam valamit. Mikor a pénzem elfogyott, csak úgy tudtam a lóval odébb
jutni, hogy azt utánoztam, mintha alamizsnát adnék a szegénynek.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése